Miért van, hogy a minimális viselkedéskultúra is az eddig elfogadott
formától eltérő akadályba ütközik? Miért van, hogy a felnőttek még
mindig azt hiszik, hogy az általuk összeborított társadalom vonzó a mai
fiatalok számára?

Miért gondolják, hogy egészséges társadalmat lehet építeni úgy, hogy velejéig összekuszálnak mindent, hogy büntetlenül kiengedik a szellemet a palackból, azután félreállnak, és mintha mi sem történt volna – mint a homokozóban – a másikra fogják saját rosszaságukat?!
Persze a fenti hasonlat sértő a homokozóban lévőkre, és természetesen távol áll tőlem, hogy sértegessek, csak szeretnék a kérdéseimre választ keresni és találni.
A felnőttnek mondott társadalom csodálkozik, hogy elfordulnak a közélettől, rosszabb esetben radikalizálódnak a fiatalok, de hát mindent megtesznek azért, hogy egymást lejárassák, hiteltelenné tegyék! Nap mint nap tapasztalom, hogy aki tizennyolc évvel ezelőtt született, már többé-kevésbé értelmes, önállóan gondolkodni, cselekedni tudó fiatalember.
Ez elmondható a társadalom elmúlt közel húszévnyi fejlődéséről is? Miért van, hogy a percemberek kerültek előtérbe, hogy azok, akik hangosabbak, azt hiszik, hogy igazuk is van? A demokrácia része, hogy a „filmekből” az utcákra kerültek a külsejükben és viselkedésükben is rémületet, félelmet keltő embertársaink, hogy egymást erősítve, bátorítva egyre nagyobb a hangjuk? 
Csak a média hihetetlen mennyiségű szenzációéhsége a hibás azért, hogy majd minden csatornán rendkívüli mennyiségben, számban kerülnek képernyőre az enyhén szólva nem a magas kultúrát, műveltséget bizonyító honfitársaink? Valóban igaza van annak az ismerősömnek, aki a napokban azt mondta, hogy társadalmunk megérett a katarzis élményre?
Csupán engem izgatnak ezek a kérdések?
Sógor Ferenc, Sopron

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!