Az érettségi ésszerűsítésére készül a minisztérium

Úgy tűnik, a felvételi többletpontszerzési versenyben alulmarad ez a – nem kevés áldozatot és tanulást kívánó, igényes – vizsga. A végzős gimnazista szerint sok társának nem éri meg az erőfeszítés. A tanár úgy véli: józanul mérlegelve döntenek a középfok mellett a gyerekek. – Változhat a helyzet, ha a felsőoktatásnak érdeke lesz, hogy legalább egy tantárgyból kérjen emelt szintű érettségi vizsgát – így az oktatáskutató. S a szaktárca is ezt szeretné. – Csak matematikából érettségiztem emelt szinten – mondja Oláh Péter, a gödöllői Török Ignác Gimnázium végzőse. – Emellett van egy középfokú angolnyelv-vizsgám, így a megszerezhető 80 plusz pontból 75-höz jutottam. De csakis azért érte meg az emelt szintű érettségi, mert 60 százalék fölött volt a teljesítményem. Az alatt nem lehettem volna jobb, mint ha 100 százalékot érek el a középszintű vizsgán. Az osztály java része hasonlóan döntött, mert az első két évben mi más tananyagot vettünk ebből a tárgyból, mint a többiek; heti 8 órában tanultunk matekot. Akik mégis a középszintet választották, azt mondták: nem nyernének annyival többet az emelt szinttel, mint amennyivel nehezebb. És sok barátomnak, aki az emelt mellett döntött, valóban nem érte meg annyit tanulni és készülni. Hiszen a 15-20 plusz pontot, amit kaptak, behozhatták volna úgy is, ha elválnak a szüleik, ha szociális segélyre szorulnak, ha tanulmányi versenyen helyezettek, nyelvvizsgát tesznek, vagy ha lányok, akkor teherbe esnek és gyesre mennek. Talán én sem az emelt szintű vizsgát választottam volna, ha nem a műszaki egyetemre jelentkezem. De a középszinttel nem tehet szert az ember akkora tudásra, amivel bent is tud majd maradni az egyetemen. Jó ötlet lenne, ha a felsőoktatáshoz kötelezővé tennék az emelt szintű érettségit.
– Az emelt szint választása nem érzelmi, lelki kérdés a gyerekek részéről, hanem tisztán racionális döntés, egyszerű számolgatás – vélekedik Fenyő D. György, a budapesti Radnóti Miklós Gyakorló Iskola tanára, a Magyartanárok Egyesületének alelnöke. – A tapasztalatom szerint azt mérlegelik, hogy mikor jobb az esélyük az egyetemi-főiskolai felvételre, hogyan szerezhetnek minél több pontot. Vannak, akik nagyon szeretik a magyart, járnak végig fakultációra – a csoportomban mind a 26-an ilyenek –, mégis csak a kisebbség – a 26-ból négy diák – választotta idén az emelt szintű érettségit. A többiek úgy okoskodtak: szerezhetnek pontokat még nyelvvizsgával, tanulmányi versenyekkel, s azt kalkulálták mindannyian, hogy a főiskolára vagy egyetemre, ahová ők jelentkeznek, hány pont kellhet; mennyi kellett a korábbi években, mennyi a valószínű idén, milyenek a tendenciák. És ezeket a gyerekek elképesztően jó érzékkel látják át, mérik fel – sokkal gyakorlatiasabban, mint mi tanárok. A sima érettségit választók gyakran azért döntenek így, mert felesleges lenne kockáztatniuk. S igazat kell adnom nekik. Középszinten ugyanis „hazai pályán” játszik az érettségiző: ismerős tanárok előtt, a saját iskolájában, a megszokott teremben vizsgáztatják, s tudja, hogy kik ülnek vele szemben, emelt szinten pedig ismeretlenek előtt, idegen környezetben kell számot adnia a tudásáról. Ez pedig – akármennyire is jóságosak és segítőkészek ott az emberek – valóban kockázati tényező, hiszen „nem lehet tudni, hogy milyenek lesznek”. Érthető, ha biztonságra is játszik a gyerek élete első nagy, igazi vizsgáján. Úgy látom, azok választják az emelt szintet, akiknek nincs más lehetőségük a pluszpontok szerzésére. Ennek pedig sem a tantárgyak szeretetéhez, sem az elhivatottsághoz nincs köze, csakis a józan számításhoz. Igaz, hogy az emelt szintre lehet pluszpontokat kapni. Ez hivatott kiegyensúlyozni azt, hogy ott következetesen nehezebbek a feladatok. Ám a bizonytalanságot, a kiszámíthatatlanságot az emelt szint semmivel nem ellensúlyozza. Eleinte még többen vágtak bele az újdonság varázsa, a pluszpontok reménye miatt, de azóta visszaesett a szám. Szerintem azért, mert beletanultak az új rendszerbe a tanárok, a szülők, a diákok.
