Ez egy kifejezetten jól működő gazdaság

l A lehető legkeményebb időkben választották meg az először 1902-ben megalakult Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének az élére. Gazdasági és kormányválság idején… Hogy tudja távol tartani magát – s persze az érdekképviseletet – a „nagypolitikától”? Hiszen deklaráltan semlegesek…
– Nézze, a szervezetnek 1994-től vagyok a tagja, majd egyik vezetője, al-, majd társelnöke – így a „sodrásban”, vagy ha úgy tetszik, a „fősodrásban” benne voltam. A napi politizálásban való részt vállalástól lesz mentes a szövetség hitem szerint – ám a politikától egyáltalán nem tartja magát távol azon értelemben, hogy a céljai érdekében a kormánnyal és az ellenzékkel is állandó kapcsolatban áll majd. A 106 éves szervezet ma több mint hatvan százalékban reprezentálja a magyar gazdaságot, a működő tőkét. A legfontosabb célunk – hiszen a Magyar Munkaadói Szövetség és a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége egyesülésével egy évtizede létrejött MGYOSZ ötvennél is több szakmai szervezete, azoknak tagvállalatai majd’ másfél millió  embernek adnak itthon munkát –, hogy a kormányválságnak, a krízisnek mielőbb vége legyen. Erős kormányra van szükségünk, hogy az Európai Unió által is értékelt konvergenciaprogramot és a reformokat véghezvigye. Mi mindannyian ebben vagyunk érdekeltek, hiszen az érdekképviselet hazánk uniós csatlakozást követően teljes jogú tagságot nyert el az európai munkáltatói szervezetben, a BusinessEurope-ban is, s képviseltetjük magunkat az ENSZ munkaügyi szervezete, az ILO mellett működő munkáltatói szervezetben, sőt a nagyvilág legműveltebb országait tömörítő OECD tanácsadó testületében is. Mint ahogy április elejei megválasztásom előtt, s azóta is annyiszor elmondtam: az általunk megfogalmazott program három pilléren nyugszik: attól a „bizonyos” napi politikától, a pártcsatározásoktól való kellő távolságtartáson, a függetlenségen és a teljes professzionalizmuson. Aminek rettentően örülök, sőt hihetetlenül büszke vagyok rá: erre az általam szétküldött programjavaslatra „lexikonnyi” vastagságú válasz e-mailt kaptam, rendkívül sok gondolatot, ötletet fűztek hozzá – de a három alappillért senki nem cáfolta! Úgy vélem – véljük –, tudjuk, hogy mire van a hazai gazdaságnak a jobbítás, a társadalmi fejlődés érdekében szüksége.
l Mégis mire? Annyian hiszik azt, hogy a bölcsek köve a zsebükben van.
– Mi a gyakorlatból indulunk ki. Ezért igenis kőkemény párbeszédre – nem egymás melletti el- és mellébeszélésre – van szükség a mindenkori kormányzattal és a szintén mindenkori ellenzékkel. Nem kívánunk rögtönözni, hiszen nem elhamarkodott, hirtelen véleményalkotást várnak tőlünk! Kizárólag alaposan átgondolt, szakértőkkel „megvitatott-megrágott” javaslatokat, s nem csupán ötletszilánkokat akarunk letenni megfontolásra – s reményeink szerint elfogadásra. A programunk egyik első eleme egy olyan adóreform-javaslat lenne, amelyet olyan jó hírű könyvvizsgáló-tanácsadó cégek, mint a Deloitte és a KPMG segítségével dolgoztunk ki, s amelynek a végleges változata  egy-két héten belül úgymond konyhakész lesz. Nem csupán az adók módosítására teszünk ebben javaslatot a foglalkoztatottság, a gazdaság magasabb fokozatra kapcsolása érdekében, hanem átfogó reformkérdésekről szólunk ebben, amely véleményünk szerint igenis megvalósítható alternatíva lehet az országnak.
