Szempont
A riporter a Golan-fennsíknak nevezett putrivilágban, kilátástalan nyomorban, víz, villany és fűtés nélküli viskókban élő cigány családokat mutatott be, akiknek „szociális alapon” ledózerolták viskóikat, és beköltöztették őket a közeli faluba, Garaboncba, megpróbálva a közösség részévé tenni őket. A családok önkormányzati bérlakásokban laknak, és öt évig fizetniük kell a számlákat, el kell tartaniuk magukat – ehhez szakmát is tanulnak –, hogy tulajdonba kapják a lakást. Az országban 540 ilyen nyomortelepen százezer ember él, és eddig 35 Golan-fennsíkot dózeroltak el – ha ebben ütemben halad a program, még ötven évig tart a nyomortelepek felszámolása.
Megrendítő volt, hogy akármilyen iszonyú körülmények közt is laktak, a családok elsiratták otthonukat, s talán őseik nomád életét is, melybe már nincs visszaút. Láthattunk egy tíz évvel ezelőtti felvételt ugyanezekről az emberekről, miközben kormányok és szociális miniszterek mentek-jöttek, de az ő nyomoruk mit sem változott. „Ilonka néni két gyereket nevelt fel ebben a lyukban… Ez a tíz évvel ezelőtti felvételen látható fiú ma, kapaszkodjanak meg, főiskolára jár. Innen, a Golan-fennsíkról” – rázta meg a riporter a képek láttán szánakozó, s közben talán az előítéleteikkel küszködő nézőket. Kifejezetten tetszett, hogy egy roma riporter készítette az anyagot. Személyessége számomra a bátorság és a bizalom jele volt.
A riportban csak nagyon finoman volt odapöttyintve, hogy mit szólnak a falusiak a befogadottakhoz, pedig a témában nagy hagyománya van a szalonképtelen véleményeknek. A polgármester csak sok sikert és jó életet kívánt az ünnepélyes lakáskulcsátadón. Egy idős nénike nem bánta, hogy a romák beköltöznek a faluba, mert ismeri az egyik családot, a családfő anyjával együtt is dolgozott. Innen 140 kilométerre, Váralján nem ennyire befogadóak. Valaki népszavazást kezdeményezett, talán az nem tetszik neki, hogy a falu 54 millió forintot nyert pályázaton „a cigányoknak”. Egy asszony panaszkodott, hogy ő albérletben lakik, de hiába fordulna az önkormányzathoz, neki nem adnának lakást. „Nem volna nyugodt a lelkiismeretem, ha nem ragadtuk volna meg ezt a lehetőséget” – mondta a váraljai polgármester, aki hisz az ügyben, bár ez az állásába is kerülhet. A szociális minisztérium osztályvezetője a józan észre próbálva hatni úgy beszélt, a telepek felszámolása közös érdekünk, befektetés a jövőbe, hogy ezek a kirekesztett emberek a társadalom tagjai, adófizető polgárok legyenek.
Bert Hellinger pszichoterapeuta, a családállítás elméletének kidolgozója azt mondja, a családi összetartozás fontos része, hogy a család minden tagja ugyanúgy a családhoz tartozik, és mindenkit tisztelet illet. Ha ezt a tiszteletet nem adják meg valakinek, és megtagadják, igazságtalanul kizárják, kivetik a családból (a faluból, a közösségből, a közügyekből...), annak súlyos következményei lesznek a következő generációkban, mert sorsuk megismétlődik. Egészen addig, míg vissza nem fogadja őket a közösség, elismerve, hogy ők is hozzájuk tartoznak. Szerintem ez az emberi közösségekben, mint nagy családokban ugyanígy érvényesül, ezért nem csak szociális jelentősége van annak, hogy ezek a családok beköltözhettek a faluba. Talán lesznek olyanok is, akiknek nem sikerül beilleszkedni – bár a riportban azt mondták, eddig mindenki teljesített minden vállalt feltételt, még egyetlen befizetetlen számla sem volt –, de mindenképpen többen lesznek, akiknek megváltozik ezzel az élete, és már más sorsot fognak örökül hagyni utódaikra.
Akárcsak Berkes Béla, aki a riport végén elmondta, ő is ilyen faluszéli putrisor viskójába született, és itt is élt, amíg gyerekkorában be nem költözhettek a faluba. „Önmagában a gettón kívüli élet egészen új lehetőségeket nyitott meg előttem. Ha annak idején valamiért mégsem sikerült volna beköltöznünk, akkor most nem állhatnék itt, és nem mondhatnám azt, hogy a Szempontban Berkes Béla riportját látták.” Ez már legalább egy jó indok, hogy adjuk egy esélyt a cigányságnak.
Bálint Orsolya
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!