Mégsem volt bagatell tétel a vizitdíj?

Ha a fentiekről nem kezdődik harminc napon belül érdemi tárgyalás, akár szerződésük felbontására is hajlandóak az orvosok; e szerződésbontás nem sztrájk, hanem a doktorok egész egyszerűen abbahagyják a gyógyítást, nyugdíjba, netán külföldre mennek, mert – úgymond – elegük van… Amúgy a vizitdíj megszűnése valóban érvágás: átlagosan havi 180 ezer forintnyi bevétele esik ki általa a háziorvosi praxisoknak, amelyből új eszközöket – számítógépet, kis laborberendezéseket, a gyógyítást segítő modern technikát – lehetett venni, vagy bért pótolni.

Ahhoz képest, hogy a népszavazás előtt a vizitdíj „bagatell tételnek” lett minősítve  az elnök úr által, eléggé tempós a véleményváltoztatás. Egészségügyi szakemberek – szakközgazdászok – szerint viszont tény, hogy változtatni kell az alapellátás finaszírozásán, amely zömmel fejkvóta alapú, s a lakosságszám nagymértékben befolyásolja a praxisok fenntarthatóságát, valamint azok működtetési jogának eladhatóságát. Már amennyiben valaki el kívánja adni, mert személy szerint akár kora, akár más szándéka okán fel kívánna hagyni a gyógyítással. Éger szerint – mint mondá – már ötszáz háziorvos jelezte is, hogy szerződést akar bontani az országos Egészségbiztosítási Pénztárral (OEP), illetve a helyi ellátásért felelős települési önkormányzatokkal. Az „ötszáz, kiszállásra kész” háziorvosról szóló hír inkább rémhír, vagy álhír az aláírásokat gyűjtő Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, tardi  háziorvos, Keszthelyi Gyula szerint. Nem tömeges felmomondásról van ugyanis szó: ők szerződésmódosításért folyamodnak az OEP-hez! Ehhez a szándéknyilatkozathoz viszont valóban félezren csatlakoztak már. Szeretnék elérni, hogy az OEP ne vonhasson el tőlük forrásokat fix díjukból, amelyből vállalkozásuk költségeit fedezik. A háziorvosi praxisok száma cirka hétezer, ám valóban fenyegető az elöregedés, az utánpótlás kérdésessége, a legidősebb doktor bizony már a nyolcadik X-én is túl van… A MOK honlapja szerint jelenleg Magyarországon 134 olyan praxis található, amelynek nincs „saját” háziorvosa – helyettes háziorvossal működtetik. Sok esetben a helyettesítéssel történő ellátás mind a háziorvos, mind az önkormányzat részére megfelelő megoldást biztosít. Ez leginkább a kistelepülésekre jellemző, amely praxisok „orvoseltartó képessége” csekély. Jellemző a tartósan betöltetlen praxisokra, hogy a kártyák „elvándorolnak”, a praxisok elnéptelenednek – több olyan praxis van, amelyek kártyaszáma kisebb, mint 100. Pedig ilyen helyeken – a lakosság is öreg – az egészségügyi szükséglet még relatíve nagyobb az amúgy is hiányos szolgáltatások mellett. A megyék között is nagy a különbség: a legtöbb betöltetlen praxis Borsodban van, így aligha véletlen, hogy Keszthelyi doktor innen indította útjára szerződésmódosítási kezdeményezést… A lakosságszámhoz képest igen kedvezőtlen képet mutat még Nógrád és Jász-Nagykun-Szolnok megye is, s az eddig kevésbé érintett megyék is mutatnak hiányokat: így Győr-Moson-Sopron, sőt Pest. Változó a betöltetlenség időtartama: olyan is akad, ahová 11(!) éve nem megy saját háziorvos, a többség 1-4 éve betöltetlen. A tartósan betöltetlen praxisok problémájára megoldást jelent az Országos Alapellátási Intézet Praxis Programja, amelynek keretében háziorvos alkalmazottat szerződtet a tevékenység ellátására szakmai továbbképzés, szakképzés keretében, s van  finanszírozási kedvezmény is.
