Hunok és finnugorok
A hagyományos elméletek szerint a mongol külön nyelv, de nagyon közel áll a törökhöz és a mandzsuhoz. Ezt ma már néhány mongol és európai kutató is úgy magyarázza, hogy azoknak egy korábbi nyelv, a hun lehet az alapja. Obrusánszky Borbála is ezt a véleményt osztja, hiszen a hun részbirodalmak egészen a i. sz. 6. századig fennmaradtak, így a nyelv is egészen a türk korig megőrződött. Álláspontja szerint minden tudományágban megtalálható a bizonyíték a hun származás elméletre. Szerinte igazából a történeti hagyományainkat sem sikerült megcáfolni, mert a Hunfalvy által írt kritika arra az egyetlen elemre fókuszált, hogy Csaba (Irnek) nem térhetett vissza Szkítiába, ezt pedig már a 20. század elején Marquart megcáfolta, majd az 1920-as évek végétől több magyar kutató bebizonyította a régi magyar történeti hagyomány valódiságát. Győrffy György is írt egy ötpontos felsorolást, hogy miért nem lehet igaz a magyar történeti hagyomány, de az új, keleti történeti és régészeti kutatások révén Obrusánszky szerint ez is könnyedén megcáfolható. Vagyis: a magyar történeti hagyomány megőrizte a hun származás tudatát, erre számos bizonyíték akad a krónikákban.
Magyarország európai elnevezései mind a hun-magyar rokonságra utalnak, de Magyarország magyar neve egyáltalán nem. Ennek a kutató szerint az az oka, hogy a pusztai népek elnevezésében a vezető törzs neve dominált, és természetesen ők is meg akarták magukat némiképp különböztetni a többi hun törzstől. Véleménye szerint az egész Ázsiáról oktatott tananyag nagyon elavult, hiszen egy 1950–1960-as évek körüli állapotot tükröz, és az egészet érdemes lenne az új dokumentumok alapján átírni. Az elmúlt fél évszázadban a hunkérdés lekerült a magyar tudományos kutatás napirendjéről, és a régészeken kívül szinte senki sem foglalkozott a hunok kutatásával. Ezért ma nincs egyetlenegy, kizárólagosan hunokkal foglalkozó szakértő, pedig Obrusánszky szerint nagy szükség lenne rá, hiszen az elmúlt 30 évben nemzetközileg nagyon sokat fejlődött ez a tudományág, és ebbe illene a magyaroknak is bekapcsolódni. Viszont ehhez a keletkutató álláspontja szerint át kellene értékelni a régi, mára elavult elméleteket, és erre a mai kutatók többsége nem hajlandó. Ehhez a kutatáshoz nagyon fontos a pusztai életmód, a kínai nyelv és egyéb források ismerete, és ez többéves intenzív tanulást igényel. Ráadásul a tudományos életben, nemzetközi szinten a publikációk száma és nem annak elmélyültsége és minősége a fontos. Azonban úgy tűnik, hogy van érdeklődés a hunok kutatása iránt. Nagyon sok könyvet lehet megtalálni a hunokról a hazai közkönyvtárakban, bár ezek többnyire angol, német nyelven íródtak.
Továbbra is várom üzeneteiket a szerkesztőségbe, vagy az editor@mediacom.hu címre. A levelekre lehetőleg írják rá: „Nyelvelő”.
Kiss Róbert Richard
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!