Hobbitok szállodája

Mintha A Gyűrűk Ura első részét látnánk.  Az új-zélandi Woodlyn-park föld alatti szállásait Tolkien regénye ihlette. Bár szerintem manapság kevés hobbit jár errefelé, az épület tulajdonosa, William Black berendezett nekik egy szállodát. És amíg nem jönnek a hobbitok, várják a főleg ausztrál és amerikai turistákat, hogy ők próbálják ki a földbe vájt szobákat, melyekben 4 személy fér el összesen.  A Hobitszálloda három szobája viszonylag egyforma, az ablakok kerekek, a berendezés részben a regény leírásai alapján készült.
A Woodlyn Park másik híres hotelje a Waitomo Express. Gyönyörűen rendbe hoztak egy 1950-es évekbeli vasúti kocsit, és benne három szobát alakítottak ki. Az egyikben franciaágy van, a másikban két szeparált fekvőhely, a harmadikban pedig egy extra méretű ágy. A vasúti kocsit a helyiek sínautónak hívják, bár nem kocsi formájú, de önállóan is képes lenne közlekedni, ha nem volna rögzítve. A „hotel” egy farm közepén található, madarak, háziállatok sétálgatnak körülöttünk, ha kilépünk a kocsiból.
Egy gyönyörű erdő mellett találjuk Bristol repülőhotelt. Ez lényegében egy zöldes színű katonai gép, amelyet korábban Vietnamban is használtak.  Utána megvásárolta a hadseregtől az ausztrál üzletember, és berendezte ezt is szállodának. A vállalkozó kedvűek kipróbálhatják a géphotelt, de fel nem szállhatnak vele.
A negyedik extrém hotel a Woodlyn Parkban a Waitanic hajószálló. 1942-ben építették, a második világháború idején anyagokat szállítottak vele. A hajóban a Titanic szoba a legnagyobb, akár hat fő is elfér. Szépen berendezett, tágas szoba, hatalmas ágyakkal. A Britanic szoba kicsit kisebb, a felső szinten található. Itt garantáltan nem lesz senki tengeri beteg.
Állítólag innen, Új-Zélandról ered a bungie jumping. Amikor a maorik törzsfőnököt választottak, a kijelölt férfinek bátorságpróbát kellett tennie. A lábára kötelet csavartak, majd szemrebbenés nélkül le kellett ugrania egy kőszikláról. A próba után a törzsfőt egy ideig hordszéken vitték, mert lépni nem nagyon bírt, az akkori köteleket még nem Srí Lankáról importált gumiból készítették. Napjaink turistái viszont már ezzel próbálhatják ki a halálugrást, többféle fokozat is van, lehet húsz vagy harminc métert repülni. A bátor vállalkozók tettét fotó és filmfelvétel örökíti meg, ezt jutányos áron kapják meg az ugrás után. Érdekes, hogy mostanság már több nő fizet be egy eredeti bungie jumpingra, mint férfi. Új-Zélandon népszerű a tetoválás is, a maori törzsi mintákkal egykoron a harcosok ékesítették testüket, ma már ezeket az ábrákat minden tattoo-
stúdióban megfigyelhetjük. A turisták többsége persze inkább valami egyszerűbb formát választ, a legtöbben a karjukra és a hasukra szeretnének maori ábrákat tetováltatni.
Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!