A magyar vívók közül Kovács Iván immár az ötödik olimpiájára készül és eddig két alkalommal (1992-ben és 2004-ben) ezüstérmes volt a csapattal. Emellett kétszeres egyéni kontinensbajnok. A legjobb magyar párbajtőrözők közé számít, ám elismerik, sőt félnek tőle az ellenfelek is, valaki egyszer meg is jegyezte, hogy ő a Rettegett Iván, hiszen olyan váratlan dolgokat tud művelni a páston, amire az ellenfelek nem számítanak.

Nem tartozik a fiatalok közé, hiszen 38 éves. De amint azt elmondta, a vívás az élete, és egyelőre még változatlanul élvezi, legfőképp a versenyeket. Ott lesz Pekingben is.

Miként került a pástra?
– Elég fiatalon, kilencévesen, 1979-ben jelentkeztem egy iskolai toborzó után vívónak. Ebben az játszotta a főszerepet, hogy imádtam moziba járni, de legfőképp a kalandfilmeket kedveltem, és ezen belül is a francia Gerald Philippel a főszerepben a Királylány a feleségem című film tette rám a legnagyobb benyomást, főleg a vívójelenetek miatt. Otthon egy pálcával gyakoroltam a vívást, sokszor nyertem a vázákkal szemben, édesanyámmal szemben viszont nem.
A párbajtőrözők között vitézkedik. Rögtön ezt a fegyvert vette a kezébe?
– Akkoriban, sőt manapság is az a trend, hogy először mindenki minden fegyvernemmel megismerkedik, és ezek után ő és az edző dönt arról, hogy melyik mellett köt ki. Én tőrvívással kezdtem, és csak később pártoltam át a „párbajhősök” közé.
Azért váltott, mert nem ment jól a tőrvívás?
– Nem, sőt 13 és 14 éves koromban tőrvívásban megnyertem a Savaria Kupát, amely akkoriban a világ legjobb fiataljainak volt a legrangosabb versenye, mert az én időmben még nem rendeztek az ilyen korosztályú srácoknak világ- és Európa-bajnokságokat.
Ha ilyen sikeres háttérrel rendelkezett, miért váltott mégis?
– Lehet, hogy most sokan meglepődnek, de nem szerettem a tőrvívást, és 15 évesen odaálltam az edzőm, Udvarhelyi Gábor elé, és azt mondtam, ha nem válthatok, akkor abbahagyom. Természetesen nem gondoltam komolyan, de rábólintottak. Szerencsémre itt is hamar jöttek az eredmények, mert ebben a fegyvernemben is sikerült megnyernem a Savaria Kupát.
Igen fiatalon tört be a legjobbak közé. Mikor lett tagja a felnőttválogatottnak?
– Már 1990-ben megkaptam ezt a lehetőséget,  egy évvel később pedig egyéni Európa-bajnoki címet szereztem. Majd 92-ben, Barcelonában a csapattal ezüstérmesek lettünk, egy hajszállal lemaradva az aranyról.
Kitartó embernek, virtuóz vívónak ismerik, és mégis 15 évet kellett várni a következő nagy diadalra.
– Való igaz, első Európa-bajnoki aranyérmem után 2006-ig kellett várnom az újabb egyéni sikerre.
Kétszeres csapatvilágbajnok, kétszeres olimpiai ezüstérmes, ám egyéni megméretésekor kevésbé megy a „szurkálódás”…
– Valahol én csapatembernek érzem magam, persze minden sportoló álma az egyéni siker. Nekem már egy alkalommal összejött egy egyéni bronzérem a világbajnokságon. De jó lenne előbbre lépni.
A bevezetőben már szó volt arról, hogy nem tartozik a fiatalok közé. Mi tartja még ma is a páston?
– Elsősorban a vívás szeretete. A társaság, no meg az az izgalom, ami a versenyekkel jár.
A legidősebb versenyzője lesz a párbajtőrmezőnynek az olimpián?
– A magyar csapatban minden-esetre igen, habár barátom, Kulcsár Krisztián, akivel már Barcelonában is együtt versenyeztünk, szintén az én korosztályom képviselője, csak egy évvel fiatalabb nálam, és hogy a kor mennyire nem számít, arra ő a legjobb példa, hiszen tavaly 36 évesen lett egyéni világbajnok. Tehát a kor nem számít. Mert aki fel tudja venni a ritmust, és szereti a vívást, azt mindenen átsegíti.
A ritmust említette. Sokak szerint kiváló a ritmusérzéke, de nem csak a páston.
– Való igaz, imádom a zenét, én magam is gitározom, kikapcsolódásként meg a barátoknak szoktam játszani. Korábban, mielőtt a válogatott tagja lettem, volt egy rockzenekarunk, amellyel rendszeresen felléptünk. A vívásban nagyon nagy hasznát veszem a tempóérzéknek.
Ha végignéz a mai vívó-, azaz párbajtőrmezőnyben, akad valaki, aki abszolút esélyesnek számít?
– Akik kiharcolták a pekingi kvalifikációt, azok közül senkinek nem számítana a végső sikere meglepetésnek, habár köztünk akad egy igazi állócsillag az orosz Kolotkov személyében, aki még nálam is idősebb egy évvel. Csak a legjobbak szerezhettek repülőjegyet a kínai fővárosba. Ami meg a csapatot illeti, a dél-afrikai együttesen kívül bárki megnyerheti az aranyérmet.
Egy pillanat erejéig kanyarodjunk vissza az egyéni versenyhez: ott lesz a pekingi páston?
– Még nem tudom, kiknek szavaz bizalmat a vezetőség, igaz, még hátravan két Világkupa-verseny és az ott mutatott teljesítmény még sokat nyomhat a latba.

Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!