Családi ügyek

A családoknak persze mindig vannak fekete bárányai. A Fradi családban például mindjárt kettő. Volt. A testi valójában is fekete házi gólkirály ugyanis nemrég fölrúgta a szent családi köteléket. Rossz néven vette, hogy néhány ifjú fehér testvére szeretetteljes és nevelő célzattal meg kívánta fenyíteni, amiért a Ferencváros labdarúgócsapata per pillanat a közép-afrikai bajnokság másodosztályában is kiesésre állna. Más kérdés, hogy a fekete bőrű focista annyi fáradságot sem vett, hogy beilleszkedését megkönnyítendő magyarul tanuljon: legalább olyan alapszavakat, mint „rohadt”, „néger”, vagy „majom” ismerjen – ha már egy „indul a vonat Auschwitzba”-féle családi rigmust nem is tud értelmezni. A banándobálást nyilván az ajándékozás helyi formájának vélte, és csak akkor fogott gyanút, hogy ebben a családban a szeretetet nem lehet szimpla teljesítménnyel, odaadó munkával kiérdemelni, mikor az öltözőben már ordítva, fenyegető léptekkel közeledtek felé; ráadásul fizikai védelmet is csak fekete bőrű csapattársától kapott. A gólkirály tehát ütött, ami magyar családokban – mint tudjuk – teljesen ismeretlen, megbocsáthatatlan viselkedés; nem is csoda, ha a család alaphangját megadó szurkoló testvérek rögvest kiközösítették. Mehet haza, vagy a rideg, akolmeleg nélküli Kispestre.
„Legyen ki-ki az, ami” – idézhetnénk Für Lajos történész, egykori honvédelmi miniszter intelmét, akinek családi drámájáról szintén hírt adott a sajtó. Mint ismeretes, a „jó öreg gárdista” úgy érezte, mintha kést vágna belé veje, Deutsch-Für Tamás, aki egy interjúban nehezményezte, hogy apósa a Magyar Gárda nevű hagyományőrző, cigányegzecíroztató osztag áldásosztója. Für nyomban vissza is vonta volna leánya révén rokonától patinás családi nevét, nehogy már valaki összemossa, amit a Deutsch, illetve a Für név képvisel. Hozzátette, hogy veje maradjon csak, ami volt és ami ma is: „kokárdával színezett liberális”.
Ennek értelmezésébe ne menjünk most bele, mert ha taglalni kezdenénk, hogy a jó öreg gárdista mivel színezett micsoda, akkor jobb esetben a bíróságon kötnénk ki, rosszabb esetben gój motorosok tartanának eligazítást a lap szerkesztőségénél. Aki ebben az országban, az elmúlt húsz évben egy kicsit figyelt, úgyis tudja, hová tegye a körkörös védelem egykori miniszterét. Leginkább Deutsch Tamás politikusnak kellett tudnia. Ha mégis fontosnak tartotta, hogy a „fürséget” úgy aggassa magára, mint hajdan többen a bárói címet, az nemcsak egy ember tartásáról, önbizalmáról árul el sokat, hanem a közegről is, amelyben él, politizál, kabinetfőnökösködik. Mondhatni, Deutsch és Für kölcsönösen megérdemli egymást.
Majdnem úgy, mint az akadémikusok családja az újonnan választott családfőt, Pálinkás Józsefet. Pálinkás tudományos érdemei nyilván számosak, csakúgy, mint a másik két elnökjelölté. Hogy az akadémikusok mégis őt választották meg már első körben nagy többséggel, az inkább a tudósok lényeglátását dicséri, már amennyiben a lényeg az MTA-ban is a pénz. A kormányzati rokonszenv, ami pénz alakjában szokott megjelenni. Pálinkás ugyan egy fideszes parlamenti képviselőséget és politikai elkötelezettséget tett most be molyirtóval a nachtkaszliba, nehogy az elfogultság gyanúja vetődjön rá, de ez csöppet sem baj, sőt. A tudós logika azt súgja, hogy itt nemsokára kormányváltás következik, az elnök, s vele az MTA különösebb erőfeszítés és megújulás nélkül is jól fog feküdni. Fontos szempont. Fontosabb legföljebb az lehetne, hogy ezt a családot is szuverén ember vezesse. Mondjuk olyan, akit egy közösséghez tartozás parancsa sem tud rávenni, hogy a nyájjal együtt kivonuljon a parlament üléséről, ha ott az ország legitim miniszterelnöke emelkedik szólásra. Gyurcsány Ferenc, akiről most hirtelen megtudjuk, hogy Pálinkás jó kapcsolatot ápol vele, csakúgy, mint a kormány más tagjaival, és hogy a kivonulások pusztán a parlamenti koreográfia részei voltak.
Közös vacsoráról és annak menüjéről egyelőre nincs hír.

R. Székely Julianna 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!