Déri András
Orgonaművész, zeneelmélet-tanár, karvezető – de leginkább „abszolút” közösségi ember, csordultig humorral, jókedvvel. A budapesti, Pasaréti téri Szent Antal-templom – amelynek Ocsovai Gracián ferences atya a plebánosa – zenei műhelyének –„csibekórusnak”, ifjúsági és felnőtt kórusnak – a vezetője, az „érett korosztályú” vegyes kar, karnagya. Legutóbb, vagy két hete a Musica Sacra Civitatis hangversenyen arattak nagy sikert.
– Régen Palestrina – az itáliai Palestrinában született XVI. századi Giovanni Pierluigi – nevét viselte a felnőtt énekkaruk…
– Így igaz! Egyik elődöm, Vajda Ferenc idejében. Aztán amikor Olaszországban jártunk, Róma mellett, Palestrinában letettük a nagy reneszánsz mester nevét ünnepélyesen, Paduában meg – szintúgy egymást közt, a csapattal – felvettük hason körülmények közt Lisszabon szülöttjét. A templomunk névadó szentjéét, aki alighanem a legnépszerűbb szent is a nagyvilágban, a szegények közbenjárója… Amúgy Palestrinát továbbra is szeretjük! Orgonista lévén nagy Bach-rajongó lennék, így a Rimanóczy Gyula által tervezett letisztult formájú Bauhaus-stílusú templomunk felszentelésének 70. évfordulóján, 2004-ben a h-moll misét adtuk elő. Most június 6-ára készülünk motettákkal, Nagykovácsiban találkoznak a kórusok. S alig várom 2009-et, a Szent Antal-templom 75. születésnapját, amikor a baráti társaságunk – mert állíthatom, hogy az vagyunk – ismét valami széppel rukkolhat elő. Azt hiszem, nem tartozom a túl „erőszakos” karvezetők közé, ám ha nem szeretnének valamit elénekelni, netán tartanak a nehézségektől, hát igyekszem meggyőzni a „lányokat-fiúkat” – általában sikerül is… Úgy ötven fő körüli a létszámkeretünk – vagyis inkább keretlétszámunk, sokan már elkerültek a közelből, s bizony messzi munkából, vagy mondjuk egy érdi családi otthonból a délutáni csúcsforgalomban nehéz hat órára, a szerdai próbákra ideérni, a Ferences Alapítvány szomszédos Kájoni-házába. Néha így előfordul, hogy a szólamarányok felborulnak, az altban viszony nagyon stabilak vagyunk! Azért a kedv és lelkesedés mindig megsegít bennünket. Meg a hely szelleme…
– Kortárs zenét is előadnak. „Vevő” rá a hallgatóság?
– Igen! Nagy favoritom Orbán György zeneszerző – a Zeneakadémián a tanárom volt. Az első miséjét a mi felkérésünkre komponálta – s már a tizennegyediknél tart! Neki is hálás vagyok, éppúgy, mint Ella István orgonaművésznek és nejének, Bodonyi Katalinnak, elődeimnek itt, akik 1981-ben megkerestek, nem jönnék-e ide. Belevágtam, vagyis beleugrottam, eléggé el nem ítélhetően túl merészen! Bogányi Tibor váci karnagy – Gergelynek, az ifjú, világhírű zongoraművészünknek az édesapja – pedig önzetlenül átadta a szervező tudományát. Nekik köszönhetem így a feleségemet is: Stark Zsófi – ő nyelvtanár, skandinavisztikát tanult, s most magyart oktat idegen ajkúaknak – gyönyörűen énekelt, gitározott… Ma is kórustag. S mint ahogy jómagam anno a Magyar Rádió gyermekkórusában énekeltem, úgy teszik ezt ma gyerekeink. Június 13-án, Szent Antal napján „évzárót” tartunk koncerttel, vacsorával, aztán augusztusban – idén Ausztriába – megy a kórus „edzőtáborozni”. Tavaly Salzburgban is jártunk: Czifra János jó barátom – a dóm karnagya – viszont hamarosan hozzánk jön, igaz Sárospatakra, s részleteket adnak elő a Fidelióból.
(gündisch)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!