Vége a fuvarozás idilli állapotának

–Valóban, másfél hete egy szakmai konzultáción – gyakorló vállalkozók és szakmai képviselők előtt – arról beszéltem, hogy a tárgyalások eredménytelensége esetén mit is kellene tennünk első körben – így Peredi Péter, a FUVOSZ főtitkára. – Azt mondtam: ha nyomást kellene gyakorolnunk, akkor a szabad szállító kapacitást, amelynek nincs lekötött fuvarja, s nem követ el szerződésszegést, ha a garázsban, a telephelyen marad, egyszerűen nem kellene elindítani. Ettől elvben az várható, hogy bizonyos áruk nem jutnak el egyik helyről a másikra, ami rádöbbentheti a társadalmat, hogy közúti személy- és áruszállítás nélkül nem létezik nemzetgazdaság. Ám ez csak egy vélemény volt a részemről, és a demonstrációról nem született sem akkor, sem azóta semmiféle döntés. Tehát az, hogy lesz ilyen demonstráció – eddig alaptalan állítás. Nekünk is a tárgyalás folytatása az érdekünk, mert bármilyen demonstráció – kivéve, ha szalagot vagy plakátot tesz a fuvarozó a kocsijára – többletköltséggel jár, s hátrányokat okoz az áru- és személyszállítóknak. Bízom benne, hogy nem is lesz rá szükség.
A Pénzügyminisztérium álláspontját firtató kérdésünkre a tárca sajtóosztálya így válaszolt: – Az uniós irányelvek miatt nincs lehetősége a Pénzügyminisztériumnak áfát csökkenteni. A jövedéki adót pedig nem áll szándékunkban a 2003-as szint alá csökkenteni  – ugyanis 2002 óta nem követi az inflációt sem, ami példa nélküli. A kormány azonban érzékelte az elmúlt hetek jelentős üzemanyagár-emelkedését, így gyors lépésekről döntött. Ennek szellemében kedden megkezdődtek a tárgyalások a Pénzügyminisztériumban, hiszen fontosnak tartjuk átfogóan megvizsgálni, elemezni, milyen intézkedésekkel javítható a fuvarozók vállalkozási környezete. A felek megállapodtak arról, hogy a megbeszéléseket a közeljövőben a legfontosabb témakörökben szakértői szinten folytatják. Arra törekszik a pénzügyi tárca, hogy a szükséges jogszabály- és törvénymódosítások kormány-előkészítése után azokról még a parlament őszi ülésszakán döntés születhessen.
– A gázolaj drágulása az elmúlt fél évben minden másénál erősebb volt, fejtegeti Hegedűs Miklós közgazdász, a GKI Energiakutató Kft. igazgatója. – S nemcsak a kőolajár gyors emelkedése miatt, hanem azért is, mert az üzemanyag-fogyasztáson belül nőtt a gázolaj részaránya, amit a kínálati oldalon nem kísért növekedés. Hiány keletkezett. A gázolaj tavalyi átlagára tonnánként 700 dollár volt, a legfrissebb jegyzés szerint pedig 1201 dolláron áll – a soha nem látott növekedés 70-80 százalék! Ez pedig elsősorban a közúti fuvarozókat érinti. A piacgazdaságokban – nálunk is – természetes, hogy egy-egy költségelem növekedését nem mindenki tudja automatikusan továbbhárítani, érvényre juttatni az áraiban. Éles a verseny, s nehéz kiszámítani, mennyire gyűrűzik tovább ez az árnövekedés. Csak az biztos, hogy átrendezi majd a fogyasztást; sokan meggondolják, hogy kell-e nekik annyi közúti fuvar, mint eddig, vagy inkább vasútra terelik a szállítást, esetleg közelebbi áruk után néznek. Az effajta átstrukturálódás a piacgazdaság logikájának egyik fő eleme. A magyar gázolaj árszintje nagyjából megfelel az európainak, a közúti fuvarozók költségei, adóterhei is kiegyenlítettek az EU tagországokban. Ezért, a versenysemlegesség miatt írja elő az unió törvényben a jövedéki adó mértékét, amelyből itt sem lehet engedni. Tudom, hogy fájdalmas tudomásul venni, de előre látható, hogy ez az átstrukturálódás oda vezet majd: azok, akik valamikor valamiért – talán kispénzű kényszervállalkozóként – fuvarozóvá váltak, nem biztos, hogy húsz év múltán is azok maradnak. Ma is több mint százezer szénbányász lenne Magyarországon, és nem néhány ezer, ha az átstrukturálódás nem zajlott volna le ebben az ágazatban. A fuvarozók között élesedő versenyre számíthatunk, amiben lesznek, akik alulmaradnak. A közúti árufuvarozás az elmúlt években nagyon gyorsan nőtt világszerte, s eddig a kevésbé versenyképesek is megtalálták a megélhetésüket. Ám úgy tűnik, ennek az idilli állapotnak most vége szakad. Nemcsak nálunk, az EU-ban másutt is. Ám az unión kívül vannak országok, ahol kevesebb a teher a fuvarozáson vagy olcsóbb az üzemanyag, mint Oroszországban, Ukrajnában. Remélem, az államban föl sem merül, hogy ideiglenesen – mert hosszú távra úgysem lenne ez megoldás – mesterségesen