A turul is madár?

Ezek közül legismertebb a turul, a mi madarunk, az urál-altáji, más néven turáni kerecsensólyom, őstörténetünk e fontos jelképe. Békésen nézett ránk, kardja a lábai alatt van, ami nem fegyverletételt, hanem a honfoglalás feletti elégedettséget, ezt követő letelepedést és az ezeréves Európához közelítést fejezi ki.
Aztán, 50 év után, a turulvita során eszembe ötlött e jelkép származási helye kapcsán a „turáni átok”. Ez történetírók szerint a belső háborúk szellemvilága, ami nemegyszer nagy vérveszteséget okoz a különböző népeknek, de a katonai erények fejlődését elősegíti. A széthúzás különösen a különbségek megjelenésével erősödik, és a szkítákra jellemző lesz a turáni átok. Önmaguk váltak önmaguk legnagyobb ellenségeivé. Ezt a gondolatot dobta felszínre a XII. kerület akarnok polgármestere, méghozzá törvénysértés keretében. E szobor állításakor ugyanis annak alkotójával együtt végzetesen, talán szándékosan összetévesztette a honfoglalás jelképét a huszadik századi magyar „szittya”, fajgyűlölő, folyamatosan fasizálódó, hungaristának nevezett nyilas mozgalom és szerencsére rövid uralom gyűlölködő „jelvényét” a fentebb jellemzett jelképpel. Ha figyelmesen megnézzük, a budai zöldövezet nyugtató határán, öt olyan utca sarkán, amelyek mindegyikét elkerült közel egy évszázada a névátkeresztelés, felállított álszobor csupán hátulrul madár, elölről a gyűlöletkeltés, vicsorgó, ölni akaró, szájában fegyvert tartó szörnye. Érződik körülötte az átvitt értelemben vett puskaporszag, a felállításakor elszenvedett választási vereség után, az utcai erőszak kedvelése. Ezzel sikerült tovább segítenie a turáni átok mai korunkban egyébként is a szélsőjobboldalról szított jelenségének durva felszínre kerülését. 
A „Turul Szövetség” 1927. október 24-én hallgatói nagygyűlést tartott. Ezen a szónokok a Bethlen-kormány engedékenysége, a numerus clausus tervbe vett enyhítése elleni fellépésre szólítottak fel. Céljaik elérésére a „keresztény-nemzeti ifjúság” félbeszakította az előadásokat, lehetetlenné tette a félév folytatását, egyszersmind „hadat üzent” az egyetemeken tanuló mintegy 6 százaléknyi zsidó diáknak. Végváry József, aki a Turul Szövetségnek hosszú éveken át volt vezetője, a képviselőház 1939. március 2-i ülésén a II. zsidótörvény „parlamenti?” vitája során, kevesellve és „nagyvonalú”-nak tartva a világ egyik legszörnyűbb diszkriminációs törvényét, „még több lépcsőfokot” követelt.
Előre tudta Mitnyán György, és ma jól értékeli Pokorni,  hogy az azóta betiltott Vér és Becsület, és más neonáci szervezetek a „hűség napjának” felvonulását a XII. kerület turuljához kötötték? Ismernie kellene, hogy a finnugor eredetet vitató, durván revizionista és gyűlöletkeltő „Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom” másféle ünnepnek tekinti a szoborállítást, a tulajdonukban lévő Turul Videotéka nem 1956, hanem a nyilas mozgalom lobogóival tüntető túlbecsült sokaságról készített filmet. Mindez bizonyos politikai erők által manipulált, eltűrt és némán szövetségesnek tekintett, vagy éppen ezzel politizáló militáns csoportok napi jelenlétének, és az ezzel együtt érzékelhető polgári félelemérzet felkeltésének nyitánya volt 2 évvel ezelőtt.
De mindezeken felül, értelmetlenül halálba hajszolt magyar katonáknak és a nyilasok által a Maros, Alma és Városmajor utcában meggyilkolt 409 zsidónak, elpusztult nem zsidó civileknek ezzel a szimbólummal – amely nyilaskeresztes jelvényként a turulmadár csőrében kardot is tart – emléket állítani mérhetetlen tudatlanságra vagy inkább mérhetetlen cinizmusra vall.   
Jómagam is e kerület „jelöltje”, kis híján áldozata voltam. A mindmáig a Böszörményi úti téglaépületben lévő kerületi elöljáróság, majd tanács, ma önkormányzat egyik irodájában szereztem hamis igazolványt, amivel sikerült túlélnem a 64 évvel ezelőtti szörnyű budapesti tél napjait. Kikérem magamnak, hogy esetlegesen nekem, de főleg számos sorstársamnak ebben a formában hazudjon emlékezetet a fenti vörös téglás épületben székelő polgármester.
Mindennek fényében elgondolkodtató, miért is választott, és támogat egy politikus most, a XXI. században eltorzított turulmadarat egy olyan háborús áldozatokat megörökítő emlékmű főalakjának, akiknek szinte egyike sem katona. A nyilasokra pedig mégse emlékeztessen nemzeti jelkép. Azzal, hogy egy olyan szobrot állítanak nekik, amely elsősorban harci jelkép, azt az értelmezést erősítik, hogy Budapest polgári áldozatai valamilyen eszme harcosai is. Bizonyára távol áll a kerületi polgármestertől, de ez az értelmezés Szálasié, aki Budapestet a „Hősi Kitartás Városává” akarta kinevezni.
A felvonultak, vagy térre toborzottak részéről a Fideszben a szittya vonalat erősítő hegyvidéki polgármestert vastaps fogadta. Hogy ez mit fejez ki, annak megítélését az olvasóra bízom. De az éjszaka titokban felállított szobor avatása a turáni egyik fél demonstrációja ellenére méltóságteljesen, incidens nélkül zajlott le, baloldali vagy liberális ellentüntetők, vagy a sértettek utódai nem zavarták meg, de ez nem is az ő politikai harcmodoruk.
Annak ellenére, hogy a szobrot, gondolom és remélem, mihamarabb le kell bontani, javaslom a hegyvidékieknek, nevezzük a Nagyenyed utca, Istenhegyi út, Németvölgyi út, Böszörményi út és a Kékgolyó utca találkozó pontját a Galamb terének. És ennek az avatásán együtt énekeljük a magyar himnuszt.Deák Péter Budapest,
(a szerző válság- és konfliktuselemző)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!