Csúcsragadozók
Bagi Ivánt és Nacsa Olivért lehet nem szeretni, vagy egyiküket jobban, másikukat kevésbé, de a tehetségüket elvitatni aligha lehet. Legújabb saját fejlesztésű műsoruk, a Médiacápa egy hete a Kamera Hungária tévés fesztivál díját is elnyerte, és igen szép rajongótábora is van, hiába tették az alkonyzónás (csak természetfeletti képességek birtokosai számára nézhető) 23 óra utáni műsorsávba. De mivel úgy tűnik, a TV2 kínjában egyfolytában variálja a műsorrendet, talán utóbb a Médiacápa is kellemesebb helyet kap, mondjuk Az igazság ára helyén.
A Médiacápa cím találó, amennyiben a hazai (bulvár)média és közélet könyörtelen, vérengző kritikusai kívántak lenni a humoristák. Jó érzékkel ragadják meg az épp aktuá-lis témákban a szatírát, bár nekem a politikai humorral dúsított részek kevésbé ízlenek, mint a médiaszereplők és tévéműsorok paródiái. Görögtem a Halcsata névre keresztelt főzőműsor-paródián, melyben Maunika főzött a vendégeknek: „Azt hiszem, pontyot vettem, bár megpróbáltak rám sózni egy fogast, de mondtam, hogy fogas nem kell, mert sosem értettem szót a fogasokkal”. A délutáni talkshow-k Mona Lisája épp habverővel klopfolta a halat, mikor megérkezett Frej Tamás egy Tuma-Tuma szigeti blingófa terméséből készült fűszerkeverékkel, melyet egy idő közben multimillio-
mossá vált, ott élő magyar család gyárt. Az állandóan visszatérő figurák közül Bagi Győzikéje vagy Nacsa Kiszel Tündéje már jobb, mint az eredeti. Igazságtalan a vád, miszerint csak a konkurens csatornák arcait figuráznák ki – ha valaki rászolgál, azt a médiacápák kíméletlenül elkapják, mint matracon kalimpáló nyaraló csülkét. A legutóbbi adásban már szerepelt is Uhi Ghelleh, amint azt kiabálja egy kanálnak: Edj, ketó, háhom, múkodj! Szinte azonnal bárkinek a bőrébe bele tudnak bújni, és azonnal találnak idevágó idézetet is: „A Kiválasztott: Ki lesz Gyurcsány Ferenc utódja? Kóka János? Szili Katalin? Orbán Viktor? Hamarosan kiderül!” Külön tetszik, hogy ők már a világhálós köztudatban keringő viccekre is rezonálnak, mint a Ne fürgyé le! vagy Kiszel Tünde reméljük egynyári zenei videója.
Ahogy egy-egy figurának, úgy egy tévéműsornak is ügyesen megragadják a lényegét, melyet delikát humorba hempergetve, a megfelelő pontokon karikírozva, boszorkányos utánzó készséggel adnak vissza. Nem csak Bagi és Nacsa érti a dolgát, Csernus doki nyakláncától kezdve Maunika választékán át Sass József barkójáig minden maszk és jelmez-részlet is a helyén van. Bagi szereplése szerényebb, visszafogottabb, főleg ahhoz képest, hogy Nacsa egy adásban többször is gatyára vetkőzik, és ő parodizálja a miniszterelnököt, így ő viheti most a prímet. De Nacsa Bagi nélkül olyan lenne, mint Gyurcsány Orbán nélkül, amellett, hogy Bagi farkasember-alkarja igazi szexepilje Jakupcsek Gabriellának és Korda Klárikának is.
Beakadnak néha penetráns poénok, mint hogy Steiner Kristóf hátára az van tetoválva: „bejárat”, de a műsor leghalványabb pillanatai rendszeresen a rövid sztárhírek, mint hogy kétoldali szájbiggyesztésben szenved Koltai Róbert, gondolkodóba esett Kiszel Tünde, és cáfolják a hírt, miszerint a miniszterelnök egy bableves csikaró emlékéről nevezte volna el a Kék Áramlatot. Szintén jobb lett volna inkább kihagyni, hogy felébredt a terelőösztön Bodri Krisztinában, és hogy Sarka Kata megrepedt, ami nem baj, mert Hajdú Péter nem bánja, ha repedt a Sarka Kata. Utóbbiért Hajdú csaja perrel is fenyegeti a humoristákat, holott ez még reklámnak sem elég izgalmas. Lehet, hogy nem kellene ennyi ízetlen poén, viszont gyúrhatnának a lényegre tapintó, szabad szájú, odamondogatós kritikákra, mondjuk egy egyhetes Dr. Csernus életmódtáborban…
Bálint Orsolya
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!