Mélymagyar

Elmesélt egy fiatal tanár korában történt esetét, az egyik budapesti szakiskolában. Visszabeszélt neki egy diák, mire kihívta a folyósóra, és akkora pofont kevert le neki, hogy „taknyán csúszott be a pad alá”. Ettől a tanuló úgy megváltozott, hogy legközelebb már tanár úrnak szólította őt. Tehát a megoldás a rendetlenkedésre: „Le kell ütni a gyereket!”. Ezt mondta hangsúlyosan tanulságként a tévénézők képébe. Mindezt egy olyan csatornán, amely egyre népszerűbb jobboldali szókimondó műsoraiért.
A műsorvezető két társa jókat derült a történeten, és hasonló hangulatban beszélgettek tovább.
Bayer maga a „Mélymagyar” címet adta műsorának, és ez a történet valóban hű ehhez a címhez. Volt tanárként, elismerem, voltak, vannak nehéz percek az iskolában, amikor a tanári tekintélyhely szükség lett volna/lenne a fenyítésre, egy jókor adott pofonra. Talán történik is hasonló, de ezek szégyenteljes pillanatok, mind a tanár, mind a gyermek életében. Mint volt tanár, elítélem a gyermek megütését, testi fenyítését. Mint tanuló, én is kaptam pofont a tanártól, és apámtól is. Túléltem, használt, de senki sem lehet büszke ezekre a pillanatokra. A verés az erőfölényben lévő felnőtt tehetetlen reagálása az adott helyzetre, és megalázza a gyengébbet. A végső következtetés megfogalmazása, hogy „Le kell ütni a gyereket!” – szörnyű!
A műsorvezető (aki büszkén meséli magáról, hogy a Fidesz alapító tagja, sokan Orbán Viktor beszédírójának is tartják) lelkivilágát jelzi, hogy ezt a pillanatot mint győzelmet, megoldást emlegeti újságíró kollégái körében, aki hozzá hasonlóan gondolkodnak. És ez ebben a legszomorúbb!
Tóth Ferenc Zalaegerszeg,
nyugdíjas tanár

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!