l Ezt éppen akkor mondja, amikor a kormányfő nem lát esélyt az átfogó adóreformokra…
– Szerintünk igenis arra van szükség. Határozott és koncentrált adócsökkentésre jövőre és 2010-ben – ami úgy évi 350-360 milliárd forintos költségkihatással számol, s ez már valóban jelentősen javíthatna a vállalkozások hazai és nemzetközi versenyképességén. Ez nem halogatható! Már csak azért sem, mivel a hazai gazdaság nagyon-nagyon alacsony növekedéséből adódó gondokat felerősítik a nemzetközi pénzpiacról érkező jelek – afféle erős tükörként. A kormányzat először 200-250 milliárdról beszélt adócsökkentési tételként, aztán százmilliárdról. Ez utóbbi szám érzékelhetetlen a nemzetgazdaság szereplői számára. Meg kell szüntetni véleményünk szerint az előttünk álló két esztendőben két lépésben a vállalkozások különadóját – ezt amúgy is „ideiglenes” lépésnek szánta-ígérte a kormányzat, így beszüntetése jelzés- és példaértékű volna –; de közben a munkáltatókat terhelő társadalombiztosítási járulékokat is három-három százalékponttal kellene mérsékelni. A különadóból származott bevétel tavaly úgy 180 milliárdnyi volt – így ez a két lépés 90-90 milliárdos büdzsébevétel-kiesést jelentene, akárcsak a tébéjárulék-csökkentés. Mindezt nem a kisvállalkozásokra kellene korlátozni, hanem minden vállalkozásra! Jelenleg az a legnagyobb baj, hogy „fordítva ülünk a lovon” – azaz mindig a sokat emlegetett „állam bácsi” rendelkezésére álló summából indulunk ki, ahelyett, hogy az érzékelhető adó-és járulékcsökkentések révén a vállalkozások ösztönzésére, s általa a mozgósítható növekedési tartalékokra figyelnénk! Ám nem ez az adóreform-javaslatunk! Ez csupán adócsökkentési, könnyítési javaslat. De – s ebben teljes mértékben egyet kell, hogy értsek a kormányzattal, illetve a közgazdaság-tudomány hazai és nemzetközi szakembereivel – itt nem arról van szó, hogy adócsökkentést kell végrehajtani, hanem bizony a költségvetési, az állami kiadásokat is csökkenteni kell – magyarán nagyon sokat lefaragni ebből. Ezért mi olyan végső javaslattal kívánunk előállni, ami e kettőt egyben kezeli, s amelynek nagy valószínűséggel lesz negatív hatása az államháztartásra, de lesz – méghozzá nagyon komoly – hatás a nemzetgazdaságra!
l Ma sokan elparentálják a magyar gazdaságot… Lassú, kicsi a növekedés, különösen a szomszédokhoz viszonyítva.
– Mi nagyon hiszünk a magyar gazdaságban! Sőt! Tudjuk is, hogy jól működik! Ha megnézzük a friss statisztikai adatokat, láthatjuk, hogy az első negyedévben az ipari termelés a versenyszférában igenis több mint tíz százalékkal nőtt. Hát ez nem egy halódó gazdaság! Ez egy kifejezetten jól működő, de agyonterhelt gazdaság! Amelyet egy kicsit meg kellene szabadítani béklyóitól, s akkor száguldhatna előre… Nincs mese! A konvergenciaprogramot folytatni kell és a reformokat is. Akármilyen színezetű egy kormány – folytatni kell, végig kell vinni ezeket az „alapfeladatokat”, hiszen csatlakoztunk az Európai Unióhoz, fel kell vállalnunk a közös kritériumait.  Ráadásul – higgye el – ezek a kritériumok nem ellentétesek a magyar gazdaság érdekeivel.
l Viszont a népszavazás sok mindennek keresztbe tett…
– Ezt elfogadom, sajnos ez egy nagyon szerencsétlen dolog volt. S újfent kimondom: meg vagyok róla győződve, bármilyen színű kabinet lesz is hatalmon, a reformokat a nagy elosztórendszerekben is véghez kell vinni. Ez alapvető feladat lesz. Nem kell ebben az országban háromezernél is több önkormányzat, a megyéknek nagyon szép a nevük, de túlburjánzanak,  ez egész egyszerűen
finanszírozhatatlan. Komoly tanulmányok vannak mögöttünk, hogy hol, miből lehetne az államigazgatáson spórolni. Ez egész egyszerűen közös érdekünk! Mindannyiunk érdeke, hogy mind többen keressenek megélhetést a produktív területeken. Jómagam egyébként produktívnak tartom az oktatást is, ám azt is a nemzetgazdasági igényekhez kellene igazítani, méghozzá sokkal nagyobbra kapcsolt sebességgel, mert a nem feltétlenül diplomás, ám jól képzett, önmagát feltaláló, nyelvtudással is bíró munkaerő rettentően hiányzik, s egyre inkább nehezíti a működő tőke beáramlását.
l Nemrég jelent meg a kormányfő által meghirdetett Új Tulajdonosi Program – hogyan vélekedik erről?
