Anyává lenni  megértő és elfogadó szeretet

De lehet, hogy fellázad egyszer. Ahogy az anyák is fellázadnak. Lehetséges egyáltalán, hogy egy anya fellázad, otthagyja gyermekét vagy kirúgja a házból? Az anyai sors mindig csak a tűrés, a szenvedés? Boldog és örömteli pillanatokban, napokban is bővelkedik egy anya élete, de attól a perctől kezdve, hogy megszületett a gyermeke, a tudata mélyén folyamatosan ott az aggodalom, a féltés és persze a megértő és elfogadó szeretet. És ha a gyerek bármit tesz is, az anya csak nyel és nyel, legfeljebb szól, de többnyire marad és tűr. Vannak olyan anyák is, akik otthagyják, kidobják, elássák  gyermeküket, de szerencsére nem ez a jellemző. A többség vállalja.
Évente 58 000 fiatal lány és baba érintett potenciális krízisterhességben. Évente 14 000 fiatal leányanya szül gyereket. Évente 15 000 abortuszra kerül sor fiatal lányok magzatainál. Jó, hogy hazánkban a leányanyáknak is van hova menniük. 1519 Budapest, Pf. 428.  Telefon: 06 20 9583706  www.lea.hu

 Az anyaság becsülete
Bár a magzat elvételét majd’ mindenki súlyosan elítéli, ugyanők az anyaságot nem becsülik. Ki lehet ma büszke az anyaságára, ha megpillantja magát a körülötte lévő arcok tükrében? Kit kísérnek elismerő pillantások ha nemcsak a nőt, hanem az anyaságot is szeretné kiteljesíteni önmagában?

