Nem is tudom, honnan veszem a bátorságot ahhoz, hogy hozzászóljak a
legújabb magyar futballkapitánynak az újságírók előtt elhangzott
bemutatkozó beszédéhez, valamint ennek enyhén gunyoros sajtó
visszhangjához, amikor már hosszú-hosszú évek óta a profi női tenisz
rendíthetetlen rajongója vagyok. No mindegy, bátraké a szerencse!
Nem mondok nagy újdonságot azzal, hogy szerintem a szövetségi kapitány feladata egy olyan csapat összeállítása, amelyik sikerrel veheti fel a küzdelmet más válogatottakkal szemben.
E cél érdekében a rendelkezésre álló játékosok képességeinek megfelelő taktikát kell kidolgozni, begyakorolni, és nem olyat – bármilyen jó is lenne az –, amit a játékosok a legjobb akaratuk ellenére sem képesek megvalósítani. Árnyaltabban fogalmazva, képlékeny állagú anyagba nem lehet szöget verni.
Mert bizonyos fokig lehet fejleszteni a gyorsaságot, az állóképességet, taktikai érettséget stb., de ha valaki nem tanulta meg tizenéves korában a labdarúgás alapjait, ezekre később még a legkiválóbb szövetségi kapitány sem tudja megtanítani.
Az új kapitány még nem ismeri a játékosállományt, gondolom, ezért nyilatkozott túl nagy általánosságban szakmai elképzeléseiről, ami persze mosolyra fakasztotta a jelenlevőket. („A jó eredmény eléréséhez az első lépés, hogy ne kapjunk gólt” stb.)
Erről jutott eszembe Michel Platini, a kiváló francia labdarúgó esete, aki rövid ideig a francia válogatott szövetségi kapitánya volt. Mondom, ahogy tudom, nem szó szerint. Tehát: egy fontos mérkőzés előtt faggatták az újságírók Platinit, hogy milyen taktikát dolgozott ki. Ő kedvesen elmosolyodott, majd így válaszolt: ismerve ellenfelünk hibáit, erényeit, a következő taktikát alkalmazzuk ellenük. Ha náluk van a labda, védekezünk, ha nálunk lesz a labda, támadunk.
Ugye, milyen egyszerű?!
Méhes János, Szeged
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!