mentőövet dobjon ennek az ágazatnak. Ezzel csak átmenetileg juttatná lélegzethez a fuvarozás versenyképtelen részét. S nagyon nagy áron! A földgáz-ártámogatás bebizonyította: így fölöslegesen növelik az állami kiadásokat, s a fedezetüket – a földgáz esetében évi 200 milliárdot – csak úgy lehet előteremteni, ha újabb bevételekre tesz szert a büdzsé – miközben mindenki adócsökkentésről és a költségvetési hiányok leszorításáról beszél. – Magyarán: máshonnan kellene a kieső summát pótolni; a kabinet akkor segíthetne a fuvarozókon, ha másokra pluszterhet ró. Ez pedig nem méltányos, hisz’ sokan már egyáltalán nem terhelhetők tovább, és közgazdaságilag is hibás. Amint az is téves megközelítés, hogy az üzemanyag növekvő áfabevétele fedezné egy ilyen lépés költségeit; az árnövekedés hatására várhatóan csökken az üzemanyag-fogyasztás és így legfeljebb szinten marad a belőle várható áfabevétel. Tavaly a hazai benzinfogyasztás már csak 1 százalékkal nőtt, a gázolajfogyasztás 4-5 százalékkal, s talán ugyanekkora visszaesés is bekövetkezhet idén…
– Azok, akiknek nagy a nyomásgyakorló – ha úgy tetszik zsarolási – potenciáljuk, a társadalomban képesek többet elérni, mint azok, akik eleve képtelenek az érdekeiket hatékonyan megvédeni. S az előbbiek gyakran épp az utóbbiak kárára jutnak előnyökhöz. A közúti fuvarozóknak pedig óriási a nyomásgyakorló potenciálja, ha jól megszervezik magukat – így Tóth András szociológus, az MTA Politikatudományi Intézet Európai Munkaügyi Tanulmányok Központjának kutatási igazgatója. – A fuvarozók sztrájkja, ha nem veszik fel a munkát, és blokádja, ha akadályozzák a forgalmat, gyakori jelenség. Emlékezetes a hazai rendszerváltozás utáni 1990 októberi taxisblokád, amely megbénította az országot – és sikerrel járt. A dízelár mostani drasztikus emelkedése világszerte a fuvarozó demonstrációk erősödéséhez vezetett. E hónap elején Görögországban, tavaly decemberben Olaszországban tartottak többnapos blokádot a fuvarozók. Angliában, az USA-ban is vannak kisebb-nagyobb demonstrációk, útlezárások. A fő követelés mindenütt a üzemanyagár adótartalmának csökkentése, de a tárgyalási csomagokba bekerülnek kisebb, a szakmát az adott országban régóta foglalkoztató követelések is, mint Itáliában a parkolók biztonságának fokozása, vagy Görögországban a kamionosok nyugdíjrendszerének megváltoztatása, hisz’ ezekben eredményt elérve már kompromisszummal lehet véget vetni a blokádolásnak. Olaszországban a decemberi „országbénítás” idején egyesek eltorlaszolták az utakat, mások a forgalmat lassították. A szervező szakszervezetek – mert ott a fuvarozók is szervezettek – a bejelentett öt helyett három nap után felfüggesztették a megmozdulást, mivel a kormány ígéretet tett a dízelár jövedéki adójának csökkentésére – ez csak a nagy cégekre vonatkozott, amelyeknek van saját benzinkútjuk a telephelyükön –, s a külföldi olcsó versenytársak elleni fellépésre és a szabályozás szigorítására. A demonstrációt jogellenesnek nyilvánította Itália Sztrájkbizottsága, a kormány pedig bejelentette: aki nem veszi fel a munkát, az 2500 euró büntetésre számíthat. A sztrájk háttérében a miénkhez hasonló politikai helyzet volt. Az olasz kormány, amelynek akkor még Prodi volt az elnöke, Brüsszel elvárásainak megfelelően költségvetési megszorítások sorát vezette be, hogy csökkentse az államháztartás hiányát. Siettette az alkut az is, hogy óriási káosz alakult ki: gyárak zártak be, kifogyott a benzin a kutakból és kiürültek a boltok polcai. A FIAT 50 ezer munkavállalójából 22 ezer az utcára került a termelés leállása miatt. Alkalmi verekedések is kitörtek a demonstrálók és az úton haladni akarók között, s pattanásig feszült a helyzet a blokádolók és a blokádtól szenvedők között. A számítások szerint 5 milliárd euró volt a kár. A hirtelen és meredek áremelkedés legjobban az egy vagy két kamionnal fuvarozó önálló vállalkozókat érinti. Nekik a legkisebbek a tartalékaik, s ők nehezen tudják áraikban azonnal érvényesíteni a gázolajár emelkedését, de mint az olasz példa mutatja, a blokádot lezáró kompromisszum nem feltétlenül nekik hozott eredményt. Egy hasonló megmozdulás másutt, nálunk is óriási kárt okozhat. A tárgyaló felek felelőssége, hogy kompromisszumra jussanak, s olyan megoldást találjanak, amely nem sújtja a társadalmat. (vasvári)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!