A Fidesz vezetőit és a jobboldali sajtóirányítás kapitányait is
meglepte Orbán Viktor legutóbbi megnyilatkozásainak viharos
visszhangja. Némelyek saját táborában most szemrehányást tesznek: olyan
nagy erejű MSZP-s ellenkampány kibontakoztatására adott lehetőséget,
amely négy-öt százalékponttal is csökkentheti népszerűségét és akár egy
trendfordulót is előkészíthet.



 


 Segítheti például visszaszerezni a szocialistáknak a korábban elvesztett nyugdíjas bázis egy részét. Ugyancsak bírálják a „saját sorokban” a beruházásstop markáns koncepcióját, amellyel kapcsolatban  – mint a VH-nak elmondták – a megnyilatkozásra úgy került sor, hogy nem készült egyetlen vállalható szakértői hatástanulmány sem. A téma azért is gerjesztett erőteljes hullámokat, mert például az autópálya-építésekben érdekelt vállalkozók (és az alvállalkozók) közül sokan kapcsolódtak a Fideszhez, amelynek támogatására mindig is készen álltak.

Az pedig, hogy Orbán hatalomra kerülve a 4-es metró tervét  jelenlegi formájában kidobná az ablakon, súlyos csapást jelenthet például Tarlós Istvánnak, a budapesti pártlobbi vezetőjének, aki ezért eleinte el sem akarta hinni, hogy elhangzott, ami elhangzott.
Érdekes azonban az, amiről az Orbánt most jobbról bírálók szinte szót sem ejtenek, szemmel láthatóan hidegen hagyja őket. Pedig az is szerves része a pártvezér koncepciójának, csak éppen nem ő mondta el kiszivárgott – vagy kiszivárogtatott – beszédében, hanem  kormányának volt minisztere, Stumpf István pendítette meg a minap, és róla tudható, ilyen kérdésben nem nyilatkozik meg az Orbántól jövő „Nihil obstat” nélkül. A korábbi kancelláriaminiszter hangoztatta, hogy olyan változás kerülhet napirendre, amely „érinti az  egész alkotmányos szerkezetet és a végrehajtó hatalmon belüli ellensúlyok rendszerét.” Meg is magyarázta ezt a Történet hangszerelve című rádióműsorban, ahol a beszélgetőpartner riporter és a hallgató is érthette: annak amiről beszél, alapja  egy remélt kétharmados Fidesz-győzelem. „Át kell alakítani a köztársasági elnök szerepkörét. Nem reprezentatív elnök kell, hanem erőteljesebb elnöki szerepkörre van szükség. Nem kell áttérni az elnöki rendszerre, de a nemzetstratégiai szempontból fontos területeket ki kellene venni a négyéves ciklusok hatálya alól, és a köztársasági elnökhöz kell telepíteni. Az elnök mandátumidejét meg kell hosszabbítani.” Az természetesen megmosolyogtató, hogy  Stumpf szerint e kardinális változás nem jelenti az elnöki rendszerre való áttérést, hisz ha ez nem az, akkor semmi sem. A lényeg mindenképpen az, hogy a viszonylag kevés hatalommal társított köztársasági elnökség nem megfelelő a Fidesz vezérének: testére kell szabni a köztársasági elnöki szerepkört.
Ez azonban még nem minden, más is van a nagyobbik ellenzéki párt tarsolyában. Stumpf: „Kellene egy olyan kamara is a parlamentben, amelyben a nem pártpolitikai alapon történő reprezentáció is helyet kaphatna. Ki lehetne  szélesíteni a politika bázisát, és a pártpolitikai szempontok mellett területi, civil, korporatív tudományos és egyéb szempontok is megjelennének, úgy, amilyen a társadalom, és úgy, hogy nem növelnénk a  képviselők számát, sőt csökkentenénk.”
Amikor annak idején Medgyessy Péter előhúzta a korporatív kártyát, Hack Péter ezt írta: „Azok, akik Medgyessyt rávették ennek az ötletnek a felvetésére, kétségtelenül jól gondolták, hogy a parlament tizenegy éves tevékenységével annyira elégedetlen a lakosság, hogy bármely javaslat, amely az Országgyűléssel és a pártokkal szembeni, népszerűségre számíthat… A nyilvánosságra hozott javaslat lényege, hogy mivel a pártok nem képviselik kellően az egész  társadalmat, létre kellene hozni egy második kamarát, ahol a régiók képviselői mellett a nemzeti kisebbségek, az egyházak, a munkavállalói és munkaadói szervezetek, továbbá egyéb civil szervezetek is képviseletet nyernének… A delegált tagokkal teletömött felsőház tagjai … a választói akarattól függetlenítve saját csoportjuk partikuláris érdekeit képviselhetnék tulajdonképpen felelősség nélkül. Következmények nélkül köthetnék a legelvtelenebb kompromisszumokat az alsóházban többségben lévő politikai erőkkel.” Hack a rövid életű ötlet fogantatását annak is betudta, hogy a pénzügyes Meggyessy jogi ügyekben kevésbé volt járatos. A mostani ötletfelelős azonban jogász – mellesleg pártvezérként pontosan tudja, melyek a mögöttes célok a második kamarával. A „negyedik köztársaság” koncepciója, amely a szemünk előtt formálódik, sokakat fog arra a rendszerre emlékeztetni, amelyben Magyarországon utószor volt felsőház.

B.B.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!