Amikor kinevezték Erwin Koemant a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányának, sokan azt találgatták, vajon kit választ maga mellé segítőnek. Amikor nyilvánosságra került a lista, többen meglepődtek, talán még azon is, hogy az egykori kiváló kapus Petry Zsoltot választotta „a portások” trénerének, mert róla az utóbbi időkben keveset lehetett hallani.



Pedig Petry neve nem ismeretlen főleg a középkorú szurkolók körében, hiszen a 80-as években és a 90-es évek elején meghatározója tagja volt a magyar válogatottnak. A fiatalabb generáció már nem láthatta idehaza védeni, mert számos külföldi csapatnál is megfordult, mielőtt befejezte a játékot a most 41 éves tréner. Játszott többek között a Gent csapatában, Belgiumban, szerepelt a Feyenoordban, az Eintracht Frankfurtban, megfordult Törökországban is, és pályafutását a német Panderborn csapatánál fejezte be, ahol a későbbiekben a kapusok edzője lett, és még most is az. Petry számos nagy csatát vívott, ám legnagyobb sikerének azt tartja, amikor társaival együtt ifjúsági Európa-bajnoki címet szerzett 1984-ben, Bicskey Bertalan vezetésével. A magyar válogatottban 38 alkalommal húzhatta fel a címeres mezt.
Meglepődött, amikor felkérték, hogy legyen Koeman segítője?
– Természetesen, hiszen nem számítottam rá. Szekeres Tamás technikai igazgató keresett meg, mit szólnék hozzá, ha szerződtetnének a magyar válogatott mellé.
Rögtön igent mondott?
– A szívem azt diktálta volna, hogy azonnal rábólintsak, de előbb egyeztetnem kellett jelenlegi munkaadómmal Németországban, és természetesen a családommal is meg kellett beszélni. Az volt a kérésem, hogy megtarthassam Panderbornban az állásomat, és emellett láthassam el a kapusedzői feladatot a válogatott mellett. Rövid idő után itthonról rábólintottak, és kint is hozzájárultak.
Ismerte már korábban is a jelenlegi szövetségi kapitányt, hiszen Hollandiában a Feyernoordban focizott?
– Személyesen nem találkoztunk, az öccsével igen, aki akkor távozott a Feyenoordtól, amikor én odaszerződtem, körülbelül négy Mennyiben játszhatott szerepet a szerződtetésében, hogy ismeri a flamand nyelvet?
– Nem hiszem, hogy ez lett volna a fő szempont, mert bár éveket töltöttem Hollandiában, már nem jól beszélem a flamandot, évek óta nem volt rá szükségem, jóllehet mindent megértek. Erwinnel angolul, meg németül társalgunk.
Hány évesen szerepelt először a hazai első osztályban?
– Az MTK-nál Palicskó Tibi bácsi tett be 17 évesen első alkalommal a felnőttcsapatba.
Hány NB I-es meccsen védett?
– Magyarországon több helyen is megfordultam, az MTK-ban kétszer is, játszottam a Videotonban és a Honvédben, valamint a Dunaferr együttesében. Megközelítőleg 130 első osztályú találkozóm lehet, de ha hozzáveszem a kintieket, akkor jóval 350 fölötti első osztályú meccset tudok magam mögött.
Minden focista életében vannak olyan mérkőzések, melyeket sohasem felejt el.
– Természetesen nekem is akad hála istennek jó néhány, az Eb-győzelmünket tartom a legnagyobb sikeremnek, és azt az Anglia elleni meccset, amelyet ugyan 1-0-ra elvesztettünk a Wembleyben, de ott úgy érzem, olyan teljesítményt nyújtottam, amit  soha többé nem sikerült megismételnem.
Már megkezdték a felkészülést a horvátok és a görögök elleni két barátságos meccsre. Milyenek a tapasztalatai?
– Nagyon rendesek és szorgalmasak a fiúk, úgy látom, hogy mindegyikük tenni akar a válogatottért, de most az a legfontosabb, hogy tudatosítani kell bennük, nem az egyéni, hanem a csapatérdek a legfontosabb.
A kapusokkal foglalkozik.
– Csak a legjobbakat tudom elmondani Fülöp Mártonról és Köteles Zoltánról is, mindent megtesznek azért, hogy megfeleljenek az elvárásoknak és nemcsak azért, mert keményen dolgoztatom őket, hanem mert keményen is akarnak edzeni.
Azért szerződtették önöket, hogy segítsék a magyar válogatott világbajnoki selejtezőre való felkészülését. Hogyan látja annak az esélyeit, hogy 1986 után ismét kijuthassunk a világbajnokságra, s mi a véleménye a csoportunkról?
– Lehet, hogy most sokan meglepődnek, én azt tartom a legfontosabbnak, hogy a srácok fejében ne egy meccssorozat járjon, hanem mindig egyetlen találkozó. Mert aki figyelemmel kíséri a világ válogatott meccseit, akkor kiderül, hogy egy meccsen bárki bárkit le tud győzni, hiszen  olyan váratlan eredmények is születnek, amelyek szinte valószínűtlenek. Tehát én azt gondolom, pontosabban biztos vagyok benne, hogy a kapitány is így vélekedik. Ezért a válogatott játékosoknak azt kell önmagukban tudatosítaniuk, hogy egy találkozó van, s egy meccsen mindenkit le lehet győzni. Majd a következő találkozó előtt szintén ezt kell beléjük sulykolni, és nem az egész sorozatra koncentrálni. Egyébként nem kívánok részletes esélylatolgatásba bocsátkozni, mert ezt már sokan megtették, amióta kiderült, kik az ellenfelek, csupán annyit mondok: nem könnyű a csoportunk.
Véleménye szerint ebben a társaságban megvan az a plusz, amely elegendő lehet, hogy talpra álljon a magyar válogatott?
– Ezek a fiatalok, akik most itt vannak, néhány alkalommal már bizonyították, van bennük spiritusz. Tehetségesek, és ami a lényeg, zömük olyan csapatokban játszik, illetve van, ahol lehetőségük nyílik a kitörésre.
Annak idején sokan azon a véleményen voltak, hogy ha az 1984-es ifi Eb-csapat együtt marad, vagy profi gárdákhoz igazolhattak volna, akkor…
– Van benne igazság, mert ha akkor mi, fiatalon külföldi jó csapatokhoz kerülhettünk volna, biztos, hogy meg lett volna az eredménye, de akkor erre nem volt mód és lehetőség.
Kanyarodjunk még egy pillanatra vissza a profi pályafutásához. Melyik csapatával érte el a legjobb eredményt?
– Dobogós helyezést a Feyenoorddal sikerült megcsípnem, amikor a harmadikok lettünk.
Ideges a bemutatkozó válogatott meccsek előtt?
– Ha hiszik, ha nem, nagyobb drukk van bennem, mint akkor, amikor én álltam a háló előtt. (fluck)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!