A hölgyek útja a konyhából a politikába

„Frauen an die Macht!... macht Kaffee, macht Brötchen, macht sauber!!!” – „Nőket a hatalomba!… csináljatok kávét, sütit, tisztaságot!!! – Szóval takarítsatok… E provokatív, az első blikkre „hímsoviniszta jópofáskodásnak” tűnő szójátékot a női egyenjogúsággal foglalkozó egyik német cikk idézte. A nagy kezdőbetűs Macht hatalmat jelent főnévként; a kisbetűs meg ige, méghozzá felszólító módú. A mondat tehát cirka ennyi: Alig különb – ha szellemesebb is –, mint az évszázados „három K”, a „Kinder, Küche, Kirche”, azaz a „gyerekek, konyha, templom” germán Bermuda-háromszög, amelyben immár nem tűnnek elveszni a német lányok, asszonyok. Annyira nem, hogy Marton Zoltán sebész – a most éppen Düsseldorfban próbáló világhírű operaénekesnőnk, Marton Éva férje, menedzsere – szerint éppen a héten kapta meg a legnagyobb szövetségi kitüntetést egy hölgy, a rákkutató Marion Kiechte professzor. Aki Marton szerint ráadásul rendkívül csinos 45 éves asszony, s anya.
S hogy miért éppen Marton Zoltánt kérdeztük? Mert egyike annak a több száz magyarnak, aki már támogatólag írta alá Magyar Bálint és Sándor Klára szabad demokrata képviselők által 2007. május 16-án benyújtott két törvénymódosítási javaslatot. A T/3060 számú javaslatukkal azt kívánják elérni, hogy a mindenkori kormányban a nők legalább egyharmados arányban képviseltessék magukat. A T/3066 számú javaslatukkal pedig a választójogi törvény átalakítását kezdeményezték annak érdekében, hogy a parlamentben is biztosítsák a női nem legalább 25-30%-os képviseletét. A javaslat listaállításkor arra kötelezné a politikai pártokat, hogy listáikon váltakozva kövessék egymást a gyengébb és az erősebbik nem képviselői. Ez biztosítaná, hogy befutó helyeken is megfelelő számú női jelölt kerülne a pártok listájára. Az indok érthető: a magyar lakosság fele nő. Sőt: egy ici-picit még többen is vannak – vagyunk. A magyar diplomások többsége nő. A parlamenti politikusoknak viszont csupán 11 százaléka nő. Ez a képviselői arány a nemzetközi statisztikák szerint majdhogynem némely arab országhoz hasonlít.
Az unióhoz velünk együtt csatlakozott országok közt is minálunk a legkisebb a nők hányada! Sándor Klára tanár, turkológus szerint a nagyvilágban az esélyegyenlőség érdekében majd száz országban alkalmaznak valamilyen kvótát, ami hatékonynak bizonyul.
A javaslat vitája várhatóan még az ősszel lesz. Amúgy a kezdeményezésük után válaszolt a magyar országjelentésre az ENSZ egyik bizottsága: az augusztus elején kiadott dokumentum ismét elmarasztalja hazánkat a nők politikai és tudományos életben tapasztalható alulreprezentáltsága miatt, s javasolta, hogy a magyar T. Ház mihamarabb alkalmazza a  fele-fele arányú női-férfi kvótát a választási listákon, helyi s országos szinten. Egyébként Marton doktort váratlanul érte Magyar Bálint felkérése, ám örömmel tett neki eleget: bevallása szerint azért, mert neki az olyan természetes, hogy a lányok, asszonyok az élet minden területén ott legyenek, így a politikában is. Mint a VH-nak elmondta: őt inspirálják a nők, a felesége is most lett a hivatásában professzor, s szerinte itthon is bőséggel vannak hölgyek, akik érdemesek lennének – akár kvótás támogatásra is. Hozzátette mindehhez: azt is reméli, hogy unokáik 2:1-hez fiú-lány aránya még „javul” legalábbis döntetlenre…
 Meződi Alice sikeres vendéglátó-ipari vállalkozó; a budapesti Remíz és a Kisbuda Gyöngye éttermek tulajdonosa, üzemeltetője. – Egyszerűen egyetértek azzal, hogy nagyon-nagyon kevés a magyar parlamentben a nő, azért írtam alá a kezdeményezést! Az már más kérdés, hogy az ötvenszázalékos kvóta a megoldás-e ennek növelésére, de valamiképpen meg kell próbálni a gyarapításukat az egész magyar politikai életben, mert a nők békességesebbek, kompromisszumképesebbek. Bár vannak, akik szerint elveszünk a részletekben, de szerintem az az angol mondás nagyon is igaz, hogy „az ördög a részletekben lakozik”, így a részletekre a nagypolitikában is, meg lokálisan is oda kell figyelni! –  vélekedett.
