Egy választópolgár elvárásai

Többet attól, akire (vagy ha „listás”, akkor pártjára) szavaztam, és kevesebbet, akire nem? A kérdésre magamban először azt mondom, hogy minden országgyűlési képviselőtől ugyanannyit várok el, egyforma mércével mérek. Némi gondolkodás után, árnyaltabb a válasz, mert úgy érzem, valami (bár távoli) összefüggés van választásom és képviselőm viselkedése közt. Ha valami rosszat cselekszik, azzal engem is érintetté tesz. Következésképpen nekem azon elsők között kellene lennem, akik őt kérdőre vonhatják.
Ha bűncselekmény alapos gyanúja miatt kiadatási, majd büntetőeljárás indul, az nem zárja ki, hogy a képviselő (akadályoztatása esetén pártja vezetőinek) kötelessége elsőként az őreá szavazóknak számot adni, mert amikor őt elfogadtuk és megválasztottuk, ezzel mintegy felelősséget vállaltunk érte. A politikai ellenfél úgysem „csak” az ő „viselt dol-
gait” veri nagydobra, hanem választóinak elveit, értékítéletét és becsületét is sárba tapossa.
A napi politika a lehetőségek felismerésének és kiaknázásának praxisa. Ehhez képest első alapelvem, hogy a képviselő a közjó megteremtésére irányuló politikát érdemben befolyásoló közgazdasági, jogi és politikai tényezőket naprakészen ismerje, és az ő közegében (frakciójában, bizottságában) jobbító intézkedéseket kezdeményezzen. A „közjó” fogalma tartalmilag definiálhatatlan, ám azt a minimumot tudjuk róla, hogy a népesség többségének – József Attila szavaival élve – az „ehess, ihass, ölelhess, alhass” (sajnos mindenkire vonatkoztatva nem folytathatom azzal, hogy „és a mindenséggel mérd  magad”) követelménye feltételeinek, és a fejlődés lehetőségeinek megteremtése minden mást megelőző prioritásként szerepel benne.
Elvárási alapelveim közt második tétel, hogy a képviselő függetlenítse magát minden, a törvényhozás folyamata szempontjából idegen befolyástól. Sajnálatos tapasztalaton alapuló tény, hogy a személyes, anyagi természetű meggondolások gyakran az első helyen szerepelnek a lehetséges befolyásoló tényezők között. A személyes haszonszerzés azon túl, hogy valószínűleg jogszabályba ütközik, torzítóan hat a törvényhozásra. Elvonja a képviselők figyelmét kötelezettségeiktől, alapvető „hivatali feladataiktól, és kioltja a „közjó” iránti elkötelezettséget. Kellenének a haszonszerzés elleni szigorú szabályok. Arra kellene motiválni – akár szorítani – a képviselőket, hogy ne azokra az előnyökre koncentráljanak, amelyekre ők maguk, legjobb barátaik vagy a hozzájuk legközelebb álló „ügyek” szert tehetnek.
Harmadik alapelvem a korrektségen, mint értéken alapszik. Megkövetelhető a képviselőktől, hogy teljesítsék a törvényhozás legfontosabb, s egyedüli intézményével szembeni kötelezettségeiket oly módon, hogy közben ne sértsék meg kollégáik személyiségi jogait. A korrektség a törvényhozás intézményének alapvető érdeke. Ennek kapcsán sajnos még nem hallottam megemlíteni, hogy a képviselőknek olyan kötelességeik vannak, mint a fair play elvének betartása, vagyis az, hogy az illető ellátja a törvényhozás feladatainak rá eső részét. „Bejár” a Házba, igazolatlanul nem marad távol, nem vonul ki, részt vesz a bizottsági munkákban, a járandóságokat, költségtérítéseket és egyéb hivatali szolgáltatásokat csakis a megszabott mértékben, számviteli, adóügyi szempontból rendben lévő bizonylatokkal számolja el, s veszi fel. A hivatali szolgáltatásokat (bérmentesítés, a dolgozók munkája) kizárólag hivatalos ügyeiben használja. Eleget tesz az Országgyűlés méltóságát védő írott és íratlan szabályoknak. Tiszteletben tartja a végrehajtói (kormányzati), illetve a bírói hatalom jogos érdekeit. Évente beszámol választóinak tevékenységéről, elszámol választási programjának időarányos részével. A képviselőknek tudniuk kell, hogy sok hétköznapinak tűnő cselekedetük is ugyanúgy képes aláásni a választópolgárok az országgyűlés erkölcsi integritásába vetett hitét, mint egy-egy honatya által okozott botrány, vagy a költségtérítés felmarkolása a számviteli törvénynek megfelelő bizonylat nélkül.
Negyedik alapelvem – ami megerősíti a másodikat – az elszámoltathatóságon, mint értéken alapszik. Megköveteli, hogy a képviselők cselekedeteikkel megteremtsék és megtartsák saját tevékenységük és a törvényhozási folyamat iránti közbizalmat.
Ha a törvényhozók megmutatnák, hogy képesek a törvényhozási etika elveit egyetértésben (mielőbb!) kimunkálni, majd követni és betartani, akkor mintegy biztosítékot adnának arra, hogy korrekt módon a közjóért, és nem holmi egyéni vagy pártérdekekért hoznak döntéseket. Ha mi, választópolgárok kapunk ilyen biztosítékokat, akkor hajlamosabbak leszünk arra, hogy ne vonjuk kétségbe a képviselők etikus magatartását, és cselekedeteik mozgatórugóit. Akkor a jövőben is számítunk rájuk.

Dr. Györky Zoltán, Kaposvár

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!