Bölcsibe menne a baba, ha&

Hazánkban a 25–55 éves nők foglalkoztatottsága bizony nem akkora, mint az uniós átlag, ami 67 százalék: Máltát követően nálunk a legalacsonyabb a gyermekes nők foglalkoztatottsága. Hazánkban a 25–49 éves, 12 éven aluli kisgyermekkel rendelkező anyák alig fele dolgozik – derült ki nemrégiben a VANDA, a Vállalkozó Nők, Dolgozó Anyák konferenciáján. Mifelénk szinte kizárólag a teljes munkaidős, határozatlan időre szóló foglalkoztatás dominál, és bizony alig találni munkáltatót, aki alkalmazná a részmunkaidős, kisgyermekes anyukát. Tavaly az összes foglalkoztatott nő  nem egészen hat százaléka dolgozott részmunkaidőben – ez a szám is jócskán elmarad az uniós országok átlagától, ami a dolgozó nők majd’ harmadát jelenti! Norvégiában egy közelmúltban elfogadott törvény szerint alanyi joggá vált a rugalmas munkaidő! Az unióban nő a bölcsődék száma, míg hazánkban – s a többi nemrég csatlakozott, mindmáig úgy nevezett „posztkommunista országban” viszont rettentően apadt a számuk. Hol azért, mert úgy vélték, jobb, ha az anya „csak” a házitűzhely és a gyerekek őrzője, hol meg azért, mert az önkormányzati források csökkenésével, illetve szektorverseny okán egészen egyszerűen nem fért bele a helyhatóság, vagy egy állami/privatizált  cég költségvetésébe, hogy bölcsődéket tartson fenn.
Szász Katalin, a 37 ezer főt – közülük 24 ezer a nő – foglalkoztató Magyar Posta Zrt. kommunikációs igazgatója szerint nem az állami/magán cégeknek kell ma „mea culpázni” – egész egyszerűen a gazdasági követelmények olyanok, hogy a megannyi szociális juttatás körébe ez már nem fér sehol bele. Pedig, mint fogalmazott, régen sok intézménnyel álltak dolgozóik rendelkezésére. Mindenkinek jó volt az a tudat, hogy míg a mama-papa dolgozik, addig a kicsi és még kisebb gyerek jó kezekben van… Mint elmondta: az sem lehetett véletlen, hogy egy, a hatalmas és méltán világhírnévre szert tevő Csepel Műveket igazgató tulajdonos, Weiss Manfréd egész bölcsődei-óvodai-csecsemőotthoni hálózatot tartott fenn dolgozói számára. Méghozzá olyan szakalkalmazottakkal, akik a kicsik megfelelő ellátásáért hasonló munkajogi felelősséggel bírtak nála, mint egy mérnök, egy kohószakmunkás vagy egy vasipari segéddolgozó…
Ma Magyarországon mindenütt – a fővárosban és vidéken egyaránt – a több diplomával vagy csupán egy kétkezi szakmával rendelkező nők elhelyezkedési gondjai mellett a dolgozó anya állandó konfliktusban áll önmagával és a családjával, s ez bizony bűntudatos „szerepvita”. A nőnek dolgoznia kell a saját és mások megbecsülése miatt, de azért is, mert anyagilag erre szinte minden család rá van szorulva. Sok nő – alighanem érthetően – „kisebbrendűnek” érzi magát, ha „csak” otthon van és a gyerekekkel foglalkozik, holott tudjuk jól, ez is százszázalékos teherbírást igényel. Az állandó szerepkonfliktusok megoldása Bolla Mária szociálpszichológus szerint a megfelelő családi légkör, a jó környezet lehet. Ha az apa is részt vesz az otthoni dolgokban, s nem „előkelő kívülállóként” tér meg otthonába – igaz, nagyon sok, a család fenntartásáért végzett munka után – ha támogatja párját a tanulásban, munkavállalásban. S ha van egy-két-három-négy – sőt a válások-újraházasodások miatt netén több – kedves és segítőkész nagyszülő, aki időnként jön, pesztrál, játszik…
Meg persze, ha több lenne az olyan gyerekközösség, ahol a kicsi jól érzi magát, a szülők pedig biztonságban tudták gyermeküket… Mert az igazán jó bölcsőde nem egyszerűen gyermekmegőrző! – ezt már a nyolcvanas éveiben járó dédi, Emmi néni, huszonéves Réka lányom egykori „bölcsis nénije” meséli, aki egy budapesti, XII. kerületi gyermekintézménynél dolgozott le fél évszázadot. Neki is örömet jelentett, amikor egy pöttöm baba ott tette meg az első lépéseit… Régen valahogy volt bölcsiférőhely is bőven, a születési adatokból ugyanis nagyjából ki is lehetett számítani, hány új csemetét kaphatnak az intézmények egy-egy évben. Ma az édesanyák helyzete Emmi néni szerint sokkal jobb, de éppen a tőlük sokat váró versenyszférai munkahelyek miatt nehezebb is – a bölcsődei igény, pláne a hely(!) viszont kiszámíthatatlan…
A telítettség miatt rengeteg kicsit utasítanak el országszerte a bölcsődékből. Nemegyszer előfordul, hogy valakit kétéves gyermekével több helyről küldenek el – noha előfordul, hogy decemberben már ígéretet kap az áprilisi felvételre, „aztán mégse”… Végül emiatt nem tud munkába állni az édesanya. A gond fő oka, hogy 2006. január elsejétől – ha a kicsi már elmúlt egyéves – a kismama a gyes mellett minden korlátozás nélkül, akár napi nyolc órában is munkát vállalhat, munkajogi védettsége pedig a gyes végéig fennmarad. A tavaszi időszakban sokkal nehezebb bölcsődei helyet találni: sokan ugyanis, akiknek a gyerekük év közben tölti be a harmadik életévét, nem viszik át rögtön az óvodába, hanem még az őszig a bölcsődében hagyják. Megszokott hely, érjen még a kicsi… Csak éppen elfoglalja más helyét, aki esetleg kénytelen óránként 1500-2500 forintot fizetni egy bébiszitternek. Mert a magánbölcsőde is kevés – ám igen borsos árú. Egy-két helyen utána néztünk: egy kicsi ötnapos bölcsődei bentléte felemészti a munkába álló anyuka teljes fizetését. Győrött nem panaszkodhatnak a munkavállalók: a nyugat-magyarországi térségben bőven akad munkalehetőség. A bölcsik viszont dugig vannak – a hírek szerint még így is a győri kistérség 27 településéről is fogadnak gyerekeket.
Lamperth Mónika – még szociális és munkaügyi miniszterként – bölcsőde-fejlesztési kezdeményezésében 15 ezer új férőhelyet ígért 2013-ig. Szerinte ugyanis a szociális ellátórendszer biztonságán javítani kell. A miniszter kezdeményezte a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél és a Regionális Fejlesztési Tanácsok elnökénél, hogy a szaktárca által megfogalmazott helyi foglalkoztatási és szociális célok hangsúlyosabban jelenjenek meg a regionális pályázatokban, s ezért az integrált bölcsődei intézményrendszer fejlesztése előnyt élvezzen. A tárca által készített számítások szerint 15 ezer férőhelyhez 60 milliárd forintnyi uniós fejlesztési forrást kellene biztosítani.(gündisch)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!