Ki nyer kedden?

Pennsylvania államban még mindig álmélkodnak, hogy a – tekintélyes népességük és a sok elektor folytán elnökválasztási fontosságuk ellenére – rendszerint már érdektelen jelölő előválasztásuk szinte sorsdöntővé vált. Még januárban is erre számítottak, hogy tehát áprilisra régen eldőlt mind a két nagy párt versenye, s a két elnökjelölt legfeljebb kötelező villámlátogatást tesz náluk (miként az őszi igazi mérkőzésből Kaliforniában és New Yorkban keveset tapasztalnak, lévén mindkettő biztosan a demokratáké, ott kampányra költeni semmi értelme). Ezen a hétvégén azonban elárasztják a pennsylvaniai, kivált a metropolis, philadelphiai képernyőket a két demokrata jelölt hirdetései, s ők maguk már hetek óta járják a hazánknál valamivel nagyobb és kétmillióval több lakosú államot.
S kettejük közül a pénzzel immár sokkalta jobban ellátott Obama költ rengeteget, nagyjából kétszer annyit reklámra, mint Clinton, most vagy soha alapon: ha kedden éjjel őt nyilvánítanák győztesnek, akkor szinte biztosan elnökjelöltnek tekintheti magát. S ehhez ráadásul még csak nyernie sem kell, elég neki megszorítania Hillaryt, aki itt éppúgy esélyesebb, mint a hasonló nagy államokban volt. De amennyiben „csak” öt százalékkal vagy kevesebbel előzné meg fekete vetélytársát, nemcsak a sajtó dobja be a törülközőt Clinton helyett, hanem valószínűsíthetően a demokrata párt eddig kiváró nagyágyúi is elküldik a selyemzsinórt. Olyan érveléssel, hogy – a küldöttversenyben behozhatatlanul vezető – Obama pennsylvaniai relatív helytállása folytán Hillarynak már nincs miben reménykednie.
Ha viszont a különbség – a felettébb hasonló összetételű Ohio állam mintájára – itt is legalább tíz százalék lenne, netán annál is nagyobb, akkor a vetélkedő folytatódik, s ettől kezdve megint Obamának kellene bizonyítania, legalábbis megnyugtatnia pártja aggódni kezdő korifeusait. Márpedig azok, nem kis mértékben az eheti újabb tévépárbaj láttán, egyre nyugtalanabbak lehetnek. A csodajelölt ugyanis még hívei szerint sem tett jó benyomást, s szaporodnak a jelek, hogy a csoda tűnőben. Hogyne, lelkes obamaisták dühöngve nekironthattak a két kérdező tévésnek, hogy merték firtatni a „politika felett lebegő” politikus kínos múltbéli kapcsolatait, meg a köznépet árulkodóan lekezelő elszólásait, ám a pártvezérek tudhatják, hogy kíméletre a republikánusoktól úgysem számíthatnak. Akik szintén álmélkodva látják, hogy a demokraták – e minden szempontból nekik kedvező elnökválasztási évben – már megint „első látásra” szerettek bele egy ideálba, aki a korábban a „túl liberálisnak” bélyegzett és elbukott elődök sorsára juthat. Kedden eldőlhet, hogy visszatérnek-e az elhagyott „hitveshez”. A.J.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!