Scorsese filmjeit a Stones zenéje ihlette

A tégla
rendezéséért. A New York, New York
meglepő bukását követően depressziós
és kokainfüggő lett, majd
az elvonókúra után – megint
barátjával, Robert de Niróval
a főszerepben – elkészítette a Dühöngő
bika című drámát, és visszatért a siker
útjára. Legújabb filmje a tizenhat
kamerával készített Rolling Stones
dokumentumfilm, amely a 2006-os
New York-i, Beacon Theater-beli
koncerten készült. A filmben láthatók
korábbi felvételek is az együttes
tagjairól, és hallhatóak igazi
rocktörténeti klasszikusok is, mint
a Satisfaction, vagy a Brown Sugar.
Martin Scorsese, az amerikai film-
kultúra egyik legbefolyásosabb alakja
zene és film kölcsönhatásáról beszélt
az Uncut brit filmes portálnak.

l Miért akart dokumentumfilmet készíteni a Rolling Stonesról?
– Eredetileg nem az volt a terv, hogy dokumentumfilmet készítsek róluk, hanem hogy megörökítsem a koncertjüket. Azóta mondogatom, hogy le kell őket filmeznem egyszer, mióta először hallottam a zenéjüket. Alig negyven év telt el, s már el is készült a film, de mit is mondhatnék? Egyszer csak megtörtént. Maga a forgatás folyamata volt számomra a legélvezetesebb része a munkának. Minden egyes alkalommal, amikor forgattunk, vagy vágtunk, olyan érzésem volt, mintha újra és újra feltámadna bennem a szenvedély, az ihlet. Azt hiszem, a forgatás meg is fiatalított. Segített, hogy újra feltöltődjek energiával.
l Az utolsó valcer című filmje szintén koncertfilm, mely a The Band egyik fellépésén készült (olyan vendégművészekkel, mint Eric Clapton, Bob Dylan, Neil Young és Ringo Starr). Legalább annyira érdeklődik az előadók iránt, mint a zene iránt?
– A zene és az előadó-művészet elsődleges kommunikációs formák, sokkal inkább, mint bármely vizuális médium. Az egész az előadóról és a közönséghez fűződő viszonyáról szól, és áthatol minden kultúrák közti akadályon.
l Miért épp a Stones?
– Az ő zenéjük életem része, és különösen az volt a hatvanas években. Igazság szerint csak a hetvenes években láttam a bandát először színpadon, addig csak a fejemben képzeltem el őket, a lemezeiket hallgatva. Talán láttam egy-két klipet tőlük az Ed Sullivan Show-ban, de azért az más volt. A dallamaik, a vokálok, és a zenéjükben képviselt életérzés alapvetően inspirált engem. A legtöbb munkámnak alapja lett a zenéjük, az Aljas utcáktól a Dühöngő bikán át, egészen a Casinóig és A tégláig.
l Miért lett a film címe Shine a light (Legyen világosság)?
– Ez volt az első ötletünk. Jelentheti először is a dal címét – amelyet nem mellesleg imádok, és játszották is az első koncert alkalmával – de utalhat arra is, hogy a Beacon Theater úgy néz ki, mint egy égi fénysugár New Yorkban, vagy egyszerűen csak a csodára, mely azon a bizonyos estén ott megtörtént.
l Könnyebb volt megrendezni, mint Az utolsó valcert?
– Igazság szerint Az utolsó valcert kicsit kontrolláltabb körülmények között forgattuk le, hiszen az előadók mozgástere jóval kisebb volt. Itt volt öt-hat fix kameránk, ezek vették fel a film nagy részét. A többit másodlagos kamerákkal forgattuk, elég nyakatekert helyzetekből. Minderre azért volt szükség, hogy például Charlie Wattsról is különböző szögekből meglegyenek a felvételek. Tudtuk, honnan fogjuk felvenni őket, ismertük a dalok sorrendjét, én pedig tizenhat kamera képét néztem a monitorokon, két fülhallgatóval a fejemen, és tudtam, hogy valakinek most  Charlie-t kell vennie, valakinek meg Ronnie Woodot. Persze nem sikerülhetett minden egyes pillanatot elkapni. Az nagyon érdekes volt, hogy elkezdődött a műsor, és két másodperc múlva már vége is lett. Vége! Csak kapkodtam a fejemet, hogy te jó ég, mi történt? Már be is fejezték, lementek a színpadról. Istenem, biztos, hogy felvettük, de mi történt?
l Tényleg csak az utolsó pillanatban kapták meg az aznap játszott dalok listáját?
– Legalábbis olyan érzés volt, mintha az utolsó percben jutott volna el hozzánk! Igazából úgy egy órával a show előtt megkaptuk. Az első este után pedig már nagyjából sejtettük, mikor mi következik. De csak nagyjából. Épp ez volt benne a legélvezetesebb, ez tette igazán izgalmassá a forgatást. Azt képzelem – és ez persze lehet, hogy nem így van, hiszen nem voltam ott velük a színpad mögött –, hogy az egész műsor akkor dőlt el, amikor ott találkoztak a koncert előtt. Akkor beszélték meg, hogy aznap este épp mit van kedvük játszani, milyennek tűnik a közönség, és hogy milyen lesz az előadás hőfoka. Ők jobban meg tudták mondani, mint mi, és előfordult, hogy tényleg az utolsó pillanatban változtattak a nyitószámon. Ezért nem tudták nekem megmondani, csak néhány órával a koncert előtt, hogy mit fognak aznap este játszani. De a számok listájához is csak fondorlatos úton jutottunk ám hozzá! Ettől volt olyan érzése az embernek, mintha a legutolsó pillanatban kaptuk volna meg. Viszont addigra már megvoltak a kamerák helyei, teljesen készen álltunk, és emiatt nagyon izgalmasra sikeredett az egész. Ezt persze kicsit feltupíroztuk a filmben.
l Mennyire fontos az ön számára a zene? Rengeteget használja a filmjeiben…
– Igen, és valószínűleg ez az életem során hallgatott rengeteg zenének köszönhető. A különböző dallamok különféle hangulatot teremtenek a fejemben, melyek képekké és kameramozgásokká alakulnak, melyek óhatatlanul belekerülnek a filmjeimbe. Gyakran előre kiválasztok egy bizonyos zenei stílust, miközben egy filmen gondolkodom. Legtöbbször egy hotelba költözöm úgy öt-hat napra, és egész nap szól a zene, olvasom a forgatókönyvet, képeket rajzolgatok, és különböző ötletek jutnak eszembe a hallottak alapján. A zene lehet klasszikus, vagy valamilyen jazz, netán egy kis rock’n’roll – mint például az Aljas utcák, a Casino vagy a Nagymenők esetében. Persze ez ennél azért kicsit bonyolultabb – előfordul, hogy forgatások alatt játszom le a zenét, hogy a kamera mozgása tökéletesen egybe essen a zene ritmusával, ütemével.
l Tudna példákat mondani?
– Amíg a Casinón dolgoztam, rengeteg Bachot hallgattam. A Kundun című filmem készítése alatt Olivier Messiaen zenéje hatása alatt voltam. Így megy ez. A különböző zenék különféle ötleteket adnak, és más-más hangulatot teremtenek.Fordította: Kántor Zsána

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!