Kolonics György, az elnyűhetetlen

Miként került kapcsolatba ezzel a sportággal?
– Általános iskolában testnevelő tanáraink azt mondták, hogy mindenkinek valamilyen sportágat kell választani. Mivel néhány barátom már a Dunára járt,  a Szpariba velük mentem, és első alkalommal egy kenuba térdepeltettek be, az úgynevezett indiánok közé, és mivel gyerekkoromban szerettem az indiános filmeket és könyveket, ott ragadtam.
Hamar észrevették, hogy érzéke van ehhez a sportághoz?
– Azt éppen nem mondhatom, nem tartoztam a kiugró tehetségek közé. Hosszú éveknek kellett eltelniük ahhoz, hogy úgy érezzem, jó döntést hoztam, amikor a vízre szálltam.
Mikor nyerte élete első versenyét?
– 1982-ben kezdtem el lapátolni, és erre csak 87-ben került sor, egy 2000 méteres egyéni versenyt sikerült nyernem.
Minden sportoló egyéni sikerekre vágyik, ezzel szemben ön mind a kettőbe belekóstolt, hiszen csapathajóban is számos alkalommal diadalmaskodott. Melyik áll közelebb a szívéhez?
– Természetesen én sem vagyok az alól kivétel, hogy az egyéni siker az a legnagyobb. De soha nem foglalkoztatott, hogy egyéniben vagy csapathajóban végzek-e az élen. Nagyon érdekes a pályafutásomban az, hogy például világbajnokságon soha nem sikerült nyernem egyéni számban, mindegyiket vagy kettes, vagy négyes hajóban szereztem.
A legnagyobb sikereit a páros „csónakban” aratta. Hány partnerrel evezett együtt, mióta vízre szállt?
– Gyorsan egy kis fejszámolást kell végeznem, ha jól emlékszem, akkor tíz társam is volt, amióta versenyzem.
Kivel érte el első sikerét?
– Lengyel Viktorral  még  az ifik  között sikerült először nemzetközi versenyre kijutni.
Mikor került össze Horváth Csabával, akivel éveken keresztül uralták a kettes kenu számait?
– Ha jól emlékszem, erre 1992-ben került sor, amikor Csaba és edzőm, Ludasi Róbert összedugta a fejét, hogy velem lapátoljon. Jó döntés volt, hiszen 1993-tól 99-ig több világ- és Európa-bajnoki címet szereztünk közösen.
Sokan úgy vélték, hogy 96 után 2000-ben is verhetetlenek lesznek az olimpián. Aztán nem így történt.
– Egy kicsit döcögött a hajónk 2000-ben, ezért aztán úgy döntöttem, hogy a sydneyi olimpiára az egyes kenuszámra készülök fel. Akkor még nem tudtam, hogy mi lesz a vége, és ma már boldog vagyok, hiszen egyéni aranyérmet szereztem.
Az 500-as, vagy az 1000-es párost szereti jobban?
– Mondhatnám azt is, hogy amelyik az adott pillanatban jobban megy, de szívemhez közelebb az 500 méter áll.
Az utóbbi években újra sikert sikerre halmoznak új párjával, Kozmann Györggyel. Nehéz volt összeszokniuk?
– Hála istennek hamar megéreztük egymás ritmusát, ami világbajnoki címeket is hozott a számunkra.
Az olimpia előtt lát-e olyan egységet, amelynek előre oda lehetne adni az aranyérmet, mert annyival jobb a másiknál?
– Jelenleg számos fiatal új duó van vízen, de ott vannak az idősebbek is. Jelenleg közöttünk nem akad olyan, aki biztos nyerő, 4-5 olyan páros van, amelynek győzelme nem lenne meglepetés, hála istennek ezek közé számítunk mi is. De egy pillanatnyi megbillenés, egy rossz húzás, az romba döntheti négy év munkáját.
Nem tartozik a fiatalok közé. Akad-e még olyan valaki a vízen, akivel annak idején szinte együtt kezdett?
– Igen, a német Andreas Dittmer, aki hozzám hasonlóan számos olimpiai és világbajnoki aranyéremmel rendelkezik. Ő is túl van már a 35. életévén.
38 éves. Bírja még erővel?
– Fejben és hozzáállásban nincs gond. Mert még ma is szeretem azt, amit csinálok, nem tartom munkának még az edzést sem. De bizony az izmok néha hamarabb elfáradnak, meg aztán hosszabb idő kell már a regenerálódáshoz. De ha nagy a cél, akkor felejtek minden kort, fáradtságot, és csak egy cél lobog a szemem előtt, hogy megfelelően szerepeljek.
Mikor lesz az idei első versenye?
– A jövő héten, a milánói  kontinensviadalon kezdjük Kozmann Gyurival az idényt.
 Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!