Vannak, akik lerakják a fejüket a párnára, és azonnal elalszanak, mások
meg akár órákig nézik a plafont, mire sikerül elaludniuk, ám egyes
statisztikák szerint a lakosság 70 százaléka alvászavarral küszködik.
A horkolás nem más, mint a levegőért folytatott küzdelem hangja. Amíg csak időnként történő egyenletes horkolásról van szó, addig nincs baj. Testsúlycsökkentéssel javíthatunk rajta, hiszen az életkorral felszedett a zsír, nemcsak a bőr, hanem a garatot szűkítve a garatnyálkahártya alá is lerakódik, márpedig a felgyorsult levegő rezegteti a garatfalat. Ha nem múlik a horkolás, akkor orvoshoz kell fordulni.
A horkolók nagy része kövér, aminek fizikális okai vannak: a túlsúlyosoknál a felhalmozódó zsír a nyálkahártyák alatt is elraktározódik, ezért hajlamosak a horkolásra, akárcsak az úgynevezett mélyharapással bírók – nekik az alsó fogaik és a nyelvük hátrébb van –, valamint a nagyobb mandulájúak. Olykor a klimax, illetve egyes daganatok is produkálnak ilyen tüneteket.
Noha az alvászavar alapvetően korfüggő, ugyanakkor egyben civilizációs probléma is, hiszen létrejöttében a stressz meghatározó szerepet játszik. Érdekes, hogy gyerekként ugyan a szülők nyújtotta biztonságot élvezzük, az élettől nagyon sok szoronganivalónk nincs, mégis a csecsemők, a kisgyerekek ugyanúgy horkolnak, mint felnőtt társaik. Egyébként az ilyen kicsiknél a problémát általában a felső légutat szűkítő, nagy mandulák okozzák, a gonddal jobb fül-orr-gégészhez fordulni, és ha a szakember azt látja megfelelőnek, akkor a mandulákat kivetetni. Felnőttkorban már ott a felelősség, a család, az egzisztenciaharc, a létért való küzdelem. Időskorban, a 3. életszakaszra jellemző alvászavart nem számítva, a stressz-szint csökken, van aki azt mondja, ilyenkor nincs, vagy elhalkul a horkantás, más meg állítja, az öregember szintén zajkeltő éjszaka.
Az alvászavarok felerészben genetikai tényezőknek tulajdoníthatóak. A kóros horkolás (OSA) 42 százalékban, a nappali álmosság 45 százalékban, a nyugtalan lábak tünete (RLS) 54 százalékban. A lábizomrángás 60 százalékban ezekkel magyarázhatóak.
Egy helyütt az Interneten dr. Bódizs Róbert, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének alváskutatójától a következő érdekes kijelentést olvastam: – A londoni ikerkutatás eredményei mérföldkövet jelentenek az alvászavarok kutatásában. Ez az első ilyen jellegű vizsgálat. Valószínűnek tartom, hogy több gén hatása adódik össze, és ez hozza létre azt a hajlamot, amelyből kialakul a betegség. Tehát egy magyarázatkezdeményről van szó, amely rendkívül ígéretes. Mindenesetre még hátra van a rendellenességekre hajlamosító gének azonosítása. Felettébb eredeti a kutatás vezetőjének elmélete az álmosság bizonyos eseteiről. A szóban forgó gének némelyike az évezredek folyamán hozzájárulhatott az emberi faj fennmaradásához. Ugyanis mindig szükség volt olyanokra, akik akkor voltak álmosak, és akkor maradtak fenn, amikor a többség ébren volt, illetve aludt.
