Évezredes történettel dicsekedhet a tibeti antilop

A táj embert próbáló szépségeiről, az emberek életének nehézségeiről, csendes barátságosságukról pedig szóltak már épp eleget a magyar hegymászók is, akik a földkerekség legmagasabb pontját, a Csomolungmát, a Mount Everestet akarják a Himaláján meghódítani.  A tibetiek szerint aki idejön, a hágókon át, a hóban, az vagy ádáz ellenség vagy nagyon jó barát.
Mostanában Tibet nap nap után szerepel a világpolitikában, amit a 96 nap múlva kezdődő pekingi olimpia magyaráz. Tibet, a „száműzött ország”, az alig két és fél-hárommillió lelket számláló, fél évszázada megszállt tartomány a világ tetején, most kap egy kis reflektorfényt. Hisz’ a megszálló a nagy népi Kína. S az ötkarikás játékok meg ugye a béke küzdelmei. Közben a száműzetésben élő 72 éves dalai láma – Tibet első számú egyházi méltósága, szellemi vezetője – kizárta az ötkarikás játékok bojkottját. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság meghívta a lámát a megnyitóra. Van remény, hogy a rendezvény arról szóljon majd, ami a lényege: a sportról, a nemes vetélkedésről. Mert Kína és a láma – a hírek szerint – tárgyalni fog, a dalai lámának a Nobel-békedíj elnyerése óta ugyanis nemzetközi tekintélye van.
De mi van a félévszázados – sőt sok évszázados – történelmi sérelmek mögött? Terjék József professzor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Távol-keleti Intézetének tibetológusa – az éppen két évtizede kiadott tibeti–magyar szótár megalkotója – tárgyilagos kíván lenni. Nyelvész, történész – nem politológus. Terjék Józsefék nappalijában tibeti épületre hajazó „valami” áll legóból kirakva. Tízéves lánya Klaudia inkább olvas, de a hétesztendős Mar-cit nagyon megihlette a Zalaszántón épült buddhista sztupa – s mivel kiskölyökként is átérezte annak vallási jelentését, legósztupájára egy keresztet épített… Terjék professzor elmondta, a földrajzi értelemben vett Tibet lényegében több részre tagozódik politikailag: Ladakh Indiához, Kasmír tartományhoz tartozik egy évszázada, Nepál 1923 óta független, Bhután ENSZ-tagállam, az „igazi” Tibet, amelynek a tüntetők szabadságot követelnek, pedig Kína „autonóm területe”. A világ legszegényebb vidékei közé tartoznak ezek a területek. A buddhista lámák uralma a Kr. u. VII. századtól 1959-ig tartott megszakításokkal, amikor  a dalai láma Indiába menekült, emigrációba. Sok-sok szerzetes vele ment: ennek is köszönheti a világ, hogy megismerte Tibet kultúráját! A kora középkorban – a XIII–XIV. században – a kis nép mongol iga alatt élt, majd a Jüan-, illetve Mandzsu-dinasztiák, a kínai császárok uralták a területet. A XVII. században az akkori dalai láma a kínai császárság támogatásával államot alapít – ezen államalapítás akkor nem belső társadalmi fejlődésből született meg. Az önálló helyi vallási kormányzat négy ízben is kérte a kínai központi hatalom segítségét – így a XIX–XX. század fordulója táján az angolokkal szemben is: a britek kivetette hadisarcot Peking fizette meg. Terjék professzor felhívta a figyelmet arra, hogy akik Londonban „Free Tibet”-et, azaz Szabad Tibetet követelnek, csak éppen azzal nem néznek szembe, amit nem is oly régi eleik tettek: gépágyúkkal mészárolták le a kovapuskás bennszülötteket… Az – úgymond – teljes kínai fennhatóság 1951-ben állt viszsza, a belső kínai háború után, illetve végleg az ’59-es pekingi döntés után. Amúgy 1957-ben az akkor mindössze 21 esztendős dalai lámának egy kínai tábornok azt mondta: ha a Nyugat segítségét kérné, akkor úgy fognak eljárni Tibettel, mint tette az a „nagy és dicső” Szovjetunió a kis Magyarországgal…
