Kom­men­tár

Meglepően keményen fogalmazott a kisebbségi ombudsmannál tett látogatása után Foley budapesti amerikai nagykövet: „áttört a politikailag tisztességes magatartás gátja, következmények nélkül lehet rasszista kijelentéseket tenni, kisebbségeket megalázni, szidalmazni”. Mondhatnánk, végre-valahára neki is feltűnt.
Mert az nemcsak nekünk tűnt fel, hogy a Bush-kormánynak ez a nagykövete hallgatott jónéhányszor, amikor pedig meg kellett volna szólalnia. Amint például egyik elődje, Brinker asszony tette, aki 2001 őszén nem habozott kifejezni megrökönyödését a magyar közéletben tapasztalt antiszemita jelenségek láttán (kapott is „brekegéséért” a jobboldali médiától). Foley viszont még 2006 őszén is odanyilatkozott, hogy szerinte a szélsőjobboldal nem számottevő. S szót sem hallottunk tőle mondjuk tavaly nyáron, amikor pedig a Magyar Gárda várbeli avatása nagy sztori volt az amerikai sajtóban is. De néma maradt – a híres holokausztkutató megdöbbenésére – akkor is, amikor pedig Randolph Braham a mind hangosabb újfasiszta megnyilvánulások, s közte az Orbánhoz közel álló publicista nyíltan antiszemita cikke miatti aggodalmának adott hangot. Braham tette ezt egy amerikai kongresszusi képviselőhöz írt nyílt levelében, kifejezetten szóvá téve a nagyköveti tiltakozás elmaradását általában is és konkrétan eme cikk miatt.
Braham kicsit igazságtalan volt, mert május 7-i keltezésű levelét már megelőzte Foley elsejei írása a nagykövetség honlapján, amelyben auschwitzi (az Élet Menete keretében történt) auschwitzi látogatása kapcsán megemlíti, hogy magánbeszélgetések során kifejezte aggodalmát a múlt jelképeinek (netán az Árpád-sávos zászlóknak?) a feltűnése láttán, sőt „el kell ítélni az olyan cikkeket, milyen a minap jelent meg egy magyar újságban”. De nemcsak Braham nem tudott róla, hanem a hazai közélet sem, lapunk is csak ma egy hete ismertette, miután valaki felhívta rá a figyelmet: amint az ombudsmannál tett látogatás és megnyilatkozás jelzi, a mai híráradatban korántsem elég egy tiltakozást „elrejteni” nagykövetségi honlapon. Amerika budapesti képviselőjének megvan a módja rá, hogy ne csupán magánalapon adjon  hangot olykori megrökönyödésének, hanem a péntekihez hasonló módon, vagyis a kellő hatást kiváltva. De jobb későn, mint soha, s aligha tévedünk, hogy ebben szerepe volt a professzori levélnek is.

A. J. 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!