Körúti találkozás

Nyolc fiatalember a Magyar Gárda egyenruhájában masírozott, élükön egy idősebb cserkészruhás, nyakában Árpád-sávos kendő. A Markó utca felől jöttek, a gárda perének újabb fordulójáról, ahol ismét kiderült, hogy ők sem nem párthadsereg, sem nem egyesület, csupán alulról szerveződő mozgalom, melynek nincs egyéb célja, mint a hagyományőrzés, a parlagfű-irtás, a véradás, az adománygyűjtés, nem beszélve a vers- és prózamondó pályázatokról.
Már majdnem elhaladtunk egymás mellett, mikor az egyik ifjú gárdista halkan, ám teljesen érthetőn szólalt meg: „Zsidó.”
– Mit mondott? – fordultam hátra.
– Mi köze hozzá? – vetette oda. – A barátaimmal arról beszélek, amiről akarok.
Mennyire igaz! Az előző pillanatban még nyilván a katolikusokról beszélgettek. Buddhistákról, baptistákról, szlovákokról, arabokról, vagy hogy mennyire fáj nekik, amiért félreismerik őket. Cigányellenesség, antiszemitizmus, fajgyűlölet bélyegét sütik rájuk, holott testvéri szervezetük elnöke épp a bíróságon fejtette ki, hogy a gárdának nem áll szándékában senki hátrányos megkülönböztetése. Hogy egyenruhájuk ízlés dolga, nem tehetnek róla, ha bizonyos szimbólumok rossz érzést keltenek egyes csoportokban. Hogy akcióikkal nem etnikumot támadnak, hanem konkrét jelenségekre mutatnak rá.
A Szent István körúton momentán nem volt konkrét jelenség, hacsak az ifjú gárdistának meg nem jelent történetesen Szűz Mária. De az is lehet, hogy Jézus Krisztusról beszélgettek, tiszteletteljesen említve származását. Esetleg Radnótiról esett szó, akit az egyik legnagyobb költőnek tartanak, még versmondó pályázatukon is bízvást indulhatott volna, holott nemcsak magyar volt, hanem „zsidó” is. Talán magyar–zsidó tudósok, művészek, Nobel-díjasok nevei röpködtek köztük nem titkolt büszkeséggel, talán az 1848-as zsidó honvédokat emlegették – ki tudja, miféle nemes hagyományőrzés folyt ott a napfényes körúton, melyből egyetlen szót kaptam el.
Zsidó.
Annyi biztos, hogy nem le-, hanem felzsidózás volt ez, amint hogy nálunk fehér galléros antiszemitizmus sem létezik. Ha egy újságcikk, egy könyv, egy zászló, egy masírozás hirtelen annak látszik, máris ott terem valaki fideszes, Fidesz közeli, és megmagyarázza, hogy rossz az, aki rosszra gondol, hogy az Árpád-sáv ősi jelkép, hogy antiszemita az, aki mondja. Ne tessék túlérzékenykedni!
Ki érti hát Orbán Viktort? Néhány hete egy zártkörű rendezvényen állítólag olyat talált szólni, hogy ha kormányra kerül, úgy fog tenni a Magyar Gárdával, mint Horthy a nyilasokkal: kioszt nekik két pofont, és hazazavarja őket.
Tényleg tanultuk történelemből, hogy Horthynak ez milyen pazarul sikerült. Mire a németek bejöttek, a nyilasok mind otthon szepegtek, anyukájuk kötényébe törülgették a könynyeiket, hogy se hatalomátvétel, se deportálások, se Dunába lövések, se semmi. Általában véve tudjuk, hogy a gyűlölködő szélsőségesek két nyaklevessel bármikor megszelídíthetők, na de ki meri itt állítani, hogy a Magyar Gárda szélsőséges volna. Nyilasokkal párhuzamba állítható.
Amúgy nem elképzelhetetlen, hogy ha majd győz a jobbik, a Magyar Gárda mehet, hiszen megtette kötelességét. Elcsitulnak a habzó, pártos szájak is, disztingvált csönd lesz odafönn, már-már európai. A habzás, a zsidózás, a cigányozás, a gyűlölködés csak „odalent” fog folytatódni, oktondi emberek közt, akik nehezen tanulnak. Amit meg egyszer megtanultak, azt nehezen felejtik.

R. Székely Julianna 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!