Pálinger Katalin idestova több mint egy évtizede védi a magyar válogatott kapuját, és a világ egyik legjobb kézilabdás hálóőrének tartják. Nem véletlenül. A támadók keze számos esetben megremeg, amikor rálövik a labdát, mert tudják, hogy Kati a legtöbb alkalommal hárítani tudja a lövésüket. Ez eredménylistáján is megmutatkozik, hiszen tagja volt az Európa-bajnok csapatnak, és szintén ott volt, amikor együttesünk az olimpián és a világbajnokságon is egyformán ezüstérmet szerzett. Négyszeres magyar bajnok, s harmadik olimpiájára készül a győri Audi ETO együttesének kiválósága.
– Úgy mondhatom, hogy eddigi pályafutásom Győrtől Győrig tart, hiszen itt, a Rába-parti városban ismerkedtem meg ezzel a játékkal. Testnevelő tanárunk az általános iskolában kézilabdacsapatot szervezett, és megkérdezte, kinek lenne kedve a kapuba állni. Meglepő módon az osztálytársaim közül szinte mindenki feltette a kezét, köztük én is, és nem tudom, hogy minek köszönhetem, de rám mutatott, és azt mondta, Kati, te leszel a kapus.
Rögtön kitűnt, hogy érzéke van ehhez a poszthoz?
– Bármily furcsán hangzik, annak ellenére, hogy sohasem próbáltam, már az első alkalommal szinte ösztönösen védtem a kapura dobott labdákat.
Hány évesen lett igazolt játékos?
– A suliból szinte egyenes utam vezetett az ETO együtteséhez, 14 évesen igazoltak le.
Hány évesen játszotta élete első NB I-es meccsét?
– Soha nem felejtem el, a Szekszárd ellen mutatkozhattam be 16 éves koromban.
És a válogatott mezt mikor húzhatta fel?
– A 97-es világbajnokságon kerültem először a nemzeti csapatba, igaz, csak harmadik kapusként, és egy alkalommal kaptam lehetőséget.
Mikor sikerült megszereznie első világversenyes helyezését?
– Arra egy évvel később került sor, amikor a kontinensviadalon a harmadik helyen végeztünk.
Azóta számos alkalommal védte a nemzeti csapat hálóját. Melyik mérkőzés az, amely örökre megragadt önben?
– Hála istennek több olyan meccsen is a pályán voltam, amely emlékezetes a számomra, de a legcsodálatosabb az a 2003-as világbajnoki döntő volt, amelyet Horvátországban vívtunk. Annak ellenére, hogy kicsúszott a kezünk közül az arany, a hazulról érkezett szurkolók olyan varázslatos hangulatot teremtettek a számunkra, amilyenben se addig, se azóta nem volt részünk.
Régi labdás mondás, ha valaki egy csapatot épít, azt úgy kell kezdeni, végy egy jó kapust. Mit tart az erényének?
– Talán a reflexem az, mivel hallatlan gyorsan tudok reagálni a lövésekre.
Ha már a lövés szót szóba hozta, félt már a kapuban, és milyen sebességgel érkezhetnek a labdák?
– Hála istennek még soha nem féltem, mert szinte természetesnek tartom, hogy védenem kell. Egyébként volt már olyan világverseny, ahol mérték a lövések gyorsaságát. Nem egy alkalommal 100 kilométer/óra feletti sebességgel vettek célba.
Egy kapus életében nemcsak felemelő pillanatok, hanem nagy potyagólok is szerepet játszanak.
– Aki a háló előtt áll, annak tisztában kell lennie azzal, hogy bizony néhányszor potyagól is kerül a hálóba.
Nagy gondban volt a válogatott az elmúlt időszakban, mert egyenes ágon nem tudta biztosítani a helyét, már ami az olimpiai szereplést illeti. Nemrég a pótselejtezőn vívták ki a repülőjegyet. Nagy volt a drukk?
– Természetesen, mindnyájunkat kicsit megfogott, hogy nem sikerült pótselejtező nélkül kijutni Pekingbe. Ezért ha lehet, az egész csapat maximálisan koncentrált, nehogy az a szégyen érjen minket, hogy nem lehetünk ott Kínában. Szerencsére a romániai selejtezőn sikerült kivívnunk az indulás jogát.
A labdás sportágakban, ahol kapus van, gondolva itt a vízilabdára, a labdarúgásra és természetesen a kézilabdára, léteznek büntetők. Sokak szerint lehet védeni, mások szerint pedig csak rosszul lehet lőni. Véleménye szerint lehet védeni a 7 méterest?
– Meglehet, másokkal szemben áll az én véleményem, de én úgy érzem, igenis lehet védeni a büntetőt. Kézilabdában talán a legkönnyebben, mert a focira átnézve, ott szerintem csak rosszul lehet rúgni.
Ha körbenéz a pekingi részt vevő csapatok háza táján, miként ítéli meg az esélyeket, és akad-e olyan gárda, amely abszolút esélylyel készül az ötkarikás játékokra?
– A jelenlegi ellenfeleket mind jól ismerjük, mert mindegyikükkel megmérkőztünk már az elmúlt évek során. Úgy ítélem meg, hogy öt olyan csapat akad, amelynek végső sikere nem okozna meglepetést. Ezek közé tartozunk mi is, az oroszok, a norvégok, a románok és a franciák, akik akár nyerhetnek is.
Idestova 15 éve áll magas szinten a kézilabdakapu előtt. Meddig lehet ezt csinálni?
– Természetesen egy idő után az ember elfárad. Volt már olyan is, hogy azon gondolkodtam, abbahagyom, de mégis maradtam. Sokak szerint jelenlegi korom a legideálisabb ennek a posztnak a betöltésére, ahol én szerepelek. Most úgy érzem, hogy további szereplésem a pekingi játékok eredményének függvénye lehet.
Ha van szabadideje, azt mivel tölti a legszívesebben?
– Igen sűrű a programunk, hiszen bajnoki és nemzetközi klubmeccsek, ezen felül a válogatottban való szereplés az, amely egyelőre kitölti szinte minden időmet. Ha mégis akad egy kis szabadság, azt szívesen töltöm a családommal, a barátommal, és a legújabb szerzeménnyel, egy öt hónapos, Tóbiás névre hallgató bolognese kiskutyával.
Sok kapustársa büszkélkedhet olyan bravúrral, hogy betalált már az ellenfél hálójába. Ez sikerült már Pálinger Katalinnak is?
– Egyelőre csak kaptam, de lőni még nem lőttem gólt. Remélem, ami késik, az nem múlik. Igaz, néhányszor én is megpróbáltam, amikor az ellenfél kapusa jóval kijjebb állt, hogy indítás helyett bevegyem a hálót, de ez eddig még nem sikerült.
Mivel lenne elégedett Pekingben?
– Hogy jobban szerepeljünk, mint ahogy Athénban sikerült.
Ha kimegy a konyhába, ott is olyan „bravúrokra” képes, mint a kapuban?
– Ami késik, az nem múlik.
Fluck Miklós
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!