Egy – amúgy egyáltalán nem „hátrányos helyzetű”, nyugat-magyarországi település, Celldömölk egyik háziorvosa, a 73. életévében még mindig gyógyító – kétezer betegkártyával bíró – Bérdi Gusztáv úgy látja, azért is nehéz egy praxist fenntartani, mert a befolyó pénzekből a rezsin túl bér és annak a terheit is ki kell fizetni, hisz’ „egyedül nem megy”. Neki egy asszisztensért és egy körzeti ápolónőért is jót kell állnia. A degresszió – azaz az OEP- pontok szerinti pénzelvonása – miatt havonta százezer forintot eleve veszít, így mintegy 630-650 ezer forint marad a praxis fenntartására, a bérlemény és rezsije biztosítására, ebből pedig bizony nem jut beruházásra. Ő egyébként 44. esztendeje látja el itt hivatását, s mint fogalmazott: „amíg bírom ésszel és lábbal, teszem a dolgom”. Úgy látja: nem az egészségügyi ellátásért helyben valóban felelős – s megannyi sebtől vérző – önkormányzat dolga a praxispénzek pótlása, hanem a tébékasszáé.
Gyurcsány Ferenc kormányfő Székely Tamást, az OEP főigazgatóját – érsebész szakorvost, egészségügyi menedzsert – bízta meg azzal a feladattal, hogy tárgyaljon háziorvos-témában az érdekképviseletekkel. A főigazgató ezt már megkezdte, s mint ahogy arról tegnap az intézmény sajtó- és tájékoztatási főosztályától értesültünk, kedden újra összeülnek. Ugyanis a praxisok hosszú távú biztonságos működtetése közérdek.
Kincses Gyula, az Egészségügyi Minisztérium hó végén távozó államtitkára – fül-orr-gégész szakorvos, egészségügyi szakközgazdász – visszamegy oda dolgozni, ahonnét jött. Az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézetbe (ESKI), amelynek éléről, mint mondta, fizetés nélküli szabadságon volt államtitkársága idejére. Kutatóként úgy látja: a változtatásoknak helye van. Míg 1992-ben az ötvenszázalékos díjemelés a praxisokban „dús pénzt” jelentett az állások betölthetősége, az orvosok megtarthatósága jegyében, s ez kitartott jódarabig, addig a mélypont 1999/2000-ben érkezett el – „vicces módon” – így Kincses – ez éppen a Fidesz regnálása alatt volt. A kormány akkor az eszköztámogatási díj bevezetésével segíteni igyekezett, ám még 2002-ben sem érte el a háziorvosi praxisok anyagi helyzete az 1993-as szintet. A Medgyessy-kabinet ötvenszázalékos béremelése is „elolvadt” mostanára, stabilizációt a vizitdíj hozott – igaz, csupán kis időre: a praxisok tíz százalékkal kevesebb beteg jelentkezése mellett húsz százalékkal több pénzt realizáltak. Kincses szerint az egész alapellátás szerkezetének átgondolására van szükség, nem toldozgatásra-foldozgatásra. Szerinte a háziorvos az „én egészségmenedzserem” – ezt így kell felfogni, s így akár egy szakgondozó is válhatna praxissá, ha felvállalja a beteget. Mert ha megállapíthatja, hogy a páciens allergiában szenved, és kezeli – akkor miért kellene máshonnét beutaló, gyógyszerfelírás, táppénzre kiírás elrendelése? A településszerkezethez kellene igazítani Kincses Gyula szerint az akár csoportos praxisokat is, hiszen egy egészségház – akár napi kisbuszos beszállítással – jobban el tudná látni a mikrotérségek lakosságát, mint az, ha hetente kétszer „kimegy” egyetlen nyugdíjas háziorvos. A szakember szerint többletfinanszírozást jelenthetne a szűrésekre, prevencióra mozgósítás is – ez nem többletfeladat, hiszen elvileg ez minden jó háziorvos munkájának a része ma is, csupán a többletpénz miatt számon is kérhető lenne. Mindez viszont meg is látszana a lakosság egészségi állapotának javulásán – feltehetőleg.
Gündisch Mónika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!