Látni lehet a lépéseket

Ha keletről megyünk be a városba, akkor rögtön az első helyen fel lehet menni a várfalakra. Ezt azoknak javasolom, akik szeretnek kirándulni, hiszen legközelebb 600-800 méter megtétele után lehet csak lemenni. Ha pedig valaki napnyugtakor mászik fel a várfalra, akkor tanúja lehet, amint a csodálatos, végtelennek tűnő tengerbe buknak a nap aranyló sugarai. Kicsit rózsaszínűvé válik ilyenkor a felhőzet és az égbolt is. Ha valaki nagyobb sétára vágyik, akkor a déli bástyarészeket is bebarangolhatja. Itt még fügefára is akadtam. Továbbhaladtunk a várfalon, és eljutottunk egészen a Szent János-erődig. Tengerészeti múzeum található a belsejében, ha valaki a tetejéről körülnéz, akkor a régi kikötőt láthatja, apró kis csónakokkal. 
A Stradunról a horvát költők is sokat írtak. Egyikük szerint ez az egyetlen utca, ahol a lépéseket nem hallani, hanem látni lehet. Ez a megállapítás számomra természetesnek tűnt, a helyieknek mégis annyira tetszik, hogy jelmondatként használják.
A nyugati kapunál látható az Onofrio szökőkút. Onofrio de la Cava XV. századi nápolyi építész volt, és egy olyan szökőkutat tervezett, amely első pillanatra egy iszlám fürdőhelyhez hasonlít. Legalábbis én azt hittem, hogy valamiféle török emlék, de nem az. Egy 16 oldalú medence, melynek minden oldaláról álarcos figurák spriccelik a vizet. Onofrio nagy szökőkútjával szemben, a várfalak mellett helyezkedik el az Úr mennybemenetelének szentelt fogadalmi templomocska. 1520-ban építtették hálaadásként, hogy a város túlélte a földrengést. Érdekes, hogy a templom 1667-es mozgások idején is sértetlen maradt. Onofrio szökőkútja mögött helyezkedik el a Szent Kláris-kolostor, a nyolc dubrovniki női kolostor közül ez a legismertebb. Főleg nemesi származású hölgyek tettek itt fogadalmat. A XIII. században épült. Már akkor volt itt árvaház, amely szorosan a kolostorhoz kapcsolódott. 1432-ben a dubrovniki rektor hozta létre.
A ferences barátok rendháza a leghatalmasabb épületkomplexumok egyike a dubrovniki óvárosban. A kolostorban hangversenyeket lehet hallani és látni, szavalóesteket is szerveznek, az 1317-ben alapított gyógyszertár pedig ma is működik. Természetesen már nem az eredeti üvegcsékből lehet izgalmas gyógyszereket vásárolni, a régi edényeket a múzeumban találják. A rendház legnagyobb kulturális értéke a 70 ezer kézzel írott, illetve nyomtatott kötetből álló könyvtár. Párhuzamosan a főutcával húzódik Dubrovnik legszebb utcája, a Prijeko Ulice. Elképesztően izgalmas. Nagyon sok boltot, üzletet láthatunk itt, sikátorokat barokk erkélyekkel, ablakokkal díszített házak sorát.

Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!