Alvás közbeni légzési elégtelenség (OSA – Cobstructive sleep apnoea) a másik, jellegzetes tünete a hangos és gyakori felhorkanásokkal tarkított horkolás. A renyhe izmok miatt belélegzéskor a felső légutak összetapadnak, elzáródnak. Ettől oxigénhiány lép fel, és az alvó újra meg újra felébred. Következménye nappali álmosság és többnyire elhízás. Az OSA a felnőttek 1-2 százalékánál fordul elő, főként férfiaknál, leggyakrabban az 50–55 évesek körében. Életmódváltoztatással, a káros szenvedélyek elhagyásával és orra helyezhető készülék (CPAP) segítségével kezelhető. Ismert az úgynevezett „Nyugtalan lábak” tünetegyüttese (RLS – restless leg syndrome), ami elalvás előtt vagy alvás közben lép fel. A beteg dörzsölni, mozgatni kénytelen lábait. Ezzel az esetek 50–60 százalékában együtt járhat a lábak izomrángása alvás közben. A következmény szintén az alvás széttöredezése és a nappali álmosság. Az RLS felnőttkori gyakorisága 2–15 százalék között mozog. Többféle gyógyszeres eljárással enyhíthető a baj. És a felsorolásból ki ne felejtsük az álmatlanságot (insomnia) az elalvási vagy átalvási képtelenséget, ritkábban korai ébredést. Sokan azt hiszik, hogy súlyos baj, pedig legtöbbször nem az. Többnyire lelki okokra vezethető vissza, és pszichoterápiával kezelhető.
Átmeneti alvászavarral szinte mindenki küszködik néha, aminek lehet oka a stressz, vagy külső körülmény is megzavarhatja az álmunkat. Problémásnak akkor tekinthető, amikor ez az állapot több mint egy hónapig eltart, olyan kellemetlen nappali illetve éjszakai tüneteket okoz, amelyek már a mindennapokat is megkeserítik. Noha alvás során felkészülünk a másnapra, testben és lélekben is regenerálódunk, mégis egy németországi felmérés szerint minden 6. gyermek és minden 4. felnőtt alvászavarban szenved.
Az alvási apnoét kezdetben a férfiak betegségének tartották, de a kutatók egyre gyakrabban nőkön is észlelték a jelenséget, melynek során a horkolás közben a légutak hosszabb-rövidebb időre elzáródnak és a légzés abbamarad. A horkoló férfiak feleségei gyakran ébrednek fel éjszaka, és noszogatják férjeiket, hogy keressenek megoldást az alvási apnoéra. A nők horkolása sokszor halkabb, nem zavarják párjukat az alvásban, így a probléma sokszor rejtve marad.
Előfordul, hogy a légzőizomzat miatt éjszakánként másodpercekig nem kap az érintett oxigént, így gyakran felébred, nyomában az alvás mély szakasza megrövidül, sőt el is marad. Nem csoda hát, ha az alvászavaros gyermekek gyakran hiper-aktívak, a felnőttek pedig a kialvatlanságból adódó fáradtságon túl, romló teljesítményt, figyelemzavart mutatnak. Az elalvásos közlekedési balesetek általában valamilyen alvászavarral hozhatók összefüggésbe. Az oxigénhiányos állapottal járó alvászavar háttérben komoly betegségek húzódhatnak meg, mint magas vérnyomás, szív- és érrendszeri elváltozások, cukorbetegség, depresszió, oxigénellátási, illetve immunrendszer-problémák stb.
A szakemberek sima, másként a ritkán jelentkező horkolásról is beszélnek, például akkor, amikor valaki a kelleténél több alkoholt ivott, vagy nagyon fáradt, esetleg háton alszik. Ettől elkülönítik a másikat, a kóros, a szaggatott horkolást, a testhelyzettől függetlenül az alvás folyamatos kísérőjét. Ez esetben az illető próbál levegőt venni, majd akár félperces szünet után, hatalmas horkantással sikerül a légzésszünetnek véget vetni. Az utóbbit szükséges kezelni. Sokszor megmosolyogjuk, meg gúnyolódásunk alanyává tesszük a horkolót. Ám az kevéssé vicces, amikor horkolást olyan szünetek szakítják félbe, amelyekben az illető nem kap levegőt, ez az állapot ugyanis életveszélyes lehet, az ismétlődő oxigénhiány a várható élettartamot jelentősen lecsökkenti. A fuldoklásos horkolás a 40-50 év közötti férfiakra jellemző.
