Orbán tanácsadójával konzultáltak a listáról

Ha ez  az illegálisan készített lehallgatási jegyzőkönyv az a bizonyos perdöntő bizonyíték Orbán és Simicska titkos megfigyelésére, aminek beharangozták, akkor a „per” alighanem eldőlt. A felvételen titkos megfigyelésről szó sincs, tanúsága szerint két úr honorárium fizetésére akarja rábírni Kapolyi Lászlót, a System Consulting cég első emberét, aki úgy vélte, megbízása nem teljesült. A két úr egyike Stotz Gyula magánnyomozó, a másik ez ügyben a társa, Gubuznai Zoltán, egykor az APEH-vezér, Simicska bizalmas munkatársa. Ő a lehallgatási jegyzőkönyvben ismételten adatszerzést emleget, „Orbán párizsi ingatlanáról” is, ami azonban a jelek szerint Kapolyit nem érdekli. (Gubuznai legutóbb a rendőri hírekben szerepelt: Csányi Sándor OTP-elnökhöz küldött e-mailben 50 milliót – nem forintot, eurót – követelt a bankvezértől, cserébe a hallgatásért bizonyos, a feltevések szerint az APEH-ből származó iratokról). Hivatkozás történik a beszélgetésben  a Stotz–Gubuznai álompáros részéről Keller László közpénzügyi államtitkárra is, úgy, hogy „nem adtak oda neki semmit, mert nem az volt a megállapodás, hogy Kellernek odaadunk bármit”. Pénteken már a maga régóta rögzült módján  a tanulságot is levonta  az eheti második „megfigyelési” ügyből Kövér László, ami nem lephette meg szellemes stílusának ismerőit: közölte,  bolsevik kutyából nem lesz demokratikus szalonna. Kollégája, Demeter Ervin volt titokminiszter, valamint Kósa Lajos a cívisváros polgármestere  interpellációjával kezdődött a hét elején  az ügy. Hivatkozva a kormány március 20-i döntésére, amellyel aktualizálta a törvényi nemzetbiztonsági védelemben részesülő  intézmények körét – erre a listára rákerültek a nagyobb önkormányzatok is – az interpellálók súlyos vádakat emeltek. Kijelentették, hogy ez a kiterjesztő határozat felhatalmazza a kormány kezén levő titkosszolgálatot az önkormányzatok telefonjainak lehallgatására, házkutatásra, irataikba történő betekintésre, lényegében a teljes magyar elit megfigyelésére. A kormányzat, amely az utóbbi időben esetenként vontatottan reagált a másik oldal „lovas rohamaira”, ezúttal nem habozott. Nem elégedett meg azzal, hogy megindokolta a lista kiegészítését, rámutatva, hogy a magyar gazdaságtörténetben példa nélkül állóan magas összegekről, ezermilliárd forintos összértékű tenderekről döntenek a következő években az önkormányzatok, amelyek védelem híján akár a piszkos pénzeiket mosó vállalkozások maffiahálójába is kerülhetnek.
Emellett a kormány feloldotta a korábbi hasonló ügyek titkosságát is, amiből egyértelműen kiderült, meny-nyire álságos az az állítás, hogy a nemzetbiztonsági védelem a védett objektumok lehallgatására, titkaik
kifürkészésére irányul. Kiderült ugyanis: az Orbán-kormány egész időszaka alatt érvényben volt az  a lista, amelyet Bártfai Béla államtitkár küldött meg 1998 őszén az NBH főnökének. (Bártfai a listáról előzetesen konzultált Orbán tanácsadójával, Gyuricza Béla politikai  államtitkárral.) E  listán a többi között szerepel a Lefelsőbb Bíróság, a Legfőbb Ügyészség, a megyei és a városi ügyészségek. Szintúgy: az Alkotmánybíróság Hivatala, a Köztársasági Elnök Hivatala, valamint a Magyar Nemzeti Bank. Demeter és Kósa 2008-as logikája szerint az Orbán-kormány idején simán lehallgathatták a közjogi méltóságokat, „az elit elitjét”. És hogy Demeterék ezt éppúgy elfelejtették volna, mint azt, hogy a lehallgatás a törvény értelmében szigorúan külső engedélyhez kötött tevékenység? Nos, az a magas beosztású NBH-s tiszt, akihez a Bártfai-papír akkor hivatalból odakerült, (kézírása: „Kérem véleményeteket…”, meg az aláírása is ott olvasható a dokumentum fénymásolatán) ma – a  hírek szerint – rendszeresen tanácsot ad a Fidesz vezetőinek nemzetbiztonsági ügyekben…
A „lehallgatási nagyhét” végeztével  elmondható: e kalandos téma immár tartósan kevés sikert hoz a Fidesznek. Tíz évvel ezelőtt maga Orbán jelentette be pártja választmányi ülésén, hogy az előző kormány idején titkos, törvénytelen, állami pénzből finanszírozott megfigyelés folyt 26 személy ellen, akiket felsorolt, mondván „ez még  nem is a teljes lista”.  Amikor kiderült, hogy senkit nem figyeltek meg semmilyen állami pénzből, hosszú csend következett. Tavaly Pokorni Zoltán törte meg, követelve, hogy a kormány egy tagja hozza nyilvánosságra egy közelmúltban hivatalából folytatott telefonbeszélgetését. Amikor megkérdezték, mégis hogy gondolja ezt, közölte: emlékszik rá, hogy amikor ő miniszter volt, minden beszélgetést felvettek és csak 48 órával később töröltek le. Aztán kiderült, semmit nem vettek fel akkor sem, Pokorni „rosszul emlékezett”. De hogy miként lehet rosszul emlékezni egy sosem volt történetre, azt már nem magyarázta meg.
Persze azért lehet próbálkozni sok mindennel. Néhány napja a titkosszolgálati minisztert nyílt ülésen hallgatta meg az országgyűlési nemzetbiztonsági bizottság. Aztán a testület „átment zárt ülésbe”: a tv- stábok kivonultak. Egyikük azonban – annak a tv-nek a munkatársa, amelynek riporterei mások nevében telefonálnak, továbbá  olyan sok szerencsével rögzítik  a politikai ellenfelek elejtett megjegyzéseit –  a teremben felejtett valamit. Egy csinos hölgy vitte a tanácsteremből utána a tv-állomás emblémájával díszített bekapcsolt mikrofont. 

B.B.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!