Vekerdy Tamás pedagógus, pszichológus is a támogatók közt van, mint elmondta azért: mert „ősliberálisként” mást nem is tehetne! Egy lány és három fiúgyermek apjaként – mint közölte – a nemek családon belüli arányáról nem maga döntött, az a természet dolga volt, de a társadalmi életben „nőpárti”, mert míg a férfiak „keménykednek”, a nők képesek magukban feladni azt, hogy ők lennének a „világ közepe”, ezért a világ boldogabb lenne több női döntés-előkészítővel, pláne döntéshozóval. Arról nem is beszélve – mondta –, hogy már Rilke német költő a XX. század legelején leírta: új korszak érkezett el, amikor a női individuum kiteljesedik… S hogy a férfi támogatók közül még párat említsünk: Göncz Árpád egykori államfő, Monok István, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója, Parragh László vállalkozó, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Romsics Ignác történész, akadémikus, Sugár András mérnök-menedzser, a Westel alapítója, a T-Mobil ex-vezérigazgatója, Szakcsi Lakatos Béla zenész, zeneszerző, Vámos Tibor matematikus, akadémikus, Vörös Imre jogászprofesszor, volt alkotmánybíró. E jeles nevek a bizonyítékai annak, hogy „nem csak” két politikus, vagy a Magyar Nőszövetség és elnökasszonya, Asbóthné Thorma Judit ötlete a többi hazai női civil szervezet döntő többségének, s az Európai Női Lobbi mintegy 4000 tagszervezetének a hátszelével az „elmacsósodás” elleni szelíd, ám következetes és immár jogi útra terelt küzdelem. Amelyben, mint Magyar Bálint fogalmazott (ön)iróniával: „a nemzetközi feminista összeesküvők az ENSZ szolgalelkű támogatásával könyörtelen támadást intéztek hazánk férfi lakossága ellen”…
Egyébként figyelemre méltó, hogy az SZDSZ ifjúsági szervezete, az Új Generáció messze nem annyira híve a női kvótának, mint a náluk idősebbek: Merker Dávid, a szervezet alelnöke, s az elnök, John Emese – amúgy maga is édesanya –, inkább a parlamenti és egyéb szerepek személyes „kibrusztolásának” pártján állnak, az igazi esélyegyenlőség elősegítésén, kevésbé az ilyen pozitív diszkriminációén. John szerint nem szabad, hogy „kvótanők” lepjék el a közéletet „csak úgy”, a régi, átkosbeli tervutasításhoz hasonlatosan: mert nem a mennyiség, hanem a minőség számít! Bár szerinte sem kizárólagos férfimesterség a politikusság.
Megkérdeztünk egy politilógust is: Kiszelly Zoltán – még a berlini fal lebontása előtti NDK-ban érettségizett 1989-ben – szerint a kvóta igazából olyan, mint amilyen ott, a „szocialista egységpártban” volt. Ezért ő minden ilyennel szemben politológusként – s nem férfiemberként – szkeptikus, bár szeretné, ha több nő érezne kedvet és határozott szándékot a közéletben való aktív részvételhez, már csak azért is, mert az Európai Parlamentnek valóban van olyan ajánlása, hogy lehetőleg „egy férfi-egy nő” szerepeljen a palettán. De ez a politikai kultúra fejlesztésének a kérdése inkább, lásd a skandináv országok, ahol semmi kvótára, „nők benyomására”  nincs szükség, mégis kiválóan működik a dolog. Igaz, tette hozzá, Portugáliában és Spanyolországban meg a kvóta segített, s ma már az arányokat szinte említeni sem kell, a közélet résztvevőinek, a cégvezetőknek negyede hölgy… A tervezet az Országgyűlésben a jelenlegi 42-ről akár 100-120-ra növelné a nők számát. Kiszelly szerint az európai baloldalhoz hasonlóan nálunk eddig saját térfelén az MSZP vezette be elsőként és eddig egyedüliként a 20 százalékos női és ifjúsági kvótát (bár ettől még a frakciónak csak 12 százaléka nő), most viszont a Fidesz jelezte elsőként – Pelczné Gáll Ildikó alelnök kezdeményezésére –, hogy támogatják az SZDSZ előterjesztését. Mint Kiszelly mondta: minden bizonnyal azért, mert a legnagyobb ellenzéki pártban a kisgazdáknak, munkásoknak, s a roma Lungo Dromnak is van kvótája már.

Gündisch Mónika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!