Mustáros hering viking hagymával
A reptérről gyorsvasút vitt a központba. Az ezüstszínű csodamasina az ázsiai és a francia villámvonatokra emlékeztetett. Kényelmes ülések, tévé, poggyásztartó, minden automata. A pályaudvarnál építkezés zajlik. Egy tigris szobrát minden oldalról markológépek veszik körül, kotorásznak az árokban. Átvergődve a munkaterületen eljutottunk a legfontosabb utcához, a Karl Johans gatéhoz. Így ejtik, „gate”, a norvég németesebb az angolnál. Itt kezdődnek a drága üzletek, ez a sétálóutca köti össze a pályaudvart a kastéllyal. Közben bal kéz felé a parlamentet látjuk, utána a nemzeti színházat, jobbra pedig az oslói egyetem neoklasszicista épületét. Negyven perc, és láttuk Norvégia szívét. Persze akkor ennyi idő, ha nem megyünk be a remek kávézók egyikébe, vagy nem vásárolunk semmit. A termékek jó minőségűek, érthető módon főleg a kabátok, a sálak, a sapkák. Viszont a magyar pénztárcához képest minden drága, egy komolyabb gumicsizma száztízezer forint. Sarki nyúl kidolgozott prémecskéje ugyanakkor már hatvanezerért a nyakra tekerhető.
A palotához pont őrségváltáskor értünk. A fiatal katonák egyike még ránk is mosolygott, ez a világ nem olyan szigorú, mint az angol palotaőröké. Ezen felbátorodott néhány francia turista, és beálltak az ideiglenesen üresen maradt őrbódéba. Ezzel azonban átlépték a tűréshatárt, úgyhogy odaszaladt az egyik norvég katona, és elkergette őket. A palotát hatalmas park veszi körül. Amúgy is tele van Oslo zöldterülettel, nem csoda, hogy remek a levegő. Ilyenkor májusban este tízkor még világos van, a nap pedig háromkor kel, cserébe télen alig négy óra a nappal. Észre sem vettük az egyik kávézóban, hogy már rég ágyban lenne a helyünk. Kint világos volt, bent pedig remek hangulat. A kávéház-étterem-diszkó belső terme egy tengerpartot formázott, nyugágyakkal, hintákkal, szörfösökkel. Jobb is itt fürödni képzeletben, mint a hétfokos tengerben.
Az éttermek na-gyon jók Oslóban. Első nap betértünk egy olyan helyre, ahol ezernyi régi csecsebecse ékesítette a mennyezetet. Volt ott régi babaház, bicikli, hinta, fakutya, kishajó, még felsorolni is fél óra lenne a sok dolgot. A falakat régi iskolás könyvek részletei borították, meg híres plakátok. Kemény munka lehetett összeszedni. Az étlapon norvég különlegességek, és bécsi szelet. Rendeltem egy „vínersniccelt” is, borsóágyon hozták, félcentis panírral, kukoricát adtak hozzá. Annál finomabb volt a mustáros hering, viking hagymával. A heringet jellemzően négyféle módon készítik el, és főleg előételként fogyasztják – bár ettem ilyet reggelire is. A legfinomabb a mustáros hering, aztán a majonézes hering, de kínálnak paradicsomos heringet és ecetes heringet is. Ez utóbbi csak akkor jó szerintem, ha nem túl édes az ecet. Mindenesetre az oslói éttermekben csak egy dolog idegesítő: amikor hozzák a számlát, és az amúgy is nagynak tűnő összeget még meg kell szoroznunk nagyjából harminccal, hogy átszámoljuk forintra.
Kiss Róbert Richard
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!