Szerbiában május 11-én előrehozott parlamenti választásokat, a
Vajdaságban helyhatósági és tartományi választásokat tartanak. A szerb
kormány Koszovóban is megszervezi a parlamenti választásokat, egyúttal
a helyhatósági és tartományi parlamenti választásokat.


Az előző, 2007. január 21-én megtartott választás után a mérsékelt demokrata pártok alakítottak kormányt, ám – a főként Koszovó kapcsán kialakult – belső ellentétek miatt kormányválság alakult ki. 2008. március 13-án a néhány héttel korábban újraválasztott Boris Tadic államfő a kormány kérésére feloszlatta a parlamentet és kiírta a törvényhozási választást. 2008. április 29-én az Európai Unió megkötötte Szerbiával az uniós tagság belépőjének tartott társulási és stabilizációs szerződést, amely akkor lép életbe, ha az unió összes tagállamának a parlamentje elfogadja azt. A választási győzelemre esélyes radikális pártok előre közölték: kormányra kerülésük esetén megsemmisítik a szerződést, mert az Koszovó függetlenségének elfogadását jelenti.
Szerbiában ez már a nyolcadik választás lesz 1990, a szerbiai többpártrendszer megszületése óta. A vajdasági magyarok két évtizede most először szavazhatnak majd a parlamenti választáson egységes magyar listára.
Az MTI belgrádi tudósítója szerint a politikai szimpátia meghatározásán túlmenően, technikailag is nehéz feladat vár azokra a szerbiai
állampolgárokra, akik voksolni akarnak a vasárnapi választáson, mert ahhoz, hogy döntsenek, előbb meg kell érteniük, miről határoznak. Ami az országos törvényhozást illeti, 250 képviselői helyről kell dönteniük a szavazóknak. Az arányos választás szabályai szerint a 22 – pártokból és pártszövetségekből álló – listából az kerül be a parlamentbe, amelyik átlépi az 5 százalékos szavazati határt. A nemzeti kisebbségekre azonban külön szabály, az úgynevezett „természetes küszöb” előírása vonatkozik. Az ő parlamenti helyeik számát az határozza meg, hogy az egy képviselői helyre jutó szavazatok hányszorosát adták le rájuk.
Ha tehát mondjuk 2,5 millió ember szavaz, akkor csak azok a szerb pártok kerülnek be a parlamentbe, amelyekre 125 ezernél (5 százaléknál) többen voksolnak. De mivel egy képviselői helyre 10 ezer szavazat jut, minden nemzeti kisebbségi – magyar, horvát, bosnyák, roma – párt annyi képviselővel fog rendelkezni, ahányszor 10 ezer ember voksát megkapja. Ezért a nemzetiségi pártoknak mindent meg kell tenniük szűk szavazóbázisuk mozgósításáért, miközben alapvető érdekük, hogy országos szinten minél kevesebben voksoljanak.
A leendő szerb parlament összetételének kiszámítása tehát a következőképpen történik: azok a szerb pártok, amelyek nem kapták meg a leadott szavazatok több mint öt százalékát, s azok a nemzeti kisebbségi tömörülések, amelyek nem tudták átlépni – az összes leadott szavazat, illetve a parlamenti helyek által meghatározott – természetes küszöböt, kiesnek a versenyből. Utána a bent maradt kisebbségieknek kiosztják a képviselői helyeiket – ezúttal az előzetes becslések szerint mintegy tízet –, majd a parlamentbe bekerült szerb pártok szavazataik arányában osztoznak a maradékon, tehát nagyjából 240 képviselői helyen.
A Vajdaságban 120 képviselői helyről döntenek a szavazók, s talán még bonyolultabb módon, mint országos szinten. A délvidéki magyarság szempontjából kulcsfontosságú (Koszovó elszakadása óta egyedülinek megmaradt) szerb autonóm tartományban 60 képviselő közvetlenül, a személy szerint rá adott szavazatok jogán kerül be a tartományi törvényhozásba, 60 pedig pártlistáról, az azokra leadott szavazatok arányában.


Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!