Furkó Kálmán 7. danos lett

Az immár hagyományos viadalon 11 ország csaknem 150 versenyzője állt küzdőtérre, hogy megküzdjön a formagyakorlat és a súlycsoportos küzdelmek kontinensbajnoki címeiért. A magyar sikerek sem maradtak el, szép számmal születtek a tatamin, s azon kívül is, hiszen a főszervező mester, vagy ahogyan a japán harcművészetből átvett megszólítással mondják: Shihan Furkó Kálmán eddigi munkássága elismeréséül kiérdemelte a világszövetségtől a már nagyon rangosnak számító övfokozatot: a 7. dant is.
A magyar szuperharcművész vezetésével megszervezett bajnokság immár az Eb utáni legszínvonalasabb, legrangosabb tornává nőtte ki magát, ennél fogva a WKO világszervezet elismerésében, a dandiplomában benne van a hazai világversenyek sikeréért, a sokesztendei szolgálatért kijáró köszönet is.
Furkó Kálmán évtizedekkel ezelőtt a kyokushin karate egyik hazai alapítójaként lett ismert, ő maga 1968-ban kezdte meg a keleti harcművészet gyakorlását. Egy évtizeddel később 1. danra vizsgázott, 1980-ban pedig a második övfokozatot is kiharcolta, méghozzá szó szerint, hiszen az előbbre lépésért negyven ellenféllel kellett megküzdenie. 1983-ban a „kiós” szakág iskolateremtője, Sosai Oyama előtt Szolnokon tett sikeres vizsgát a 3. danra, amikor már ötven ellenféllel kellett szembeszállnia, de állta a sarat. Olyannyira, hogy a magának Japánban – majdhogynem példátlan módon – koreai létére is nagy tiszteletet kivívó Oyama meghívta őt a felkelő nap országába: 1984-ben három hónapig Tokióban az ő irányítása mellett edzett. Munkája, hozzáállása elismeréseként megkapta a 4., 1989-ben Budapesten – az Európa-bajnokság megnyitóján – pedig Oyama 5. dant adományozott részére. Az újabb fokozatra 1998-ig kellett várni, akkor kapta meg a 6. aranycsíkot is a Magyar Kyokushin Karate Szervezet elnöke, az Európai Karate Szervezet elnökségi tagja. Fontos életrajzi adat: 2001-ben vonult nyugállományba a Magyar Honvédségtől, ahol a 34. Bercsényi László Felderítő Zászlóalj parancsnokhelyettese volt alezredesi rangban.
Karateoktatóként megannyi kiváló magyar harcművész került ki a keze alól: tanítványának vallhatja magát például
Bódi István, Borza József, Fodor Andrea, Karmazin György, Leskó Anna, Pékó Gábor, Szemán István, Telek Gyula, Tóth Csaba, ma már valamennyien nemzetközileg is ko-moly sikereket elért neves, több danos versenyzők, mesterek.
„Gyermekkori álmaimnak még semmi köze nem volt a keleti harcművészetekhez. Apám sportra nevelt, de én nem sok hajlandóságot mutattam a sportra. Hetedikes lehettem, amikor egy iskolai felmérésen kiderült, hogy a súlylökés nekem nem nagyon megy. Ezért ahogy hazaértem, azonnal nekiláttam behozni a lemaradásomat, ebben apám is segített. Később a Testnevelési Főiskolára jelentkeztem, és itt dőlt el, hogy én sporttal foglalkozom majd a jövőben. Mint HM-ösztöndíjas végeztem el a főiskolát, ahol judo szakosztály is működött. A hatvanas években itt már láttunk ízelítőt a ke-leti harcművészetekből. A főiskola végeztével mind többet foglalkoztam a judóval, majd a karatéval. Akkor ez még hazánkban újdonság volt, de Nyugat-Európában már létezett. Nekünk 1972-ben, a Svédországban élő Mészáros Attila, akkor 2. danos mester hazalátogatása és bemutatója adott lendületet, és egy életre elköteleztem magam a kyokushin karate mellett” – így a mester.
Rendkívül sok edzőtábort és versenyt is szervezett, ezek közül talán a legismertebb a Szolnok Kupa versenysorozat. Hosszú évek óta vezeti a Magyar Kyokushin Karate Szervezetet, a világszervezet technikai és övvizsgabizottságának tagja. Nagyon sok klubnál és országban segítette a kyokushin népszerűsödését. Mindennek elismerése volt a 7. dan minapi odaítélése. És ha kilé-
pünk a küzdőtérről, azonmód megemlítendő, mert a kép így teljes, hogy Sólyom László köztársasági elnök Furkó Kálmánnak a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozta tavaly, augusztus 20-án.
Biztos, hogy nem az utolsó kitüntetése volt ez a honi karateélet kimagasló alakjának. Aki amúgy mindmáig minden áldott nap edz, 61 évesen is.(Jamzon)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!