Lilut nem a szereplés, hanem a munka vonzza a tévéhez

 „Nehéz felelnem arra a kérdésre, milyen típusú műsor vezetésének örülnék a legjobban. Bármit is kapnék, úgy érezném, az volt minden vágyam. Nagyon szeretek dolgozni és a televíziózásban nem az ismertség, vagy a szereplés érdekel, hanem maga a munka. Az tesz boldoggá, amikor ott vagyok” – tette hozzá. Lilu, akinek becenevét az Ötödik elem című film női főszereplője ihlette, a ValóVilággal kezdte RTL klubos pályafutását. Ezután vezetett két szériát a Rettegés foka című műsorból, majd Az ország tesztjében volt Vágó István partnere. A Reggeliben másfél éve dolgozik. „Más műfajokra nem igazán vágytam, a szórakoztató műsorokban találtam meg a helyem. A Reggeliben mindig jó párokat kaptam: Stohl Andrással vagy Szujó Zoltánnal vezetjük együtt a műsort. Ugyan egy beszélgetésnél néha jobb egyedül lenni, de van, akivel mindent jó együtt csinálni. Úgy érzem, nem csak szeretek, de jól is tudok együtt dolgozni műsorvezető társaimmal” – magyarázta.
Négy évvel ezelőtt a rádiózásba is belekóstolt, de többet nem tér vissza a mikrofon mögé. „A Rettegés fokával úgy mentem el forgatni Buenos Airesbe, hogy túl voltam egy válogatáson a Danubius Rádiónál, ahol a reggeli műsorba kerestek műsorvezetőt. Minden héten mást próbáltak ki, nekem sem mondtak semmi biztosat, vagy biztatót. Mikor hazajöttünk Argentínából, felhívtak a rádióból, hogy két héten belül kellene kezdenem. Rögtön elvállaltam a munkát; rangot és megtiszteltetést jelentett a felkérés. Ekkor még csak időszakos műsoraim voltak a tévében, így nem volt összeférhetetlen a két munkahely. Alapvetően azonban tévésnek tartom magam: ha bármikor választani kellett volna, biztosan a televíziózást tartom meg. Már harmadik éve kelek korán reggel, öt napot dolgozom, kilencet pihenek. Megszoktam ezt a ritmust.”
Lilu tizenkét évvel ezelőtt, másodéves egyetemistaként kísérte el barátnőjét a Z+ – későbbi VIVA Tv – válogatására, ahol vele is készítettek néhány próbafelvételt. „Rábeszélt, hogy próbáljam meg én is, de bevallom, akkor még egy cseppet sem érdekelt a dolog. Mikor továbbjutottam az utolsó fordulóba, vissza se mentem folytatni. Ügyvéd szerettem volna lenni, jelentkeztem a jogi egyetemre, teljesen más terveim voltak. A tévé, a szereplés sosem vonzott korábban. Egy hónappal később, váratlanul felhívott a programigazgató és meggyőzött, hogy menjek be újra. Úgy éreztem, nem sikerült jól a válogatás, a mai napig nem igazán tudom, akkor mit látott meg bennem. Ennek ellenére egy hónap múlva már alá is írtuk a szerződést. Jó bulinak tűnt és nem volt elhanyagolható a zsebpénz-kiegészítés sem. Nem hittem benne, hogy valóban tévés leszek, csupán az ismeretlen, a kaland vonzott – és ez még egy év elteltével sem sokat változott” – emlékezett vissza. „Akkoriban nem volt más kereskedelmi adó és egy csapásra ismertek lettünk. Felelőtlenek voltunk, inkább élveztük a munkát, mintsem szorongtunk volna. Rengeteg fiatal nézte a zenetévét és mi nem voltunk tisztában azzal, mennyiben formálhatjuk, befolyásolhatjuk őket”– tette hozzá.
„A VIVA-nál jobb tanulópályát nem találhattam volna. Biztosan rengeteg jó iskola van, de az a gyakorlat, az a rengeteg idő és tapasztalat pótolhatatlan. Türelmesek voltak velünk, annyit vártak el, amennyit egy kezdő teljesíthet. Hiszen kezdő is voltam. A több száz utcai interjún keresztül az élő stúdióbeszélgetésekeig, a kerekasztal-beszélgetésektől a magazinokig mindent kipróbáltam. Mire Sebestyén Balázzsal az RTL Klubhoz kerültünk öt-hatezer műsoron már biztosan túl voltunk.” Ami a szakma elsajátításában szintén jelentős szerepet játszott Lilu életében, az a ValóVilág volt. „A szórakoztató műfaj egyik legnehezebb darabjának tartom. Nem csak azért mert többórás élő műsorról van szó. A VIVA Tv-ben pici stúdióhoz és egyetlen kamerához szoktam, az operatőrök szinte az unokatestvéreim voltak. Olyan volt bejárni dolgozni, mintha haza mennék, ahol vár a család. Mikor az RTL Klubhoz kerültem, először bementem megnézni a Survivor című műsor döntőjét, melyet Stohl András vezetett. Végignéztem és azt mondtam, kizárt dolog, hogy ezt én meg tudom csinálni. Mikor kiderült, hogy nincs súgógép, ledöbbentem. Egy négyszáz oldalas adásmenetnél ez ugyanis óriási feladat. Először el sem hittem, hogy András fejből csinálja! Négy órán keresztül bele sem nézett a papírokba, miközben olyan információkat mondtak a fülére, hogy egy nyolcperces blokkból csinálni kellene egy kétperceset, vagy éppen tizenkét perceset. Számomra mindez kivitelezhetetlennek tűnt. Nyolc hónap alatt megtanultam nem félni és élvezni, hogy ott vagyok. Emlékszem, az első adás előtt ültem a kanapén, fehér kézzel szorítottam azt és úgy éreztem, nyomban végem van. Az sem jutott eszembe, hogyan kell köszönni. Az első visszaszámolásra is világosan emlékszem. Mikor kimentem, éreztem, hogy remeg a hangom, azt sem tudtam, hol vagyok. A főnök annyit mondott a fülembe: „Liluka, örülj hogy ott lehetsz. Élvezd, fürödj benne!” Az első adás végén az örömtől sírógörcsöt kaptam. El sem tudom mondani, mennyit jelentett, hogy mikor végeztünk, az egész stáb bejött és megtapsolt. Olyan kiváló csapat, mely a ValóVilágban dolgozott, talán csak százévente egyszer jön össze.”

Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!