Az érem másik oldala

Amíg a születéstől az óvodáskorig tartó korszak sorsdöntő fontosságú kulturális és életviteli beidegzéseinek problematikája nincs megoldva, addig tovább fog növekedni a halmozottan hátrányos helyzetbe születők azon rétege, akik még a középiskolai tanulmányaikat sem tudják, vagy akarják befejezni. Úgy tűnik, az újszülött alapvető jogai az anyagi és kulturális neveltetés azon minimumához, ami esélyegyenlőséget teremtene iskolai tanulmányai megkezdéséhez, feloldhatatlan ellentétben áll a szülők – ugyancsak alapvető – jogaival gyermekeik neveléséhez, függetlenül annak esetlegesen „ingerszegény”, alacsony színvonalától.
Sajnos, minden jel arra utal, hogy semmiféle családlátogatási és óvodaszaporítási programok sem tudják kiradírozni az első évek életviteli beidegzéseit. Ebből az is következik, hogy a munkanélküliség és a szociális támogatásra való rászorultság akkor is tovább növekedne társadalmunk legszegényebb rétegeiben, ha valami hatalmas gazdasági fellendülés következne be, mert tanulatlan, képzetlen munkaerőre ma már semmiféle vállalkozás nem tart igényt.
Feltehetőleg mérsékelné a nagyrészt jogos, mégis következetesen „előítéletesnek” bélyegzett negatív társadalmi vélekedést, ha a roma kisebbség prominens személyiségei, parlamenti képviselői is hangsúlyoznák a felelős családtervezés rendkívüli fontosságát, és kinyilvánítanák, hogy az európai többségi társadalmak alapvető etikai normáival is ellentétes családot alapítani, gyermeket szülni, mielőtt a szülő, vagy a szülők, legalább a felneveltetésükhöz szükséges anyagi feltételek minimumát megteremtették volna!
Természetesen „a kényszer nagy úr”, így érthető, de aligha dicsérendő a társadalomra hárítani a gyermekek neveltetésének, sőt a szülők megélhetésének költségeit is, kivéve, ha valami előre nem látott esemény tette lehetetlenné a szülői felelősség teljesítését.
Ma már elengedhetetlen követelmény az iskolázottság, és azoknak a szakmáknak az elsajátítása, amelyekben könnyebb munkát találni, és megteremteni a családalapítás anyagi feltételeit. Az nagyon is előre látható, hogy amikor minden képzettség nélküli fiatalkorúak szülnek gyermeket, gyermekeket, akkor tanulmányaik befejezésére és a kenyérkereset megszerzéséhez szükséges szaktudás megszerzésére idejük aligha lesz. Sajnos a jelenlegi helyzetben a roma kisebbség egyes prominens személyiségei valamenynyire szentesítik is ezt a gyakorlatot azzal, hogy azt hangoztatják: „büszkék vagyunk a szaporaságunkra, mert a gyermekáldás a boldogság forrása”. Szót sem ejtenek arról, hogy a gyermekvállalás anyagi felelőssége elsősorban a szülőre, nem pedig a társadalomra ró kötelezettségeket!
A huszadik század első felének a kisparasztja azért vállalt csak egy gyermeket, mert tudta, hogy földjének mérete a szülők halála után csak egy hasonló méretű család megélhetését képes biztosítani. Ugyanez a felelősségtudat nyilvánul meg abban, amikor mondjuk egy pedagógus házaspár csak egy, vagy két gyermeket vállal, mert jövedelmükből csak ennyi felnevelésére, iskoláztatására telik.
Schedel Andor, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!