Bácsi Péternek ezúttal összejött

Nemrég a Szombathelyen rendezett csapat-világbajnokságon azonban már megmutatta oroszlánkörmeit ez a 25 éves fiatalember. Aztán ismét visszazökkent „korábbi formájába”, mert az országos bajnokságon mindössze az ötödik helyen végzett. Ennek ellenére a szakvezetés bizalmat szavazott neki a finnországi Európa-bajnokságra. Péter ezt egy aranyéremmel hálálta meg, mert kiemelkedő tudású versenyzőket legyőzve szerezte meg Tamperében, a 74 kilós súlycsoportban a kontinensbajnoki címet. Igaz, ez a győzelem már nem kellett ahhoz, hogy megszerezze az olimpiai kvótát, mivel a legutóbbi világbajnokságon elért hetedik helyével már biztosította a pekingi repülőjegyet.

Egyáltalán miként jutott az eszébe az, és hány évesen, hogy a birkózást válassza?
– A gyáli általános iskolában, a Vasas birkózószakosztálya tehetségkutató úton járt, és a bátyám jelentkezett, hogy ő birkózni szeretne. Ha ő megy, én is megyek, mondtam otthon, és 8 éves koromban választottam ezt a sportágat.
Gyálról elég messze volt a Vasas birkózóterme.
– Papíron igen, de én a kihelyezett iskolába jártam, ahol hamar megtanultam, hogy a birkózás igencsak kitartást és fegyelmet követel.
Rögtön kitűnt, hogy érzéke van ehhez a sportághoz?
– Az első években csak a háziversenyeken indultam, ahol legtöbbször a dobogón végeztem. Majd 12 évesen klubot változtattam, és azóta a zöld-fehérek versenyzője vagyok, mivel az ő edzőtermük jóval közelebb van, mint a Vasasé volt, ha ott maradok.
Ha az ember végigszalad a magyar birkózóválogatott tagjainak listáján, hamar kiderül, hogy a különböző korosztályos világversenyeken már letették a névjegyüket. Bácsi Péter is ezen az úton járt?
– Nem. Én nem tartoztam azok közé, akik ilyen eredményekkel büszkélkedhetnek, én fokozatosan jöttem felfelé, ami azt jelentette, hogy a hazai bajnokságokon nyertem a súlycsoportban többször is, a felnőttek között is büszkélkedhetek már egy országos elsőséggel.
Hogyan látja a súlycsoportját, a 74 kilósok mezőnyét?
– Először azt szeretném elmondani, hogy idehaza is nagyon komoly ellenfelek vannak ebben a súlycsoportban, és közülük is nehéz kiverekedni a világversenyeken való indulás lehetőségét. Ami meg a nemzetközi mezőnyt illeti, talán az egyik legerősebb súlycsoport a mienk.
Ha valaki Tampere előtt azt mondja, hogy Európa-bajnok lesz, mit szólt volna hozzá?
– Ha nem Hegedűs Csaba mondta volna, akkor biztos, hogy jót nevetek rajta. Ám a szombathelyi világbajnoki csapatverseny után a szövetség elnöke azt mondta nekem, Péter, te fogsz menni Finnországba, és a most mutatott teljesítményed alapján nem lennék meglepve, ha megnyernéd az Európa-bajnokságot.
Ezek szerint Hegedűs doktor doppingolta az Eb előtt?
– Feltétlenül, ha valaki tudja, hogy milyen ez a súlycsoport, akkor ő azok közé tartozik, és mérhetetlenül jól estek a biztató szavai. A verseny közben sokszor meg is fordult a fejemben, hogy jó lenne eleget tenni az elnöki kérelemnek.
Milyen volt belülről az Európa-bajnokság?
– Hallatlanul nehéz, és csak az tudja, hogy a birkózás mennyi energiát követel, aki valaha már szőnyegre lépett. Arra nagyon büszke vagyok, hogy az elődöntőben sikerült legyőznöm a franciák világbajnoki bronzérmesét, Guenot-t, a fináléban pedig szembe kerültem a korábbi junior- és ifjúsági világbajnok török Serec Tüfenkettel, és sikerült őt legyürnöm, így lettem aranyérmes.
Mennyit edz naponta?
– Most az olimpiai felkészülés idején napi három tréningünk van. Bizony sokszor csak a lelkiismeret tart a szőnyegen, mert olyan kemény tempót diktálnak edzőink, hogy azt már alig lehet teljesíteni. De úgy tűnik, hogy ennek a kemény munkának meglett az eredménye.
Ha éppen nincs a birkózóteremben, mivel tölti a legszívesebben szabadidejét?
– Szeretem a csendet, szeretem a jó levegőt, ezért a legszívesebben horgászom. Igaz, kapitális fogásom még eddig nem volt, bízom benne, hogy Kínában valami nagy dolog akad a horgomra, egyébként egy 5 kilós amur volt a rekordom eddig.
Sokak szerint van egy hobbija, amit a szabadidejében vagy éppen versenyidényen kívül szívesen űz.
– Sejtem, mire céloz, barátaim szívesen fogyasztják főztömet, mert a vendéglátó-ipari technikumot végeztem, ahol bizony a szakma minden csínját-bínját meg kellett ismerni a konyhától, azaz a főzéstől kezdve egészen a felszolgálásig. Nos, szívesen főzök a haveroknak, akkor én szolgálom fel a kaját is. Remélem, el fogom rontani az ellenfeleknek, ha nem is gyomrát, hanem a kedvét majd Pekingben, igaz, nem pekingi kacsát, hanem magamat fogom felszolgálni nekik a szőnyegen.
Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!