John Cusack tesz azokra, akik bírálják

 Egy forradalmat követően a képzeletbeli közel-keleti országot az amerikai exalelnök magáncége irányítja. Brand Hauser (Cusack) bérgyilkos feladata a helyi olajügyi miniszter likvidálása üzleti érdekből, csakhogy közben megjelenik volt főnöke (Ben Kingsley), aki ki akarja nyírni, egy minden lében kanál riporternő (Marisa Tomei) és egy elbűvölő popénekesnő (Hillary Duff) is, aki az emír fiához készül hozzámenni, és persze semmi sem alakul terv szerint.

l Honnan származik az alapötlete ennek a forgatókönyvnek, melyet Mark Leynerrel és Jeremy Piskerrel közösen írtak?
– Már egy ideje tervezgetem, hogy filmre viszünk egy történetet az iraki háborúról, a megszállásról. Ehhez kapcsolódóan sokat beszélgettünk szamurájfilmekről, ugyanis ezek olyan elit harcosokról szólnak, akikre nehéz idők járnak, mert a család, a ház, amelyet szolgáltak, erkölcsi hanyatlásnak indult. Ezekben a filmekben legtöbbször reményvesztetten vándorolnak, céltalanul, hiszen egy romlott, erkölcsök nélküli világban kell élniük. Valamiféle célt keresnek, és a film legtöbbször ennek a megtalálásáról szól. Ezzel a mítosszal próbáltunk meg játszani. Az egész történetet a Közel-Keletre helyeztük, a jövőbe, amikor gazdasági vállalatok állnak a megszállás mögött és ők irányítják a háborút. Magánvállalkozások, 100 százalékban. Jelenleg nagyjából ötven százalék ez az arány. [nevet]
l Igen, ez igaz lehet.
– Tehát, minden benyomást, ami ezzel kapcsolatban ért minket, beleöntöttünk egy olvasztótégelybe. Szeretjük Terry Southernt, szeretjük Kafkát, a szamurájfilmeket, Preston Sturgest, a Marx testvéreket, a politikai képregényeket, így volt egy rakás benyomás és hagyomány, amit egybegyúrtunk. Szerettünk volna valami újat létrehozni.
l Mikor a forgatókönyvön dolgoztak, már volt elképzelésük, hogy kikkel játszatnák el a különböző szerepeket?
– Igen, nagyjából. Már a legelején gondoltunk Marisa Tomeire, mert olvasta egy korábbi munkánkat, és nagyon tetszett neki. Kire is gondoltunk még? Joanie, a testvérem is szóba jött, és az egyik szerepre Dan Aykroydot szerettem volna már az elejétől fogva. Hillary Duff és Ben Kingsley nekem is meglepetés volt, azt gondoltam, nagyszerű lenne, ha tényleg játszani szeretnének a filmben.
l Miért lett a cím megváltoztatva a Brand Houser: Nem elegánsról (utalás Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter szavaira, aki szerint „A szabadság nem elegáns, a szabad emberek pedig dönthetnek úgy, hogy bűnt kövessenek el, hogy hibázzanak, hogy rosszat cselekedjenek”) War, Inc.-re?
– Azért változtattuk meg a címet, mert a film készítése közben megváltozott valamelyest a légkör. Úgy tűnt, hogy sokan nagyon tartanak a véleménykülönbségtől és a háború témájától. A kormány szerint vigyáznunk kellene, hogy mit mondunk, mintha az álszent, haszonleső politikusoknak lenne morális alapja arra, hogy ítélkezzenek az ország azon őszinte és hazafias polgárai felett, akiknek eltérő véleményük van. Ezt felháborítónak tartom. Tehát tisztában voltunk vele, hogy megkapjuk a magunkét ezért a filmért, bármit is teszünk, így arra jutottunk, miért is ne hívhatnánk War, Inc.-nek (Háború Rt.)? Majd szembenézünk a bírálókkal. Úgy döntöttünk, felvállaljuk a mondanivalónkat és teszünk azokra, akik ezt nem nézik jó szemmel.
l Így már érthető.
– Talán most már jobban átlátni a filmet és mondanivalóját. Amúgy a Brand Hauser-es címet is kedveltem.
