Kapitány úr! Törököt fogtam! Hozd ide fiam! Vinném én, de nem ereszt! –
Ezt a szállóigét tartom a legközelebbinek a dohányzás problémaköréhez.
Magamban elhatároztam, ha nagy leszek én is ezt fogom csinálni. Én is ilyen férfias akarok lenni. Nagy lettem! Eljött az idő, amikor barátaim unszolására meggyújtottam az első cigarettámat. Rettenetes élményben volt részem. Fulladoztam, köhögtem, hányingerem volt, de nem bántam. Ezen át kell esni, és majd könnyebb lesz – mondták. Alig kezdtem el, máris a szertartásos dohányzást kezdtem gyakorolni, a füstölés verzióit és a mutatóujjas csapkodást. Egyre jobban ment minden.
Ezután következett 25 éves dohányzási időszak, naponta két csomaggal. Jöttek a velejáró légúti betegségek is. Le kellene szoknom – gondoltam –, az orvos is ezt javasolta. Többször próbálkoztam, de hiába. Néhány napos koplalás után úgy véltem, most már elszívhatok egy cigit, mert ha eddig bírtam, ezután is menni fog a leszokás. Nem ment! Visszaszoktam, de úgy, hogy mindig többet szívtam, mint előtte.
Ma már nem dohányzom! Leszoktam! Elhatároztam, hogy ezentúl nem fogok elszívni egyetlen cigarettát sem, bármilyen társaságban is vagyok, bárki kapacitál, akkor sem. Sikerült. Már ugyanannyi ideje nem dohányzom, mint a dohányzás időszaka volt. Gyűlölöm a cigarettafüstöt. Ahol több ember várakozik, és néhányan dohányoznak, rosszalló pillantásokkal figyelik őket. Mindenkinek joga van cigarettázni, magánügy! Ahhoz viszont nincs joga senkinek, hogy a többiek orra alá fújja a füstöt. Ma már a dohányzás a gyengeség jele, mert felvilágosult ember tudja, mit tesz, és az mivel jár! Mégis dohányzik, mert a „török nem ereszti el!” Sajnos, a nők jelentős része ma már dohányos. Még rosszabb, hogy néhányan terhesen is szívják!
Kun István, Budapest
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!