– A héten beszélgettünk erről – munkaadók és munkavállalók szervezetei – Mészáros Tamás közgazdász professzorral, a program szakmai és társadalmi tanácsának koordinálójával. Egyetértünk ezzel, s segítjük is a megvalósulását, hiszen a ma többségi állami tulajdonban lévő cégek részvényeinek megszerzése minél nagyobb körben jót tenne a valódi hazai polgárosodásnak. A tulajdonosi – a mégoly kistulajdonosi – szemlélet előre visz.
l Nem vagyunk lusták mi, magyarok, ám nagyon kevesen dolgozunk…
– Így igaz. A munkaképes korú lakosságnak alig 56 százaléka. Míg az unióban az átlag e kétjegyű szám fordítottjánál is nagyobb… A nagyobbik gond viszont az, hogy arányaiban véve az inproduktív szféra hazánkban ma is az élen áll Európában. Sokkal, de sokkal kevesebb munkahely kellene a közigazgatásban, sokkal több – értelmiségi és fizikai – munkahely a termelésben, szolgáltatásban. Mi a minimálbér nagyfokú megemelésével nem értettünk egyet, hiszen mi a vállalkozások érdekeit kell, hogy képviseljük – ám a másik oldalon ott vannak a szakszervezetek, amelyek a munkavállalókat képviselik. Ez természetes… A  minimálbérnél viszont egy nagyon fontos, éles distinkciót kell, hogy tegyek: mi a „legális” Magyarországon működő cégeket képviseljük, amelyeknek nagyon nagy gondot okoz a szürke vagy fekete konkurencia. Egyértelmű a küzdelem, mint cél ellenük – s ez egybeesik a társadalom, mint összességének érdekeivel. Hiszen ha több az adó- és járulékfizető, minden fenntarthatóbban működik. Annyi tipp van arra, hogy mekkora lehet ez az „árnyékgazdaság” – Olaszországban állítólag húsz százalék felett van. Valahol el tudom képzelni, hogy ilyen rossz számaink vannak. Viszont – csak merő érdekességből vetném fel, ha ez ilyen arányú nálunk is –, akkor persze a GDP sem annyi, mint amennyit ma hivatalos számként kihoznak… Akkor az is több. S lehet, hogy jobban élünk annál, mint amennyiről a statisztikák szólnak. A segélyezésnél pedig senkinek a rászorultságát nem vitatom, de a segélyezettek nagy része munkaképes korban és állapotban van: jó lenne, ha tartalmas programokkal – ezekbe beszállni nagyon sok vállalkozás is hajlandó – ezeket az embereket visszavezetnénk a munka világába.
l Elődje Széles Gábor volt az elnöki poszton, aki jelenleg médiabirodalmat épít… Jobboldalit. Az Echo tévé, a nagyot változott Magyar Hírlap olykor elég vad nézeteknek is teret ad.
– Széles Gábornak rendkívül nagy érdeme, hogy a rendszerváltás után újjáélesztette a Gyáriparosok Országos Szövetségét – ez vitathatatlan. Amire pedig ön célzott – egy publicistájuk írására, amely nagy vihart kavart – ezzel kapcsolatban az a véleményem, hogy az vállalhatatlan, annak egyetlen betűjével sem lehet egyetérteni egy magát demokrata, európai magyarnak vallónak.
l Azt mondta, MGYOSZ elnökként nem a saját cégcsoportjáról, hanem a magyar vállalkozásokról fog beszélni, de van egy projektjük, amire azért büszke… Ennek a  ma még lerobbant, szanálandó területnek a közepén viszont áll egy utca, a Futó utca…
– A 36 méter széles, zöld, vizes attrakciókkal teli Corvin-sétányhoz kapcsolódó beruházásunkról érzékeltetésül a nagyságrendhez csak annyit, hogy az másfélszer akkora, mint a korábban elképzelt, tervezett kormányzati negyed volt. Száz év óta nem épült ilyen életteli városrész a fővárosban! E beruházás Budapest, közelebbről a VIII. kerület, Józsefváros szívében van. A zöld rész tervezője egy olyan angliai cég, amely vagy félszáz közparkot jegyez hazájában, s ugyanennyit az Európai Unió más országai-ban. Az épületek mindegyikét – amelyekben majd’ háromezer lakás, megannyi iroda, üzlet, étterem, kávézó, közösségi hely lesz – más és más magyar iroda tervezte, hiszen nem uniformizáltnak kell lenniük, hanem harmonikus összképet sugárzónak. Tehát tudatosan vállaljuk, hogy ez város lesz a városban – öt méter magasan kezdődik mindenütt az első emelet, hiszen alatta a közterületet az embereknek másként kell majd „belakniuk”. Az utca neve higgye el, érdektelen. Elégedett akkor leszek, ha az iskolák-egyetemek, a Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk gyermekkori közös könyvemlékünkből – hisz’ az olaszoknál is kötelező olvasmány – ismert Füvészkert határolta negyed európai léptékű és életminőségű lesz…

Gündisch Mónika 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!