Samu, a 140 éves mongúz-macska

Feleségem, amikor ránézett, azt mondta, „úristen, úgy néz ki, mint a Samu bácsi!” Másnap rádöbbentünk, hogy nem fiúról van szó, és gondoltuk, hogy szépen hazamegy. Hazajött! Ám fiatal kora ellenére elég hamar szerelembe esett, és 1988. május 25-én meglepett minket négy apró cicával. Közöttük az egyik kiköpött mása volt a mamának, aki első pillanattól kezdve azon dolgozott, hogy „kitúrja” az anyját.
Igaz, Samu nem tartozott a jó szülők közé, mert bizony számtalan esetben otthagyta sivalkodó kölykeit a dobozban. Kalandvágyó volt. Ekkor ötlött be, hogy miként lehetne ilyenkor hazacsalogatni. Fogtam a magnót és felvettem a kölykök sivalkodását, majd kiálltam az ajtó elé, és bekapcsoltam. Pillanatokon belül hazaérkezett, hogy ellássa a kölyköket. A kis Samu, mert így neveztem el az anyjára hasonlítót, továbbra is minden eszközt megragadott, hogy ott maradhasson nálunk. Sikerült neki. Az anyja nem tudta legyőzni kalandvágyát, elment tőlünk, köszönés nélkül. Az addig hízelgő kis Samu abban a pillanatban, mikor megérezte, hogy ő került nyeregbe, zsarnokoskodni próbált felettünk, az anyjától örökölt bátorsága, kalandvágya megmaradt. Mert amikor négy évvel később a házban lévő német juhász 8 kölyköt fialt, ő leköltözött a kutyaházba, végigpofozva a kölyköket, átvette ott is az uralmat. Samu házőrzőnek is kiválónak bizonyult: ha valaki belépett a kertkapun, elsőként szaladt ki a kutyaólból, ha ismerős volt, lement hízelegni, ha nem, visszarohant, s a kölyköket és a kutyamamát is kizavarta házat őrizni.
Főnöki tulajdonsága továbbra is megmaradt: amikor a kutyák egyikét magamhoz vettem, ő már komoly „hölgy” volt, amikor a Teddy Bear nevű eb beköltözött hozzánk – hogy bebizonyítsa, ki az úr a házban – felpofozta, ezzel el is döntötte a sorrendet.
Természetesen az elmúlt húsz év során számos alkalommal hívta fel magára a figyelmet. Legtöbbször akkor, amikor megjelent egy egérrel a lakásban, büszkén letette elénk, jelezvén, az az ő zsákmánya. Majd elengedte. Ezután kezdődött a kergetőzés, uccu az egér után, legtöbbször szegény cincogi végezte rosszul. Ám akadt olyan alkalom is, amikor végigkergetve az egeret a lakáson, épp a spájzba sikerült bezavarnia! Samu pedig nézte, hogy mi dolgozunk helyette… Na ekkor felment a pumpa, fogtam magam, s az egér után a macskát is bevágtam a kamrába! Majd egy idő után félve benéztem, mi is történt a „mészárszékben”. A macska aludt a hűtő előtt, az egér a polcon táncolt. Sikerült megfognom az egerentyű farkát, de mivel nem volt lelkem, hogy megöljem, vagy odaadjam a macseknak, kitettem a kertbe. Samu ezen megsértődött, két napig nem állt velem szóba…
Akadtak vicces és kevésbé kellemes esetek is. Amikor kölyökként még a világgal ismerkedett, nem tudott semmit a sünökről – de megtanulta! A lépcsőn araszolt egy tüskés, Samu odacsapott a jobb praclijával, aztán fájdalmas pofával elkezdte rázni, majd a ballal próbálkozott. Az eredmény: egy, a fenekén ülő, tappancsait rázogató, keservesen jajgató  cicus!
Egy esetet soha nem fogunk elfelejteni. Késő este volt, a szobában csak a tévé vibráló fénye villogott, amikor nejem megjegyezte: nézd, a Samu mekkora faágat hozott haza! Ám az ág elkezdett csapkodni, s ekkor vettük észre, hogy egy közel egyméteres kígyóval küszködik. Igaz, nem sokáig. Nem volt kellemes látvány, főleg, mert kígyóismeretben nem voltunk jártasak. Másnap betettem a „faágat” egy zacskóba, több állatorvosnál megfordultam, de a kígyó fajtájára nem érkezett válasz. Végül azt a tanácsot kaptam, vigyem el az állatkertbe. Átvették, s aztán a pálmaház orvosa néhány nap után szakvéleményt adott. Telefonon keresett, s az volt az első kérdése: honnan van nekem mongúzom? Az nincs! Csak egy cirmos házi macskám De miért? – kérdeztem vissza. Mert ezt a nagyméretű – szerencsétlen – siklót úgy győzte le, ahogy a mongúz a kobrákat…
Hogy az állatok között is milyen  jó barátság tud kialakulni, arra igazi példa volt, amikor Teddy- Beart meg kellett műteni. Még kábult volt az operáció után,  Samu befeküdt a lábai közé, és rám fújt, amikor megpróbáltam a kutyának segíteni. A barátságuk örökre megmaradt… A kutyaélet végéig… Teddy 15 évesen elpusztult. Hetekig kereste őt Samu a lakásban, nyávogva járva körbe. Nekem is hiányzott, majd pár hónappal később egy új kutyával állítottam haza. Kicsit izgultam, hogy az orosz fekete terrie-
rem, illetve a cirmos házi macskám miként fog megismerkedni egymással. Nos, Borisz kutyám nagyságra körülbelül tízszer akkora, mint a macsek, ám mikor bejöttem vele az ajtón, a macska ugyanazt tette, mint egykor. Nekiugrott, felpofozta. Azóta a legjobb barátok. Samu, az „öreglány” a főnök, aki ma 20 esztendős…
Fluck Mikló

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!