A vörös maoizmus regnálásának következménye: a legtöbb kolostort és templomot bezárták, történelmi emlékművé tették jó esetben – rossz esetben lerombolták. Rengeteg kulturális érték veszett el – az más kérdés, hogy a maoizmus „kulturális forradalma” a „nagy” Kínáét sem kímélte… A vörös Kína nem viselte el a vallási-állami összefonódást. A professzor szerint a világ egyik legkülönlegesebb kultúrája az itteni: a családok másodszülött fiait „lámaadóként” szerzetesnek adták, különben pedig maguk a családok szinte mindmáig ősi, naturális gazdálkodást folytatnak. E kis tibeti nyelvnek olyan nagy irodalma van, mint a katolikus egyháznak latinul: a 2500 éves buddhizmuson belüli 1200 esztendős tibeti buddhizmus, mint államvallás – hisz’ a dalai lámák három évszázadon át az ország teokratikus vezetői voltak – megteremtette a maga saját(os) misztikus kultúráját. Hazánkban több szervezet létezik, amely Tibet kultúrájának terjesztését tűzte ki céljául: ilyen a Sambhala Tibet Központ, a Buddhista Főiskola vagy a Tan Kapuja Egyház, amely  e békés, meditáló  vallás több ágát képviseli.
Szemző Tibor zeneszerző, rendező különleges és a belső útjainkhoz elvezető hangulatú nagyjátékfilmet készített pár éve: a Csoma-legendáriumról. Az élet vendége című film az 1819. november 23-án Székelyföldről az ősmagyarság eredetének felkutatására indult tudósról készült különböző nyelvű feljegyzések zenei ritmusára, illetve Csoma majd kétszáz év távlatából képpel felidézett reflexióira épített. Szemző maroknyi forgatócsoporttal vágott neki a Távol-Keletnek, hogy végigjárja a székely–magyar nyelvész sorsdöntő utazásának egykori stációit. Állítása szerint „lélekút” lett a forgatás, s az itthoni utómunkálatok. Megértette – s megérteti velünk is – Csomát, a Göttingenben is tanult klasszikafilológust, aki gyalogszerrel járta be a fél világot, hogy végül a magyarság gyökerei helyett ráleljen a buddhizmusra, megalkossa a tibeti–angol szótárat, megalapítsa a tibetológiát, hogy aztán a Kalkuttai Brit Ázsiai Társaság könyvtárosaként 1842-ben, 58 esztendősen meghalva Darjeelingben temettessék el. Sírja szent hely. Amúgy a 2008-as pekingi olimpiai játékok kabalafigurája a Fu Wa, amely a barátság és béke üzenetét hordozza. Öt, jó barátságban lévő kisgyerek játékos természetét fejezi ki, emellett Kína állatai közül is négyet szimbolizál: a halat, a pandát, a tibeti antilopot, a fecskét – s a most bizony „szigorúan védőőrizetben” kísért olimpiai lángot. A Fu Wa mindegyikének két szótagú neve van, ez a gyermekszeretet hagyományos kifejezési módja – Beibei a hal, Jingjing a panda, Huanhuan az olimpiai láng, Yingying a tibeti antilop és Nini a fecske. Neveiket összeolvasva pedig e szimbólumokra nagyon adó nyelvből ezt kapjuk: Üdvözöljük Pekingben, mely a Fu Wa küldetését tükrözi. A Fu Wa áldása, küldetése, hogy a világot békében és barátságban egyesítsék, az olimpiai szellemen keresztül. Csak remélni lehet, hogy ez Tibetnek, a tibetieknek is szól.Gündisch Mónika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!