Vitathatatlan, hogy a politikai elit többségének IQ-ja nagyon alacsony,
de egy liberális demokráciában a társadalom gondolkodási minősége
(IQ-ja) dönt többek között ebben is. Konkrét példa született erre.

A csak hatalomra vágyó ellenzék népszavazási kampányának minősége, értelme rendkívül alacsony volt, ennek ellenére a szavazásra menők többségét pozitívan befolyásolta. És mi lett az eredmény? Az egészségügyi reform leszavazása teljes csődbe vitte az egészségügyi ellátást. Több mint 150 településnek nincs háziorvosa. Másik 150 településen pedig eladó a háziorvosi praxis. Kérdem én a március 9-én „igen”-nel szavazó társadalmi rétegtől; csak-ugyan jól járt? Azt hiszi, ha nemcsak igennel szavaz, de másik pártot-kormányt választ, az sem fogja hasonlóan kezelni az egészségügyi reformokat?
Idős ember vagyok. 50 évet dolgoztam az egészségügyben. Mint társadalmi-közéleti ember ma is az egészségügyért dolgozom, és bízom benne, hogy térségünkben ennek sikere lesz, nemcsak egészségügyi, de gazdasági téren is.
A munkanélkülieket, és az „Árpád-sávos” randalírozókat pedig egészen másképp kellene kezelni, mint az a mai jogrend szerint történik. (Munkanélküli alatt munkát vállalni nem akarót értek.) Az április 11-i szélsőjobbos dezertőrök ellen lényegesen nagyobb számú tiltakozó, normális társadalmi réteg lépett fel. A rendőrség azonban az európai, de az egész világon működő rendszereknek még csak a nyomában sincs. Ennek persze a jogrendünk az oka. Ha megnézzük a német, a francia, az olasz, vagy az amerikai rendőrségek hasonló randalírozók elleni fellépését, még csak nem is hasonlít a mienkhez. Azok gumibottal, gumilövedékkel, könnygázzal lépnek föl az ilyen csőcselékkel szemben, a talpon maradókat meg letartóztatják! A mi rendőrségünk ehhez képest bájcsevegő. A társadalom konkrétabban gondolkodó baloldali része azért kezd bele a tüntetésekbe, mert a rendőrségünk gyakorlatilag béna, és fél az ellenzéktől.
Gyurcsány Ferenc a Szembenézés című 2007-es írásában Adam Michniktől, a lengyel Gazeta Wyborcza szerkesztőjétől idéz ebben a témakörben: „...frusztráltak, dühösek vagyunk, mert olyan helyzettel találtuk szembe magunkat, amire nem voltunk mentálisan felkészülve. Nemcsak mi vagyunk dühösek. Minden posztkommunista ország hasonló csalódásokat, és frusztrációjukat szenved el.” Erre írja ő: „Mentálisan nem voltunk felkészülve a rendszerváltozásra? Bizony nem.” S erre kérdezem én: Miért nem kezdtük el a felkészülést azonnal, amikor megtörtént?
Id. Terjék Gyula Gáspár,
Kiskunfélegyháza

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!