A civilek és a közélet

Bizony, sem a civil szervezetek, sem a jogalkotók nincsenek felkészülve arra, hogy mikor van joguk, illetőleg kötelességük a különböző anomáliák miatt a fellépésre. Mostanában nagyon sokat hallunk a különböző metróvonalakkal, illetve autópályákkal kapcsolatos tiltakozásokról.
Biztosan van némi igazság abban, hogy a zöld szervezetek valami ellen tiltakoznak. Azonban megengedhetetlen, hogy a négyes metró építése azért nem kezdődhetett el hét éve, mert a folyamatos perlések miatt a civil szervezetek ezt megakadályozták. Közben a főváros fuldoklik a szennyeződések miatt – de ez kit érdekel? Szintén ez vonatkozik az M0-s egyes szakaszaira. A civilek perelnek, a főváros pedig szenved. Hiszen minden országos főút a fővároson keresztül megy át – de ez kit érdekel? Sokkal nagyobb a szennyeződés, a környezeti kár, az egészségkárosodás, és a jogalkotók a demokrácia jegyében nem tesznek semmit.
Az állampolgár meg a saját bőrén tapasztalja a elhúzódó építkezések minden terhét. A jogalkotók figyelmébe ajánlom, hogy ez idáig például a metróval kapcsolatos összes pert elveszítették a civil szervezetek, de semmiféle, őket terhelő kártérítési felelősség még csak fel sem merült. Az M0-s kapcsán nem csak a késedelem veszélyes, hisz 80 milliárd forintos uniós támogatástól eshetünk el. Ki fizeti a révészt? Aki a közösségnek kárt okoz, annak meg kell fizetnie az okozott kárt. Ha egy civil szervezet úgy érzi, hogy jogos a perindítás valamely okból, akkor arra is készüljön fel, hogy pervesztés esetén a közösséget ért összes hátrány megtérítése is az ő kötelessége.
Mi a megoldás? Talán az lenne, hogy senki se indíthasson olyan pert, amelynek elvesztése esetén az okozott kárt nem tudja megfizetni. Tehát valamiféle kaució kellene a perindítás előtt, hogy pervesztés esetén az anyagi felelősségre is érvényt szerezhessen a jog. El kellene ezen gondolkozni. Az is elgondolkoztató, hogy milyen mérlegelés van ma a magyar jogban és közigazgatásba arra, hogy mennyire fontos az adott területen élő ember? Úgy tűnik, legkevésbé az ember érdekeit veszik törvényeink figyelembe.
A civil szervezetek hallassák szavukat, ez a dolguk, és kötelességük, de a felelősségről se feledkezzenek meg. Abból az összegből akadályozzák a fejlődést, amely összeg adójából kerül a szervezetekhez, azért, hogy életlehetőségeinket minden eszközzel rontsák.
Aztán beszélnünk kellene a NATO által előírt, és vállalt védelmi rendszerekről is. A lakosság – pár tíz-száz ember – tiltakozik, az ország meg védelem nélkül marad.
Miért nem lehet független szakértők bevonásával olyan vizsgálatokat folytatni, amelyekből egyértelműen kitűnik, hogy egy ilyen radar felállítása okoz-e egészségkárosodást, vagy egyéb problémát. Miért kell ezeket mindig politikai alapon rendezni, illetve nem rendezni? Mert a köztársasági elnök úr elmegy a Zengőre a bánáti bazsarózsa miatt, de még nem hallottam, hogy valaha elment volna egy hajléktalanszállásra.
Most ugyanez a téma folyik Tubes kapcsán is. Már mindenki tiltakozik a radar, meg a radart ellenzők ellen, az idő megy, védelmi rendszerünk meg nincs.
Tudjuk-e, hogy mennyibe fog ez kerülni az országnak, vagyis nekünk, hogy nem épültek meg ezek a rendszerek? Ki fizeti a révészt? Természetesen nem az, aki aláírási akciókat szervez, hanem mi, mindannyian.
Mikor érjük azt el a magyar demokráciában, hogy mindenki demokratikus normáknak megfelelően viselkedik? A civil szervezet tiltakozik, s ha fontos cél érdekében teszi, a hatóságok időben meghozzák a megfelelő döntéseket. És az állampolgárok állampolgárnak érezhetik magukat?
László Ádámné, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!