Magyarország újabb két nehéz éven van túl. 2006-ban a jövedelmeknek és
az állami kiadásoknak a gazdaság lehetőségeit meghaladó növekedése az
államháztartás tarthatatlanul magas hiányához vezetett.

Az államháztartás egyensúlyának helyreállítása érdekében a kormány nem csupán – a korábbi tapasztalatok szerint csak rövid távon hatásos – kiigazító lépéseket tett, hanem hosszú évtizedek mulasztásait pótolva az állam egész működését érintő, az egyensúly hosszú távú, tartós megőrzését garantáló reformokat indított el. A reformok első, az állami kiadásokat már rövid távon is féken tartó hatásának is köszönhető, hogy az államháztartási hiány példátlanul nagyarányú – két év alatt a GDP közel 8%-át kitevő – csökkentése nem járt együtt az emberek életkörülményeinek jelentős romlásával. 2007–2008-ban együttesen a reálkeresetek a mintegy 4%-kal csökkennek, míg a nyugdíjak megőrzik vásárlóértéküket. (Összehasonlításként, az 1995–1996-os Horn–Bokros-féle konszolidáció drámai áldozatokat követelt az emberektől, a bérek vásárlóértéke 17, a nyugdíjaké 18%-kal csökkent.) A nagyobb adók, a növekvő árak nem csak az ország, hanem a családok költségvetését is szűkebbre szabták. A feszültségekről, a gyakori kormányzati hibákról, a nem kellően előkészített és elmagyarázott változásokról hétről hétre beszámolunk. A számvetéskor azonban érdemes megnézni azt is, hogy mit ért el két év alatt az ország. Ezúttal annak jártunk utána, miként alakult az államháztartás hiánya, a bérek és a nyugdíjak vásárlóértéke. Nőtt-e a foglalkoztatottság és fehéredik-e a gazdaság?  

Másfél év alatt felére csökkent az államháztartás hiánya. A 2006-ban kiigazítás nélkül a GDP 11%-a fölé szökő hiányt még abban az évben 9,3%-ra, 2007-ben pedig 5,5%-ra sikerült mérsékelni. Az idén folytatódik a hiány csökkenése, várhatóan a GDP 4%-a lesz. Az államháztartás hiánya 2007–2008-ban a kiigazítás előtti szinthez képest 7,6% ponttal csökken, ami mind a hazai, mind a nemzetközi kiigazítások történetében a legnagyobb arányú.
Az államháztartási hiány csökkentésében egyaránt szerepet játszik a bevételek növekedése (részben a végrehajtott adónövelő intézkedések, de jelentős részben a gazdaság fehéredésének hatására), és a megkezdett reformok hatására a kiadások csökkentése. A 2006-os, kiigazítás nélküli 11,6%-os hiány csökkentésében 2007-ben még némileg nagyobb szerepet játszott a bevételek növekedése, a 2008-ra bekövetkező, összesen 7,6 százalékpontos hiánycsökkenésből azonban már 4% a kiadásmérséklés, és csak 3,5% a bevételek emelkedésének hatása. 2009-ben pedig már a hiánycsökkenés több mint 70%-át a kiadások mérséklése biztosítja.
 A 2006. évi kiigazítás csak kis részét vette vissza a bérek 2002-2006 között bekövetkezett gyors növekedésének. 2007–2008-ban ugyan a bérek vásárlóértéke együttesen mintegy 4%-kal csökken (2007-ben a reálkeresetek 4,8%-kal csökkentek, 2008-ban pedig már 0,5-1% közötti mértékben ismét emelkednek), a keresetek vásárlóértéke azonban még így is 30%-kal haladja meg a 2001. évit.
A nyugdíjak vásárlóértéke több mint 40%-kal haladja meg a 2001. Évit, sőt a kiigazítás éveiben sem csökken. Nem csupán 2002-2006. között, de a kiigazítás éveiben is gyorsabban emelkednek a nyugdíjak, mint amennyit a törvény kötelezően előír. Ahogy az előző kormányzati ciklusban a 13. havi nyugdíj bevezetése, most a korábbi évek igazságtalanságait enyhítő nyugdíjkorrekciós program törleszt valamit a korábbi évtizedek nyugdíjasokkal szembeni adósságából. Így került sor 2007-ben az özvegyi nyugdíjak és az 1988. előtt megállapított nyugdíjak differenciált emelésére, idén pedig az 1991–1996. között megállapított saját jogú nyugdíjak szintén a munkában töltött idő szerint differenciált többletemelésére. Ennek eredménye, hogy a nyugdíjak 2007–2008-ban is megőrzik a korábban elért szintjüket. 2007-ben a nyugdíjak a nyugdíjasok magasabb fogyasztói áremelkedésével számolva is csak 1,5-2%-ot veszítettek vásárlóértékükből, idén pedig hasonló ütemben ismét emelkedni fognak.
