Alkotmányunk természetesen biztosítja a sztrájkhoz való jogot, amelyet
azonban a 70/C §. (2) bekezdése szerint „az ezt szabályozó törvények
keretei között lehet gyakorolni.”

Az 1989-ben született törvény pedig kimondja: „a  közforgalmi tömegközlekedés és a távközlés terén, továbbá az áram, a víz, a gáz és egyéb energia szolgáltatását ellátó szerveknél, csak úgy gyakorolható a sztrájk, hogy az a még elégséges szolgáltatás teljesítését ne gátolja. Ennek mértéke és feltételei a sztrájkot megelőző egyeztetés tárgyát képezik.”
A PISA-felmérés szerint a szövegértéssel gondok vannak a magyar diákoknál, de talán még számukra is egyértelmű: az elégséges szolgáltatás biztosítása hiányában nem lehet sztrájkolni.
Kétségtelen, hogy a törvény nem szabályozza sem az elégséges szolgáltatás fogalmát – ez egyébként törvényi szinten nem is várható el –, de azt sem, hogy mi történik, ha nincs megegyezés. Ez azonban nem teszi semmissé a törvény lényegi mondandóját. Sajnálatos, hogy ez az egyszerű felismerés csak a laikus állampolgár számára egyértelmű, az érintett felek és az illetékes jogalkalmazók, illetve a jogállamiság felett őrködni hivatott intézmények és személyek értelmezése – úgy tűnik – ettől eltér.
Márpedig a jogállamiság egyik legfontosabb ismérve – miként azt számos alkotmánybírósági határozat is megfogalmazza – a jogbiztonság. De beszélhetünk-e jogbiztonságról, ha százezrek nem tudnak eljutni munkahelyükre, iskoláikba, orvosukhoz, ha a határozatlan idejű „gördülő sztrájk” címén Gaskó úr saját  kénye-kedve szerint állíthat és indíthat vonatokat, ha az utazóközönség tájékoztatása a nullával egyenlő, ha valaki vonatra száll, nem tudhatja, hogy  eléri-e úti célját, ha nagy tömegeket ér anyagi veszteség, esetleg egészségkárosodás stb.
Ez  bizony nem jogbiztonság, hanem káosz, ezért is alkotmányellenes. Az, hogy ez a többnapos leállással fenyegetőző BKV-s szakszervezeti vezetőket  és a VDSZSZ-t nem zavarja, talán érthető, hiszen őket nyilván hajtja a politikai haszonszerzés is. De miért  gátolják a jogi rendezést például más szakszervezetek, akiknek a jogsérelmet szenvedő százezrek érdekeit is védeni kellene. Miért nem vették észre közel húsz év alatt a törvény hiányosságait az arra illetékesek – akár az Alkotmánybíróság is, amelyik hivatalból is kezdeményezhette volna a jogbiztonság helyreállítását? Talán, ha sztrájk idején ők is több kilométeres gyaloglásra kényszerülnének, előbb lépnének.
Kerekes Ottó, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!