Kom­men­tár

Tizenegy évvel ezelőtt május 2-án a londoni Royal Festival Hall a munkáspárti választási győzelmi ünnep színhelye volt, most e szintén péntek este a City Hallban, a városházán amolyan halotti tort rendeztek a Labour megrendítő – és a fővárost is elvesztő – helyhatósági szavazási kudarca nyomán. S ha 1997 május elején a diadalmas Tony Blair arról szónokolhatott, hogy „új hajnal” hasadt, utóda és politikai örököse most nemcsak az alkonyat beköszöntét nyugtázhatja szomorúan, hanem – amint baloldali publicisták sürgetik – a blairizmus halálát is. Mert, ha netán megismétlődne is a 2005-ös csoda, az előző esztendei – majdnem hasonló méretű – önkormányzati fiaskó utáni országos választási győzelem, 2010-ben Brown aligha nyerhet a „harmadik út” blairi politikájával. Azzal, amely olyannyira „futott” a középosztály után, hogy egyre kevésbé törődött a „biztosra vett” – pártjának nevét adó – munkásosztállyal, az pedig ezúttal egyszerűen otthon maradt. Büntette a baloldaliságát feladó pártját, mert azért még mindig azt tekinti a magáénak. Brown most Blair utólagos büntetését kapta, s okkal, hiszen új politika helyett és látva a tavaly őszi kedvezőtlen felméréseket, visszamenekült nagy nehezen kitúrt elődje immár hatástalan politikájához.
Négy évtizede nem szenvedett a Labour ekkora vereséget, hiszen a mostani 24 százalék alatta marad a 2004-es 26-nak, amiből azonban a rákövetkező évben még volt feltámadás, Blair hattyúdalával. Mára a „harmadik út” végleg zsákutcává vált. S így e helyi kudarcok inkább emlékeztetnek az 1968-asra, amelyet aztán két esztendőre rá az országos vereség követett. Avagy éppenséggel az utolsó tory kormány 1995-ös önkormányzati leszereplésére: most az új konzervatív vezér, a korábban „tory Blairként” tetszelgő Cameron ért el 44 százalékot, majdnem annyit, mint akkor az igazi Blair vezette Munkáspárt, amely 1997-ben aztán elsöpörte Majorékat.
Ennek ellenére Cameron okosan óvatos, s csupán remélte, hogy pártjára ezúttal nemcsak a kormány elleni tiltakozásból szavaztak. S persze nem kezdte azon melegében sürgetni az előre hozott választásokat, hiszen úgyis hiába tenné. Legfeljebb Brown párton belüli kritikusai sürgetnek majd vezérváltást, ha nem képes sietve változtatni. Angliában különben is más a stílus: a habot a tory tortán a londoni polgármester-választás jelentette, amelynek győztese sietett meleg szavakkal méltatni ellenfele teljesítményét, s megnyugtatni azokat, akik nem rá szavaztak. Míg a kudarcot vallott politikus ekként köszöntötte legyőzőjét: „Boris, a következő esztendők életed legjobb évei lesznek”.

A.J.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!