A tehenet nem, de az autót megemeli

 A trópusi ciklonokról, a tavaly már tucatszám támadó nagy hurrikánokról, tájfunokról – mint legutóbb a százezernyi életet követelô mianmari is volt – már nem is beszélve. Hazánkat sem kímélik a nagy erejű szelek, két éve öt ember halálát és 300-nál többnek a sérülését okozta az augusztus 20-i vihar. Idén már két nagyobb tornádót is jeleztek Magyarországon: a biatorbágyit és a gátérit.

– Bár forgószelekről eddig is beszéltek Magyarországon, de az erősebb tornádók itteni megjelenését a meteorológusszakma sokáig nem ismerte el; kellő számú bizonyító adat híján kételkedett. Ám az elmúlt évtized kutatásai azt igazolják, hogy évente átlagosan 12 tornádó is kialakul hazánk területén – így Polyánszky Zoltán, az Országos Meteorológiai Intézet veszélyjelző meteorológusa, a www.szupercella.hu internetes viharvadász oldal szerkesztője. – Az úgynevezett szépidő-forgószelek – az Alföldön jellemző kérészéletű portölcsérek – sokkal gyakoribbak, ám ezek nem sorolhatók a tornádók közé. A különbség az, hogy a tornádó nem csak légörvény, hanem olyan örvénylő légoszlop, amely tipikusan az erőteljes feláramlás és a magassággal változó szélsebesség kölcsönhatása miatt forgó zivatarfelhőből, az úgynevezett szupercellából indul ki, s a tölcsére leér a földig. A tölcsér átmérője néhány tíz métertől akár több kilométerig is terjedhet. A szél sebességét ezekben nehéz mérni, ezért a kártétel alapján a hatfokozatú  – nullától ötösig tartó – Fujita skálán írjuk le. Az F0-snál a becsült szélsebesség 60-120 km/óra, míg az F5-ösnél akár 400 km/óra is lehet. Hazánkban az eddig tapasztalt legerősebb tornádó F2-F3-as volt, ezt az Amatőr Meteorológusok Egyesülete 2005. május 18-án Hosszúpályiban regisztrálta. Ebben a szélsebesség elérhette 200-300 km/órát, jellemző kártétele pedig, mivel zömmel erdős terület felett alakult ki, az volt hogy néhány tízméteres sávban tetőket tépett le, gyökerestül is kirángatta, ledöntötte a fákat, s amit nem bírt kiemelni a földből, annak szinte teljesen „leborotválta” a lombozatát. Ám az évi 12 „hivatalosan elismert” tornádónál is lehet sokkalta több. Ugyanis az ország nem lakott területe jóval nagyobb, mint a lakott és kialakulhat a tornádó olyan helyen, ahol nem okoz látható kárt, vagy továbbra is csak egyszerű forgószélnek hiszik a helybeliek. Ezen sokat változtathat az amatőr és a hivatásos meteorológusok most már szervezett együttműködése: a szupercella.hu, a metnet.hu és a webkamerákkal dolgozó viharvadasz.hu internetes oldalakon megfigyelők százai és lelkes amatőrök ezrei segítik korai észleléseikkel a veszélyjelzést, többek között a kis átmérőjű és rövid ideig – néhány másodpercig vagy percig – tartó tornádókról is. Ezt pedig hasznosíthatja az Országos Meteorológiai Szolgálat – www.met.hu
–, mert így időben jelezheti, hogy hol alakulhat ki a tornádóveszélyes szupercella, s a saját radarészlelései, no meg a viharvadászok segítségével azt is, hogy merre és milyen sebességgel halad. Ennek köszönhető, hogy ott lehettünk a helyszínen, amikor kialakult a gátéri tornádó. A hozzá hasonlók képesek megbontani, leszaggatni a háztetőket, kidönteni a tűzfalakat, földre vinni az embereket, s egy F3-as tornádó már egy személyautót is megemelhet és arrébb tehet pár méterrel, ha a tehenet és az úthengert még nem is kapja fel…
– Azt, hogy a szél mekkora nyomó- illetve szívóerővel hat az emberi építményekre, a házakra, hidakra és más szerkezetekre, nem csak a szélcsatornában vizsgálhatjuk, de jó pontosságú számítási módszerekkel – numerikus szimulációval is – modellezhetjük, fejtegeti Dr. Lajos Tamás egyetemi tanár, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Áramlástan Tanszékének vezetője. – A számítások, mérések szerint egy négyzetméterre, ha szemben áll a széllel, nagyjából 70 kilométer/órás szélsebességnél – ami hazánkban viszonylag gyakori – 24 kilopond erő hat. Mintha két és fél vödör víz súlya nyomná a fal minden négyzetméterét. A szélnyomás 100 kilométer/óránál már 46 kilopond, s ha a szél sebessége megduplázódik, 200 km/órára, akkor a nyomás