Hosszú távon megmarad-e a kétszintű érettségi? Azt hiszem, ez az egyetemektől függ. Az eredeti elképzelés az volt: az emelt szint vezet el a felsőfokhoz, a középszint jelenti az érettségit. Ám ezt az egyetemi autonómiát garantáló törvény lehetetlenné tette. Eddig az egyetemek abban voltak érdekeltek, hogy sok diákot vegyenek fel. Ha magasabb igényűek lettek volna, ha megkövetelték volna az emelt szintet, akkor nyilván kevesebb diákjuk lett volna. Az egyetemek normatív finanszírozásának, a „fejpénznek” a megszűnése vagy korlátozása – ha az állam nem ad támogatást minden fölvett diák után, hanem csak egy részük után – várhatóan oda vezet majd, hogy a minőséget tartják szem előtt, és ha másért nem, hát presztízsből megkövetelik az emelt szintű érettségit. Ha magasabb pontszámú diákokat vesznek csak fel, akkor lehet, hogy többen akarnak majd emelt szinten érettségizni és így teljesülhet az eredeti cél…
– A kétszintű érettségi 2005-ös bevezetésekor az emelt szintet eredetileg a felsőoktatási felvételit kiváltó vizsgának szánták – emlékeztet Lukács Judit, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) kutatója. – De jó fél évvel előtte kiderült, hogy az egyetemek, főiskolák – az idegen nyelvi szakokat leszámítva – nem írják elő követelményként az emelt szintet; azért csak pluszpont jár, de a középszintű érettségivel is be lehet jutni. Akkor magyarból mintegy 3100, matematikából 3400, történelemből 5400 diák tett emelt szintű vizsgát. A várakozáshoz képest szinte minden tanuló könnyűnek érezte az igényesebb érettségit – tényleg nagyon sokan értek el magas pontszámot – s a következő évben többen választották az emeltet: magyarból 5500-an, matematikából 5700-an, történelemből majd’ 11 000-en tettek magasabb szintű vizsgát. Ám 2006-ban a legtöbb tárgyból egy-két árnyalattal nehezebb lett a matura, igaz a középszintű is. A hatás nem maradt el: 2007-re majdnem a 2005-ösre esett vissza az emelt szintű vizsgát választók száma; magyarból, matematikából sem érte el a 4000-et, csak történelemből volt 8600 – talán mert a népszerű közgazdasági egyetemekre ez volt az egyik jónak látszó belépő.
Ez évre viszont lényegesen megváltozott a pontszámítási eljárás. A 140 helyett most már 480 pont alapján számítják át érettségire – méghozzá százalékos alapon – az eredményt. Tavaly még csaknem 10 százalékonként „ugrott” a pontszám, idén egy százalékonként. Belátható: egy-két hibapont nagyobb felvételi veszteséget jelenthet, ha a százalék egyet „ugrik”. Egy emelt szintű vizsga legfeljebb 40 pluszpontot ér, így még a többletpontok ellenére is nagyobb lett a kockázata az emelt szintű érettséginek, mint a középszintűnek, amihez még a viszonylag könnyen letehető nyelvvizsgákkal is lehet többletpontokat szerezni. A gyerekek ezt belátták, s ez lehet a magyarázata, hogy – bár az emelt szintű vizsgák nehézségi foka érzékelhetően nem változott – idén magyarból csak 2357-en, matematikából 3206-an, történelemből 5859-en írtak emelt szintű érettségi dolgozatot. Most először a 2005-ös szint alá csökkent a számuk. Biztonságra törekedve többen választották a középszintű érettségit, s inkább a nyelvvizsgára koncentráltak. Azokra a főiskolai, egyetemi szakokra, ahol nem kell nagyon magas pontszámot elérni – ennyi is elég.
Megváltozhat-e a csökkenő trend? Akkor változhat meg, ha a felsőoktatásnak érdeke lesz, hogy legalább egy tantárgyból kérjen magasabb szintű vizsgát. Indokolt lenne, hisz’ a tanulók java a középiskolákban emelt szintű képzésben vesz részt, végig is csinálja – azután középszintű érettségit tesz. A felsőoktatási felvétel emelt szintű érettségihez kötését el lehetne érni rendelettel – erre volt egy kísérlet, ám még a kétszintű érettségi bevezetése előtt visszavonták – vagy jobb esetben úgy, hogy a főiskolák, egyetemek belátják, ez a hosszú távú érdekük; képzettebb hallgatókat kapnak, s így emelhetik a képzésük nívóját.
Arató Gergely, a tárca államtitkára lapunk érdeklődésére – hogyan és kikkel is kívánnak „erről beszélni”? – ezt mondta: – A miniszter által februárban felkért bizottság a napokban fejezte be az elmúlt évek tapasztalatainak összegzését, készítette el jelentését. A következő hónapokban ezt széles körben megvitatjuk, egyeztetjük a közoktatás és a felsőoktatás különböző testületeivel. Olyan javaslatokkal szeretnénk előállni, amelyek az érettségi-felvételi rendszer bizonyos fokú egyszerűsítését, ésszerűsítését célozzák és a minőséget is erősítik.

(vasvári)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!