Süveges Gergő, a Magyar Televízió híradósa rendhagyó könyvet írt. Nem
receptekről vagy borokról, nem is nőügyekről vagy kedvenc íróiról szól.
Gyermekekről ír, édesapjuk szemszögéből.
Az Apa-kép-írás című kötet történetei első gyermeke megszületésével kezdődnek és az óvodába menetellel zárulnak – miközben újabb két testvér érkezett a családba. A műsorvezető elmondta, az egész család örömmel fogadta a könyvet. „Mindenki tudta, hogy írom az Apa-kép-írásokat, hiszen kéthetente jelennek meg a Híradó honlapján, de a kész kötetet egészen más kézbe venni. Fontos számomra, hogy leírjam ezeket a történeteket. Egyrészt így tudom felvenni a harcot a felejtés ellen. Azt gondoljuk egy-egy gyermeki mondat, vagy megmozdulás után, hogy erre még évek múlva is emlékezni fogunk, pedig legtöbbször már másnapra el is felejtjük” – mondta. „Másrészt, úgy látom magunk körül, hogy sok a széthulló család, a megbillenő házasság, az árván, vagy félárván felnövő gyerek - akiknek egyébként mindkét szülőjük él. Csak épp idő, energia, szeretet nem jut a gyerekekre – tette hozzá. „Ezekkel a mininovellákkal az örömöt szeretném megosztani: létezik még ép család, hűség és létezik felelősségvállalás. Nem magunkat szeretném fényezni, hanem reményt adni: járható út ez is. Meglepett, milyen sok emberben van erre fogadókészség és azt sem hittem volna, hogy ami engem megnevettet, azt mások is mulatságosnak tartják. Jó érezni, hogy tudok hatni az írásaimmal.” Süveges szerint a női és babamagazinok többsége inkább az anya-gyermek kapcsolatra fókuszál, az apai szemszög háttérbe szorul. „Vannak persze irodalmi előzmények, de számuk csekély. Kuriózumnak tartom az Apa-kép-írást azért is, mert a magyar média világában talán kevés olyan szereplő van, akinek van négy gyermeke, akiknek ugyanaz a férfi és nő az édesanyjuk és édesapjuk – és a szülök ráadásul házasságban is élnek egymással. Azt az örömhírt szeretném közvetíteni, hogy lehet élni így is” – mondta.
Süveges Gergő a Duna Tv-ben kezdte 1999-ben, a Vallási Szerkesztőségnek volt műsorvezetője és riportere. „Két év után pályáztam a Magyar Televízióhoz, ahová kétezer jelentkező közül választottak ki. Egyetemista éveim alatt kerültem a tévé közelébe, előtte nem került szóba ez a pálya. Aztán itt ragadtam és hivatásként kezdtem a televíziózásra gondolni. A Duna Tv-s korszakban nagyon sokat tanultam a szakmáról, az alapokról. Az MTV-ben is részt vettem képzésen és úgy gondolom, a folyamatos tanulás nélkül nem lehet boldogulni” – magyarázta. Diplomát magyar nyelv és irodalom, valamint magyar, mint idegen nyelv szakokon szerzett, emellett teológus végzettsége is van. „A híradózás nagy részben nyelvi feladat – a műsorvezető szempontjából. Én alakítom ki az elhangzó szöveg végső változatát. A szövegnek pontosnak, precíznek és élőbeszédszerűnek kell lennie, pártpolitikailag pedig semlegesnek” – tette hozzá. „Ugyanakkor minden híradónak döntenie kell: arra figyel, ami az embereket érdekli, vagy arra, ami érinti őket. A közszolgálati televíziónak ez utóbbit kell választania, ha a kettő nem esne egybe. Amikor a stúdióba készülök, nekem is szem előtt kell tartanom az objektivitást, a pártatlanságot. Az átadás vágyának kell motiválnia. Tudatában kell lennem annak, hogy a nézőnek valami fontosat akarok elmondani.”
A híradós eddig olyan felkérést nem kapott, melyre nemet kellett volna mondania. „A bulvárműfajt és témákat elkerülöm, de a Magyar Televízióban ez nem is nehéz. A választási műsorokat, a népszavazási műsorokat, a Nagy Könyvet, vagy a szilveszteri programot mind-mind szívesen vállaltam. A legérdekesebb feladatok közé tartoznak az élő tudósítások – például a Nemzeti Színház megnyitójáról –, de emlékezetes számomra a Baló Györggyel közösen készített emlékműsorunk II. János Pál pápáról. A Híradónál pedig szívesen teszem a dolgom, de nincs megírva semmilyen könyvben, hogy életem végéig híreket kell mondanom. Újságíróként rendszeresen publikálok és egyszer a rádiózást is kipróbálnám.”
Á.D.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!