Vak, akinek a környezete az illető fogcsikorgatására panaszkodik. Tudni kell, hogy annak hátterében harapási, vagyis fogászati probléma áll, ilyenkor a fogsorok rosszul záródnak, a tónuseloszlás-zavar miatt pedig fogcsikorgatás lép fel, megoldásként ne mulasszuk el a fogorvosunkat felkeresni.
Nem ritka, hogy reggel fejfájásra ébredésünk, ami vagy migrénes betegséggel, vagy a horkolás, a légzészavar miatt az alvásunk során megemelkedett vérnyomással magyarázható. Normális körülmények között, miután éjszaka a szervezet pihen, reggelre a vérnyomás mindig leesik, nem pedig az ellenkezője történik. Ugyanakkor tudunk adaptálódni, hiszen például a szabadság alatt az alvásigényünk nő, attól senki se féljen, hogy túlalussza magát. A délutáni szieszta például normális, a déli népek a rekkenő hőségben képtelenek lennének dolgozni, így inkább pihennek. Két nagy alvásnyomás, a hajnali és a délutáni ismert. A szieszta órái az alvásigényünk részei, vagyis, a délutáni kétórás szunyókálást követően, valószínűleg éjjel csupán négy órát tudunk aludni. A délutáni alvást, ha tehetjük, engedjük meg magunknak, ugyanis ilyenkor 3-4 óra között élettanilag is erős alvásnyomásunk, nem véletlen, hogy a közlekedési baleseteknek ez a csúcsa. Az időseknél megfigyelhető, hogy nappal szunyókálnak és éjjel fent vannak. Akkor beszélünk kóros aluszékonyságról, amikor éjszaka normális időtartamot alszunk, viszont nappal is aluszékonyak vagyunk, oka az alvásstruktúra zavarában keresendő. Néha napközben, néhány percre el-elalszik valaki, ami akár rossz szokás is lehet, ám, ha ez igénye, akkor az már kezelendő betegség.
Az ausztráliai Sydney Egyetem kutatói szerint a horkolásnak nem kell hangosnak lennie ahhoz, hogy egészségügyi problémákat okozzon. Különösen igaz ez a nőkre – mondta az alváskutató Colin Sullivan. – Habár a nők általában kevesebbet horkolnak és kevésbé durván, mint a férfiak, a legutóbbi tudományos eredmények szerint az alvási légzéskimaradások (apnoé) sokkal veszélyesebbek rájuk nézve, mint a férfiakra. Sok esetben a horkolás a 2-es típusú diabétesz (cukorbetegség) jele is lehet.
Ha alvásproblémánk van, legtöbbször az orvossal gyenge, vagy közepes erősségű altatót iratunk fel, gondolván, hogy ettől majd pihentek leszünk. Tény, a stressz kiváltotta átmeneti alvászavar kezelésében rövid ideig, 1-2 hétig, legfeljebb 1 hónapig altatónak abszolút helye van, ám azt követően fontos szünetet tartani, vagy más altatóra kell áttérni. A legmodernebb készítmények a szakemberek szerint már sem függőséget, sem toleranciát – amikor növelni kell a dózist –, sem nappalra áthúzódó vérszintemelkedést nem okoznak ugyan, mégis a dóziscsökkentésre és az abbahagyásra kell törekedni.
A horkolás miatt akár egy évtizedet is veszthetünk életünkből – állítják a téma magyar szakértői, akik szerint az idősebb párok szánják el magukat a legnehezebben, hogy együtt menjenek el terápiára. Mindenekelőtt keressék fel háziorvosukat, de Magyarország legtöbb nagyvárosában van alvásrendelés is. A fővárosban például ilyen a SE Magatartástudományi Intézet, a SE Pulmonológiai Intézet, a Madarász Utcai Gyermekklinika, vagy az Alváscentrum (Honvéd Kórház).
K. É.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!