Festőművész, templomfestő és restaurátor – akinek immár több mint fél évszázados munkásságára, hitére, emberségére hat szülőhelye, az erdélyi Nagykároly és iskolái, a Szatmári Irgalmas Nővérek, valamint a piaristák, ahová Ady Endre is járt.
– Még két hét, s Budaörsön, a Jókai Mór Művelődési Központban köszönthetjük – első magyarországi tárlatán. Hogy’ lehet, hogy még nem volt anyaországi kiállítása?
– Nem is tudom. Valahogy sosem akartam igazán… Erdélyben és Németországban, azaz Bajorországban, különösen Bad Wörishofen közelében, ahol a ’80-as évek eleje óta a családommal élek, már többször bemutatkoztam. De ott is, itt is mindig azzal indítottam, hogy mi végre a tárlat, amikor a legtöbb munkámnak „állandó kiállítása” van a templomokban?! Most is inkább a régebbi munkáim lesznek láthatók, hiszen egy éve – szerencsére már éppen akkor, amikor egy nagy, majd’ kétszer kétméteres falfestményemmel Ingolstadtban elkészültem – eltörtem a jobb csuklómat. Nagyon fáj, pedig kezeltetem. Írni is nagyon csúnyán írok, mindmáig. S hát nem vagyok már egy kölyöklány, hogy balkézre szokjak át… Tényleg öreg vagyok már hozzá, hogy újra bizonyítsak. Kisebbségiként, majd idegenként úgyis eleget kellett mindig bizonyítanom! Jövő január 8-án, Gyöngyvér napján leszek 75 éves. Az október 22-én nyíló, s egészen november 11-éig nyitva tartó tárlat – életműkiállításnak hívják, nyilván a koromra tekintettel – címe „Erdélyi emlékek Csíktől Gyulafehérvárig” rendezője a Magyar Történelmi Szalon Országos Szövetség. Nagyon jólesik, hogy Losonci Miklós művészettörténész, s különösen, hogy Beer Miklós váci megyés püspök nyitják meg. Tudja azért, mert egy másik, már sajnos 17 esztendeje elment püspök portréját megfesthettem. Ő Márton Áron volt, Erdély püspöke, aki megjárta a börtönöket, s soha nem szűnt meg harcolni a kisebbségekért. Nem csupán a magyarokért: ’44-ben nyíltan, prédikációban emelte fel a szavát a zsidók deportálása ellen, s írásban is megtette tiltakozó nyilatkozatát. Ezért – sajnos már nem élhette meg – a jeruzsálemi Yad Vashem Intézettől a Világ Igaza címet kapta meg. Ma – az elektronikai forradalom, a világháló korszakában – egy nagymama igen büszke lehet arra, hogy e festmény az interneten is megtalálható…
– Családja is elkíséri Budaörsre?
– Ezúttal csupán a férjem, Idmar. Ő erdélyi szász születésű, de talán azért is nem tanultam meg tökéletesen németül, mert ő tökéletesen tud magyarul… Pedig mindig mondta az édesanyám, hogy csak azt nem vehetik el tőlem, ami a fejemben van! Christine, a lányunk, s Wilfried, a fiúnk – mindketten orvosok – most nem tudnak elszabadulni; hétéves kisunokánknak, Valentinnek iskolába kell mennie, Carla Paloma, a kicsi lány meg nagyon öntudatos óvodás négy évesen, így ő is otthon marad. Ők is tudnak ám magyarul! De így legalább hosszabb időre jöhetünk, kirándulhatunk a minden évszakban csodás Szentendrére, s megmártózhatunk Mezőkövesden, a gyógyvizéről híres Zsóri-fürdőben. Ott még nem szaladtak el annyira az árak, mint a nyugat-magyarországi Balfon, Bükön, Hévízen vagy Zalakaroson…
(gündisch)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!