l Egyetértek. Miben hasonlít és különbözik Martin Blank (az Otthon, véres otthon című vígjáték főhőse) és Brand Hauser?
– Két szamurájról van szó. Ez olyasmi, mint más filmekben a zsaruk vagy a nyomozók, de rengeteg típus létezik és a szamuráj is egy ilyen archetípus. Különböző karakterek, de nagyjából egy malomban őrölnek. Ezzel a szereptípussal azonban még nem végeztem, úgy érzem, még többet tudnék magamból adni egy hasonló szerepben.
l A közeljövőben több filmet is forgat. Amikor nem producer vagy író, milyen szempontokat vesz figyelembe egy szerep elvállalásakor?
- A Brand Hauserhez hasonló szerepeket azért vállalom, mert bátor és lelkesítő emberekkel dolgozhatok együtt. Más szerepek esetében követem a trendeket és megpróbálom a legtöbbet kihozni egy adott munkából itt Hollywoodban, amely igazán kemény város és nem mellesleg kőkemény üzlet is. Próbálok egyensúlyozni a művészet és a tömeggyártás között, és olyan filmeket készíteni, amelyek élvezetesek és gondolatébresztők, és persze próbálok életben maradni.
l Gondolt már valaha arra, hogy rendezzen?
– Hát persze! Az ember akkor is együttműködik a rendezővel, mikor a forgatókönyvet írja, mikor producer, vagy játszik a filmben. Mindenképp szeretném kipróbálni.
l Néhány évvel ezelőtt a Total Film Magazine kedvéért kiválogatta öt legkedvesebb filmjét. Ezek a következők voltak: a Svindlerek, az Otthon, véres otthon, a Max, a Pop, csajok, satöbbi és Az őrület határán. Most, hogy már leforgatta a War, Inc.-t, van olyan film, ami kiesik az ötből?
– Igen, emlékszem, arra kértek, hogy válogassam ki az öt legkedvesebb filmem, bár szerintem legalább tíz-tizenöt jó filmet forgattam.
l A War, Inc. egészen biztosan ott van az élmezőnyben?
– Egészen biztosan! Remélem. Ez azért sokkal inkább kísérleti film, talán kicsit vadabb is, mint bármi, amit eddig forgattam.
l Úgy véli, tökéletesen illeszkedik a film témája a mai amerikai társadalom háború iránti hozzáállásához?
– Azt érzem, hogy sok minden megváltozott. A hazugság bűze már annyira erős, hogy az embernek kicsordul a könnye a szagtól. A katonákat felkérték valamire, amit nagyon jól el is végeztek, de az ideo-lógia, amely meghúzódik mögötte, és az egész irányítás teljesen korrupt. Nem mondhatják, hogy nem vagyunk hazafiak, nem mondhatják, hogy akik kritizálják a háborút nem hazafiak, és hogy nem támogatják a csapatokat. Ez már nem működik. A turpisságra fény derült, lelepleződtek azok, akik a háttérből irányítanak, vagyis a háborús spekulánsok és messiást játszók. Szerintem ez az igazság, legalábbis, én így hiszem. Mások meg azt hisznek, amit akarnak. Megpróbáltuk ezt a filmet annyira politikailag inkorrektté csinálni, mint amennyire visszataszító ez az egész ideológia. Hallottam egy érdekes dolgot az eredeti M.A.S.H. filmről – persze nem állítom, hogy mi olyan jók vagyunk, mint amilyen az volt. Robert Altman azt nyilatkozta, megpróbálták olyannyira ízléstelenre venni a filmet, amennyire obszcén volt a vietnami háború. [nevet] Tehát megpróbáltuk ezt mélyen az agyunkba vésni. Tudom, hogy a film nem lesz közönségsiker. Nem az a fajta mű, amit mindenki azonnal meg fog érteni. Persze, nagyon remélem, hogy rosszul ítélem meg a fogadtatását. Mégis úgy vélem, inkább egy vitatott darab lesz, amolyan punk-rock film.
Fordította: Kántor Zsána

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!