Dr. Farkas Lilla ügyvéd, jogpolitikai elemző, az Egyenlő Bánásmód
Hatóság Tanácsadó Testületének elnöke, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű
Gyerekeknek Alapítvány állandó megbízott ügyvédje. Hazánkban és az
Európai Unióban történő hátrányos megkülönböztetések, a rasszizmus és
minden egyéb antidiszkriminációs ügy szakértőjével a magyar helyzetről és a külföldön tapasztalt eseményekről beszélgettünk.
– A nyugat-európai országokban nem a romák elleni kirekesztés áll a problémák középpontjában, hanem a bevándorlókkal szemben tanúsított közvetett faji diszkrimináció – állítja dr. Farkas Lilla. – Franciaországban például azok a gyerekek, akik nem tudnak elég jól franciául, felzárkóztató osztályokba kerülnek, azaz szegregálják őket, hasonlóan ahhoz, ahogy nálunk a cigány gyerekeket. Csak míg nálunk emberjogi problémaként van jelen, addig a többi EU-s országban megoldandó oktatás módszertani kérdésnek tekintik. Az új tagországokban a romáknak hasonlóan súlyos problémái vannak, mint hazánkban: a lakhatásitól a munkahelyi diszkrimináció területéig. A régi tagországokkal szemben a mi régiónkban szinte nem létezik a szociális bérlakás intézménye. Ha vannak még, az önkormányzatok általában nem a rászorulóknak utalják ki ezeket a lakásokat, hanem például, ha egy önkormányzati iskola egy új tanárt szeretne „megnyerni”, akkor neki adják oda. Persze, ha minden rászoruló egy lakótelepen kapna ilyen lakást, akkor kialakulna egy szegregált élethelyzet, azaz gettósodás, ami szintén nem szerencsés. Ezt megelőzendő például Németországban a diszkrimináció tilalmát van, hogy azért nem tartják be – tehát nem kapja meg automatikusan egy rászoruló bevándorló család az épp felszabaduló szociális bérlakást –, mert a gettósodást szeretnék megakadályozni.
Miskolcon, Hajdúhadházon és Jászladányban vannak most bírósági ügyeink. Munkámat egy ügyvédjelölt, Budai Zoltán segíti, aki nem jutott be legutóbb a nagy port kavart Magyar Gárda elleni bírósági tárgyalásra, ugyanis nem engedték be a gárdisták roma származása miatt. Feljelentést tettünk a rendőrségen kényszerítés miatt, és panaszt a biztonságiak mulasztásaiért a Fővárosi Bíróság elnökénél is – mondja az ügyvédnő. – Elfogadhatatlan, hogy az állami szervek nem tudják megvédeni az állampolgárokat, hogy sokaknak félnie kelljen az antidemokratikus szervezetek ellen. Kerepesen, ahol először szembe találkoztunk a gárdistákkal, az uniós pénzből felújították a helyi iskola egyik épületét, majd öt év elteltével ebben az épületben megszüntették az oktatást, a gyerekeket pedig a szomszédos településekre küldték. A tanítás módszereivel is elégedetlen többségi szülők fellépését a gárdisták jelenléte etnikai konfliktussá változtatta. Itt az alapítványunk azért lépett fel, hogy próbáljunk közvetíteni a felek között, hogy megindítsuk a cigány és többségi szülők közötti párbeszédet, és rávilágítsunk a tanárok felelősségére, módszertani felkészültségük javításának szükségességére. A módszertanilag felkészült tanár a többségi gyerekeket is jobban tudja oktatni.
A megoldást abban látom, hogy a szegregálás minden formáját meg kell szüntetni. Az nem lehet, hogy egy roma gyerek ne találkozzon az óvodában és az iskolában nem roma gyerekkel. Meg kell ismerniük egymást, tudniuk kell kommunikálni egymással. Szervezetünk közösségfejlesztést is végez, Kerepesre is járunk, és elősegítjük a párbeszédet, meggyőztünk több roma szülőt is, hogy vegyenek részt az iskolai szülői munkaközösség munkájában.
A magyar jog akadálymentesítése nem felel meg az EU-normáknak. A fogyatékkal élők foglalkoztatásán lenne mit javítani hazánkban. De a nőket ért diszkrimináció is gyakori nálunk, magam is tapasztaltam ilyet a bérezés terén. Azért is jó, hogy működik az Egyenlő Bánásmód Hatóság, mert így mindenki tud segítséget kérni és felszínre kerülnek az ilyen ügyek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!