Befogadás
Az anyává válás első állomása  a befogadás. Az élet befogadása, a megtermékenyülés természetes módon manapság egyre nehezebb. Már egész meddőségi ipar alakult ki.
A női agy évmilliók során arra specializálódott, hogy képes legyen termékenységét a kül- és belvilági feltételeknek megfelelően szabályozni. Olyan szűrőmechanizmusok alakultak ki, amelyek az észlelt táplálék- vagy biztonsághiány esetén gátolják a megtermékenyülést, az embrió megtapadását, végső eszközként vetélés, koraszülés következik be.
Várandóssága alatt az anya nemcsak ahogy él, táplálkozik, hanem ahogy gondolkodik, aggódik, az is kihat a születendő magzatra. Ha a mama bekerül az orvosi gépezetbe, se szeri se száma az anya és magzata biztonságáért levő vizsgálatoknak. Csodálatos, hogy a modern technikai eszközökkel mennyire figyelemmel kísérhető a magzat fejlődése, ám éppen ezáltal néha indokolatlan félelmeket keltenek a kismamákban, ami mindkettőjük számára káros lehet. Egészséges nőt mért kell havonta ultrahangozni, manuálisan megvizsgálni? Fel sem merül senkiben, hogy ha egy természetes folyamatot állandóan ellenőriznek, bolygatnak, az előbb-
utóbb rendellenességgel válaszol? A szüléseknél már beigazolódott: ha a természetes folyamatba beavatkoznak, komplikációk léphetnek fel.
Kisiskolásként babot kellett csíráztatnom itatós papír között. Az a bab, aminek minden nap nézegettem a fejlődését, satnyább lett, mint az, amit a földbe dugtam és csak locsoltam. Pedig a babomat nem is ijesztgettem. Sajnos egyre több a vizsgálati eredmények miatt szorongó kismama. A félelem a legbénítóbb érzelem! A kínai orvoslásban a félelmet a veséhez kapcsolják. A vese nemcsak életfontosságú méregtelenítő szerv, hanem a reproduktív szerveket is ellátja energiával. A félelem hatására gyengül az energia, rendellenességek alakulhatnak ki, és nem csak lelki síkon.
Háborítatlan érkezés
Aztán elérkezik a nagy nap! Manapság a szülés biztonságosabb, mint valaha, sok nő mégis lesújtó tapasztalatokat szerez, amelynek életük végéig kísértik őket. Az anyává válás kórházi, technokrata kultúrában zajlik, és gyakran félelmet keltő megpróbáltatás lesz belőle. Volt olyan kórház, ahol a szülő nőt néhány éve még lekötözték, pszichológiai „agymosás” után kinyilvánították felettük az orvosi és technikai rituális hatalmat. Ez még akkor is megtörténhet, ha a fájdalmat epidurális érzéstelenítéssel uralják, ha képek díszítik a falat, virágos függönyök az ablakot, mintás a takaró az ágyon – még akkor is, ha a nőket meggyőzték arról, hogy volt választási lehetőségük, és hogy szabadon hozhattak döntéseket.
A szülés intenzív és intim élmény. Medikalizált vezetése ennek ellenére nyilvános hellyé teszi a szülőszobát: a nő nemi szerveit közszemlére állítják az arra járó munkatársak előtt, orvostanhallgatók nézik őket, ismeretlenek vizsgálják és értékelik a szülés folyamatában elért haladásukat, a szülésükről szóló dokumentációt pedig műszakról műszakra adogatják egymásnak a teamek. Vadidegen emberek jöhetnek be a szobába, akik egyszerűen bejelentik, hogy „most megvizsgálják”, majd kesztyűs kézzel a hüvelyébe nyúlnak. Ez a rendszer elbizonytalanító, megalázó és félelmet kelt a nőkben. Ám a gondozás felaprózottsága nemcsak kellemetlen, hanem veszélyes is: olyan körülményeket teremt, ahol az anyák könnyebben lesznek zaklatottak, méhtevékenységük lanyhul, a szülés pedig lelassul. És ezekért az eseményekért senki sem vállal személyes felelősséget.
Minden nő ősanya és tudja: neki az a jó, ha befelé figyelve engedi a maga útján a világ legtermészetesebb folyamatát. Nem kell beavatkozni. A fogantatás általában könnyű, csodálatos, boldogító érzés. A szülés is ilyen extázis. Ám ahogy lehet erőszakkal, kínokkal megfoganni, lehet erőszakkal kísérve szülni is.
Ajánlom ezért minden jövendő anyának és nagymamának Sheila Kitzinger magyarul most megjelent könyvét: A szülés árnyékában. Katarzis vagy krízis.
A szülés szabad és ösztönös, saját ritmusa van. Az esetek többségében ez így is működik (működhetne!) – ha az anya bízik önmagában és a körülötte lévőkben, ha a szülés intim, nyugodt környezetben háborítatlanul zajlik.
Aztán megérkezik a gyermek, és kezdődik a nevelés gyönyörűségesen nehéz folyamata, amely mindkét fél részéről edzéshez hasonlítható leginkább. Ez a táplálás folyamata mind testi, mind lelki szinten. Ahogy a kicsi naggyá lesz, szinte törvényszerűen szembefordul szüleivel, hogy le tudjon válni róluk. Ezt a folyamatot is ki kell bírni ép ésszel és szívvel.
A harmadik állomás, az elengedés talán a legnehezebb. Nemcsak azt jelenti, hogy külön lakjunk, hanem azt is, hogy rájöjjünk: a gyermekünk nem a tulajdonunk, nem a meghoszszabbított részünk. Különálló égitest, akinek megvan a saját útja, ami sok esetben  nagyon is különbözik a mienktől.
Le kell tennünk minden elvárást és előfeltételezést, minden ragaszkodó vágyat és sóvárgást utánuk. El kell tudnunk fogadni, sőt elő kell segítenünk azt, hogy induljanak el a saját útjukon, a saját pályájukon.

Szavak a férfiakhoz
Köszönjük, hogy anyává lehettünk. Ti vagytok a Nap, mi, nők a Hold. Fényünket, hogy ragyoghassunk, tőletek kapjuk. Lelketek legmélyén tudjátok, hogy mi vagyunk az erősebb nem. Köszönjük, hogy elfogadjátok kényeskedésünket, hisztinket, gyöngeségünket – mind nektek szól, hogy vegyetek észre bennünket. Nemcsak annyi a szerepetek, hogy általatok váljunk anyává, hanem az is, hogy  ti gondoskodó, családfentartó édesapákká váljatok. Köszönjük nektek, akik még maradtatok.
Köveskuti Tünde

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!