 A kiigazítás nem járt együtt a foglalkoztatottság lényeges csökkenésével, kedvezően változott a foglalkoztatottság szerkezete. A gazdasági növekedés ütemének lassulása, a közszféra létszámcsökkenése nem mérsékelte jelentősen a foglalkoztatottak számát. 2007. december–2008 februárjában a munkaerő-felmérés adatai szerint 3855 ezer volt a foglalkoztatottak száma, ami csupán 28 ezerrel, a foglalkoztatottak 0,7%-ával kevesebb, mint két évvel korábban, a kiigazítás előtt. Hasonló mértékű, 0,7%-os csökkenést mutat a legalább öt embert foglalkoztató szervezetek alkalmazotti létszámának változása.
Két év alatt a KSH adatai szerint, miközben 68 ezer fővel, 8,7%-kal csökkent a közszférában foglalkoztatottak létszáma, ha szerény mértékben is, de 28 ezer fővel, 2,5%-kal nőtt a versenyszférában dolgozóké. Kedvező változás az is, hogy az elmúlt másfél évben fehéredett a foglalkoztatás. Ezt jelezték a KSH-nak a 2007 első félévére vonatkozó kereseti adatai. A minimálbér kétszerese utáni járulékfizetés előírása 2006 szeptemberétől – ami alól a ténylegesen kevesebbet fizetők bejelentéssel felmentést kapnak – és az ellenőrzés szigorodása együttesen az eddig zsebbe fizetett bérek egy részének kifehéredését eredményezte. Ez tükröződött a mikro- és a kisvállalkozásoknál 2006 szeptemberétől bekövetkezett béremelkedésben. Míg a versenyszférában 2007 második negyedévében az 50 főnél többet foglalkoztató cégeknél a bérek 8,9%-kal haladták meg az előző évit, addig az 5-19 főt foglalkoztató kis cégeknél – ahol a legnagyobb arányú a szürke foglalkoztatás – a növekedés meghaladta a 21%-ot. E kiugró növekedés oka, hogy az APEH becslése szerint több mint 130 ezerrel csökkent a minimálbéren bejelentett foglalkoztatottak száma, ennyi ember után fizetik a munkáltatók és a munkavállalók a valóságost jobban közelítő, megemelt bérek után a közterheket.
Két év alatt 10%-kal csökkent a közigazgatásban és rendvédelemben foglalkoztatottak létszáma. A Miniszterelnöki Hivatalt is beleértve 15-ről 12-re csökkent a minisztériu-mok száma és 27%-kal, kevesebb, mint 6 ezer főre csökkent a minisztériumokban foglalkoztatottak száma. Központi szolgáltató szervezetek (személyügyi központ, szolgáltatási igazgatóság, elektronikus szolgáltatási hivatal, kibővült hatáskörű Kincstár) vették át az eddig külön-külön ellátott háttértevékenységeket.
Több mint 800-ról 600-ra csökkent a központi költségvetési szervezetek száma. Az eddigi megyei szervezetek helyett regionális szinten szervezik feladataikat a közigazgatási hivatalok, az Államkincstár, az APEH, az ÁNTSZ, a mentőszolgálat, a munkaügyi központok és nyugdíjigazgatóságok. Fehéredik a gazdaság, csökkent az adófizetés alól kibújók, a közszolgáltatásokat mások számlájára igénybevevők száma.
Az államháztartás többletbevételeinek jelentős része azoktól származik, akik eddig különböző trükkökkel megkerülték az adófizetést: az egészségbiztosítási jogosultság ellenőrzésének hatására közel 200 ezerrel több lett a járulékfizetők száma. A minimálbér kétszeresében meghatározott járulékalap hatására több mint 130 ezer alkalmazottja után „szégyellte el magát a munkáltató” és emelte meg a bevallott munkabért erre az összegre. Több mint 20%-kal csökkent a magukat veszteségesnek valló vállalkozások száma – mert alapkövetelménnyé lett, hogy legalább az árbevételük 2%-ának megfelelő nyereség után fizessenek társasági adót. P. É.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!