megnégyszereződik 184 kilopondra. Mintha két testes, 92 kilós ember állna azon a bizonyos egyetlen négyzetméteren. S a szívó hatás a szélnyomásnak akár a másfélszerese is lehet a tető egyes részei felett, az épület túlsó oldalán pedig nagyjából szemben álló oldalinak a fele. Így a 100 km/órás szél esetén az épület egészének egy négyzetméterére a függőleges falakon 69 kilopond, a tető egy részén viszont ugyanekkora, de csakis szívás, amivel kalkulálni kell. S 200 km/órás szélnél már 276 kilopond erő hat! Ennyit pedig egy egyszerű vályogfal már biztosan nem bír el és leomlik, s a tető is bizonyosan megbomlik…
– Az egész épületre jutó szélterheket a ház merevítő rendszere veszi fel és viszi le egészen az alapokig – magyarázza Debreczeniné Hetesi Lilla statikus mérnök. – Persze ehhez a terhekkel közvetlenül érintkező szerkezeteknek alkalmasnak kell lenniük, hogy továbbítsák is a terhelést. A szél esetében különösen kényes a dolog. Például a jól rögzített tetőfedés, amit szerkezetileg is jól alakítanak ki, olyan, hogy nem tud alá kapni a szél. Tehát a mi viszonyaink között meg kell, hogy feleljen a szokásos szélterhelésnek, legyen szó a leggyakrabban használt cserépről, betoncserépről, paláról vagy akár hagyományos nádfedésről, esetleg a korszerű, fára szegelt-ragasztott zsindelyesről is – ezek mind alkalmasak a célra. Ám lokálisan mégis ki tud alakulni olyan légörvény, amely ellen a pikkelyes fedések – még a legnehezebb betoncserép – esetében sem lehet mit tenni; a fedés pikkelyei a szélörvényben egyszerűen „világgá mennek”. S még nagyobb a baj, ha a kémény és az oromfal is megsérül és ledől. Az nem a tetőhéjazat négyzetméterenkénti súlyától – a cserépé 38 kiló, a betoncserépé 60 kiló, s az átlagosan 40 centi vastag nádfedésé már a betoncserépéhez közelít! –, függ, hogy mennyire áll ellen a szélnek. A jól tervezett és kivitelezett tetők többnyire kiállják a viharos megpróbáltatásokat; a lepotyogást többnyire a fedések rögzítési hiányossága, a kivitelezés ellenőrzésének elmaradása okozza. A családiház-építésekre ma sajnos jellemző – mondja a statikus –, hogy engedélyezési és nem kiviteli terv alapján zajlanak. A részleteiben is végiggondolt és így kivitelezett épület ritka, mint a fehér holló. Az építtető többnyire elfogadja a kőműves, az ács véleményét. Ezért „mindig is így csináltuk” alapon öröklődnek a régi hibák és ha megtörténik a baj, akkor csak a természeti csapást okolják, s nem a kivitelezőt, aki nem ragaszkodott a kiviteli tervhez. És nemcsak Magyarországon vannak gondok. Sokan úgy okoskodnak: nem költök túl sokat a házra, hiszen így is jó. Igaz, hogy gyakran kell újjáépíteni, javítgatni, de a költségek még akkor is elviselhetők. Csak a csapás gyakoriságától függ, hogy megéri-e ez a gondolkodásmód. Az amerikai favázas épületek  is ezt a szemléletet tükrözik. Ha a hurrikán sújtotta területeken nem favázas épületeket emelnének, hanem drágább, de szilárdabb beton- vagy téglavázú házakat, akkor bizonyára kevesebb lenne ott az összeomlás.
- Vajon egy tornádó vis maiornak számít? Fizetnek erre kártérítést a hazai biztosítók?
– Éppen az ilyen „istencsapásokra”, kivédhetetlen természeti károkra találták ki a biztosításokat – feleli Trunkó Barna, a Magyar Biztosítók Szövetségének főtitkára. – Minden vagyonbiztosításban, legyen az lakásbiztosítás vagy akár vállalkozókat védő más biztosítás, a kockázati körben szerepelnek az elemi csapások, és közöttük természetesen a viharkár. Ez a szinonimája lehet a tornádónak, mert a biztosítók egy meghatározott szélsebesség fölött a vihart, szelet olyan eseménynek minősítik, ami kiváltja a fizetési kötelezettséget. Egy erősebb szélvihar tehát már biztosítási esemény. Abban, hogy mekkora lehet a szél sebessége, nincs fölső határ, csak alsó (ez 15 m/sec, azaz 54 km/óra – a szerk.), elvégre a szellő ugye nem vihar… A kártérítés pedig ugyanúgy jár, és ugyanannyi, mintha a biztosított értéket az ugyancsak vis maiornak számító földrengés, árvíz, villámcsapás vagy például tűzvész pusztította volna el.(vasvári)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!