A külföldön játszó magyar labdarúgók közül  mostanság a legnagyobb
sikert a PSV Eindhoven együttesében szereplő, 21 éves Dzsudzsák Balázs
könyvelhette el, aki csapatával megszerezte „Tulipánország” bajnoki
címét.

Az egykori debreceni játékos most már négyszeres bajnoknak mondhatja magát, mert háromszor a DVSC-vel végzett az élen, most pedig új csapatával. Pályája eddig meseszerűen alakult, lehetőséget kapott annak idején Várhidi Pétertől, hogy bemutatkozhasson a válogatottban, aztán ott volt a stadionban a világbajnokot legyőző együttesben, mikor is Balázs megbolondította az olasz védőket. Talán az itt mutatott teljesítményére figyeltek fel Hollandiában, és ajánlottak szerződést neki úgy, hogy 2008 nyarán kell csatlakoznia új együtteséhez. Ám a sors úgy hozta, hogy a hollandoknak szükségük volt rá, ezért már idén januárban kiköltözött Eindhovenbe. Megérkezése után pár nappal, január 12-én már be is mutatkozott a Feyenoord elleni rangadón, ahol több jó lövéssel, és átadással bizonyította tehetségét. Ettől kezdve szinte kihagyhatatlan lett új együttesében, ahol végül is bajnoki arany került a birtokába.


Milyen érzés holland bajnoknak lenni?
– Még nem tudtam feldolgozni magamban, mivel olyan csodálatosan alakult a pályafutásom, ami szinte meseszerű. Ám azt, amíg élek, nem fogom elfelejteni, hogy több mint 80 ezer ember ünnepelt minket a városháza előtt, szinte felborítottuk a városban a  közlekedési rendet, mert körbevittek minket autóval, és mindenütt ünneplő emberek tapsoltak az utcákon.
Hitte volna, hogy ilyen sikernek lesz a részese rövid időn belül?
– Ha nekem valaki azt mondja, hogy nem egy vagy két meccsen jutok szóhoz az új csapatomban, bizony nem hittem volna. Általában úgy gondolkodtam, s gondolkodtak, hogy majd a következő szezonban talán helyet tudok követelni magamnak.
Mostanában itthon sokan drukkolnak a PSV-nek, és személy szerint még inkább önnek.
– Érzem az otthoniak szeretetét. Szinte minden barátom ott ül a tévé előtt, mikor játszom, és most, mikor az utolsó meccset vívtuk a bajnoki szezonban a Vitesse ellen, három haverom is jelen volt a stadionban. Sőt részt vehettek az ünneplésben is, mert a vezetők azt mondták, ha valakinek ilyen barátai vannak, mint nekem, azok megérdemlik, hogy a csapattal együtt legyenek.
Milyen körülmények között él Hollan-diában?
– Egy nagyon szép apartmant kaptam, amelyről rálátok a stadionra, szinte két perc alatt ott vagyok, ha tréningre kell menni.
Melyik volt az eddigi legemlékezetesebb meccse?
– Az utolsó, a Vitesse elleni, amelyen bebiztosítottuk az elsőséget, de számomra az Ajax elleni találkozó mindig emlékezetes marad, mert igencsak messziről nagy gólt lőttem a sokszoros bajnoknak.
Milyen a kapcsolata a társakkal?
– Örömmel mondhatom, megkedveltettem magamat, sőt barátokra is szert tettem már, olyannyira, hogy mikor az itthoni haverok hazautaztak, és pótünneplést tartottunk, az volt az első kérdésük, hogy a fiúk Magyarországról már nincsenek itt?
Megismerik már, ha végigmegy az utcán?
– Hála istennek elmondhatom, hogy igen, sok szurkoló megállít, és amire talán még a legbüszkébb vagyok, hogy az én 22-es számú mezem elfogyott a PSV butikjából, mert annyian vásárolták meg az én fényképes trikómat, hogy amikor Magyarországra akartam küldeni belőle, azt mondták, erre pár napot várni kell, mert elfogyott.
Mikor kap szabadságot?
– A hét végén Görögországban játszom egy barátságos meccset – mondta Balázs, aki hétközben másfél napra hazaérkezett –, tehát hamarosan csatlakoznom kell a csapathoz. Azt követően pedig hazajövök, és ha bizalmat kapok az új kapitánytól, akkor részt veszek azon az összetartáson, amelyet a görögök és a horvátok elleni válogatott meccs előtt tartanak.
Hollandiában játszik, az új kapitány is holland, Erwin Koeman.
– Milyen furcsa az élet. Amikor kedden repülőre szálltam, hogy hazajöjjek, ott volt a gépen az új kapitány is,  együtt repültünk Budapestre. Sokat beszélgettünk, és ő is gratulált a holland bajnoki címemhez.
Ezek szerint már jól beszéli a flamandot?
– Az alapszavakat és kifejezéseket már ismerem, de angolul beszélgettünk. Hetente két alkalommal járok nyelvórára, de még nem vagyok profi a hollandban.
Hogyan látja esélyeinket a vébéselejtezők megkezdése előtt?
– Konkrét dolgokról nem akarok beszélni, ám nagyon bízom abban, hogy az a társaság, amelyet Várhidi Péter a fiatalokból összehozott, együtt marad, mert tudunk mi jól játszani, csak a tétmérkőzésekre való ráhangolásra kell nagyobb hangsúlyt fektetni.

Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!